Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-09-30 / 21. szám

táviratok feladására vonatkozó adatok hivata­los közlését nem csak az előbbi pontban em­iitett közegek, hanem az államrendőrség főnö­ke, illetőleg a helyhatóság (főszolgabíró, vá­roskapitány) kívánhatja. 3. Ugyanezen közegek a posta- és távirdahivataloktól igényelhetik, hogy az általuk kijelölt postaküldemények vagy táviratok 24 óráig visszatartassanak. Dé ezen idő eltelte után, ha intézkedés nem tör­ténik, a küldeményt késedelem nélkül kell kézbesíteni. 4. Csőd esetén, ha a csőd bíró­ság a csődmegnyitási végzés egy eredeti pél­dányát a posta- vagy taviróhivatalnak meg­küldi, a megszüntető végzésig a küldeménye­ket és táviratokat a csődtömeggondnoknak kell kiszolgáltatni. 5. Polgári perekben a táv­iratok eredetijét a posta- és táviróhivatalok csak akkor adhatják ki, ha azon fél, a ki az eredeti táviratot használni akarja, annak hite­les másolatát a periratokhoz mellékelte vagy a, bíróság előtt felmutatta. 6. Az ilynemű megkeresésekről a posta- éa távirdahivatalok az igazgatósághoz, tartoznak jelentést tenni. Az igazgatóságok pedig a belügyminiszterhez kötelesek havonkint jelentést tenni az ilyen esetekről. = Az uj kultuszminiszter. Trefort Ágoston halála által megürült miniszteri székbe Csáky Albin grófot, Szepesmegye főispánját, a főrendiház elnökét ültette a királyi megbí­zás és bizalom. Minden intézmény csak ugy és addig daczolhat a lét és nem lét harczában diadal­masan, ha a fejlődés conequentiájával a régi biztos és kipróbált alapon marad; s nem kap­kod kétségbe esett ügyetlenséggel különféle eszközökhöz, erős bázisát érvényb en tartja és arra épiti biztos tervezetével mesterének di­csérve szánt alkotását. Sokkal helyesebb, dicsőbb, magasztosabb elveket követett néhai Trefort Ágoston, mintsem szükség volna utódjának uj elvek megteremtésén fáradozni. Csáky Albin gróf keblében is ég a hazaszeretet szent tüze, ő iá lelkesül fáradhat­lanul a tudomány szent ' érdekeiért! Kívánjuk, hogy tanúsítson ő is higgadt tolerantiát a különféle vallásfelekezetekkel szem­ben, iparkodjék ő is a magyar művészetnek oly sokoldalulag virágzó létet biztosítani, ne­veljen jó tanítókat a tanintézeteknek,, hogy ezek méltó ifjúságot nevelhessenek; üldözze az iskolákban a nemzetiségi izgatóknak a gyermekek megrontására czélzó üzelmeit; épít­sen temploihokat a tudományrak, művészet­nek,' nevelésnek, — ne ejtsék zavarba egyéni, kaszt vagy pártérdekek, vezérelje minden tettét a hazaszeretet eszméje ép ugy, mint. azt az immár csöndes halottat, aki a Deák mauzó­leum közelében levő csöndes hantok alatt alussza örök álmát. Trefort az eszmék nagy embere volt, Csáky Albin gróf hires adminisztratív tehet­ség. — így azt hisszük, hogy az eszméket illetőleg, elődjeinek nyomdokán járva, admi­nisztratív tehetségének érvényesítésével kultú­ránkat minden tekintetben magas nívóra fogja emelni. Talán legszebb megtiszteltetés az uj mi­niszterre nézve, sőt előleges bizalmi nyilatko­zat az ü jellemének és tehetségének ha tol­lúnk analógiát vont közte és az elhunyt nagy Trefort között. A mult és jövő analógiáját. Csáky Albin grófé a j övo ! És ez a jövő nem fogja meghazudtolni reményeinket. Csáky Albin gróf érvényt fog szerezni azon magasztos eszméknek, melyeket hazánk kormányzatának eme legfontosabb kép­viselője, kötelessége tudatában egyedül emel­het diadalra. Tudomány, művészet, nevelés tartson a kor követelményeivel egyenlő lépést. Isten tisztelet a felekezetek között tolerantiával ölel­kezzék. Iskoláinkban csakis a hazafiasság igéi hangozzanak. Támogassa a magyar kultur in­tézeteket, fordítson gondot az idegen ajkú vi­dékeken a népiskolákra és különösen hordozza szivén a bizonyos vidékeken szomorú állapot­ban levő magyarosság ügyét. Hasson oda, hogy a nép érzületére legnagyobb hatást gyakorló papság és tanítói kar a magyarosodas szent zászlójával kezökben terjeszszek az egyenlőség szent eszméjét s hogy magyaros törekvéseik­kel megoldhassanak e.gy egy nemzeti kér­dést. Ha mindezen is egyéb kulturaás köve­telményeknek érvényt fog szerezni, aknor ueiu csak a proletárízmus felburjanzasauak vet majd gátat, hanem a közerkölcsiseg rohamos sui)e­désének is, mely pedig, .mar íjezuo moüou veszelyezteti társadalmunkat. Üdvözöljük Magyarország uj kuiiuszun niszteré t! posta. — A „Pápai Hirlap" eredeti közleménye. — Irta: Battenberg Lajos. A világposta megalakulása óta a posta is egy oly kötelék, mely az egyes nemzeteket törekvéseikben közelebb hozza egymáshoz, egy oly nemzeti intézmény, mely semmibe sem veszi a nyelvbeli kölönbséget és terbeii távol­ságot, körül vitorlázza a földet, szembeszáll a hullámzó zöld szinü oczeánnal s megjelenik mindenütt, a hol csak egy kis nyoma vau a czivilizátiónak s hű satellese a kereskedelem­nek és iparnak. Vagy nem a posta viszi-e el a távol Calilornia belsejében kincset kereső kiváadorlottnak az aggódó, szerető hitves esengő levelét, nem-e ez vi&z hírt a Brazília belse­jébe költözött európai ültetvényesnek, az ott­hon maradottak viszonyairól, s nem-e ez hozza hírül a távol keleten hazája gyarmatpoutikaja érdekében kőzdö harezoo keserveivel a fiukért aggódó szerető szüleknek ? Hírnöke tehac az örömnek és bánatnak, jezi legszonb remenyeink telyusülését s hírül hozza kepzeletönk alkotta légváraink rombadólósét. Igazan önzetlen oa rátja a legszegényebb hajleKnak ep ugy, mint a márványoszlopos paiotauak. S hány szerel­mes várja epedon a tinóm hajiasu es piros pecsétü araga kis leveiket s olvasasd, diinu pedig IttgkevésOe sem gondol arra, Uugy meuy­lasz. bam. — De igen az — volt az együttes vá­— Lássátok: ép azért fáj benne a Iá­imé a női szépség maga nem elegendő arra, hogy győzzön a harezban, mit társadal­mi állásáért viv. Elég jellemző erre két barátom szóvi­tája. — A nő sok hibáját legtöbbször szép­sége födi el. — Ellenkezőleg, veté oda a másik, leg­több hibáját szépsége okozza. Vájjon a hiúság legtöbbször nem a szépségből nyeri forrását? Vájjon nem a szépség hatalmával él legtöbbször vissza a no? Az erős Sámson meghajol a szépség előtt: a villogó szemű Delila ölébe hajtja fe­jét és kérésének szivig ható zenéjével gyen­gíti meg a férfit, ki 'titkait elárulja s ezért életével lakol. Hajdan, a szegedi boszorkány-pörben, avval vádoltak néhány nőt. hogy söprün nyar­galnak fel a Gellérthegyre; most meg Scho­penhauser a nők elleni perében avval vádolja őket, hogy tollon nyargalnak a — Parnassus­ra. De már Schopenhauser előtt is nem egy gyűlölője akadt a költő — s tudományos nő­nek. Ott van Molier, a ki a „Tudós nők", hires vígjátékában indított harezot a női tu­dákosság ellen. A tudós nővel elcsapatja Ma­ris szobaleányt, mivel ez nem birta elsajátí­tani a rendhagyó igék ragozását. Azt ugyan súgva én is bevallom, hogy sok felületes nő van, kik beleszólnak a szak­tudós vitáiba. Ez szülhette barátom azon eszméjét, hogy leírja négy nőismerősét, kik közül az •gyik azt vitatta, hogy a fehér tojásból fekete csirke is kelhet, a második pedig azt kérdé, hogy a disznónak adtak-e már szénát, s mig a harmadik felpofozta a tyúkot, mert nem ment szopni, addig a negyedik erősen bebi­zonyította, hogy tudja, hol terem a gyufaszál. Weber „Democritos''-ában sajnálatát fe­jezi ki, hogy az egyptomi tiz csapáshoz nem csatoltak egy tizenegyediket: tudós nők-et. Ennyi vád és roszakarattal szemben a pápai leányvilág uj fegyverrel lépett a síkra: a Leányegylettel. Ez van hivatva háziasan képzett nőket nevelni^ a társadalomnak. És ha majd az irón, kötőtű és fŐzoka­nál egyaránt biztos női kézre talál: újra üd­vözlöm önöket a győzelem második szaká­ban. Az élő halott. — Ballada prózában. — — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája. — Irta : Csillag Máté. Ott Ül a síron összeaszott karjaival gör­csösen Öleli magához a kis fejfát, a kicsiny keresztfát. Sir-zokog éjjel, sir-zokog nappal. Négy napja ül már az ujon vetett hanton, onnan nem mozdulva. JSappal ébrenléte kinos, igaz álom; éjjeli alvása még kinosb ébrenlét. Küldi a sirásó: - Derekas Antal te, jobb lesz haza menned, holtnak nem segítesz, magadnak meg ártasz! Nem hallja a szót Derekas Antal, csak egyre sir, csak egyre zokog; melle zihálása mutatja a nagy kint, mi ott bent lakozik. — Én szép feleségem, én jó feleségem! Meg tndsz-e bocsátani, bűnömet feledni?! Hogy bűnbe dobtalak ! ? Sirba kergettelek. S már nem is tud sirni. Kiapadt sze­méből a köny: az enyhülés forrása s a bánat és gyötrelem most jobban égeti, jobban mar­czangolja ott benn kebelét: — Szegény Antal öcsém, négy napja nem ettél, holtam kis eledelt! Ezt se hallja Antal. Merőn maga ele bámul s ébren álmodik kinos almot. Szaba­dulna tőle, de nem tud. Látnia kell, latja, mint jön hozzá árulkodni, mint jön wszivebe üszköt dobni a gaz Szűcs Peti: —- „Hűtlen a te feleséged, hogy nem veszed észre! Hisz a szónak... részeges lesz, bána­tában iszik, — mulat vagyont pocsékol .. Látja: mint jön hozzá felesége; hallja: szelíden mint hivja. „Ne higyjél a szónak ! Én jó uram baj lesz ebből, jönnél haza!" Látja mint átkozza, szitkát szólja, — s hogy könyörög: kidobja a korcsmából a csalfat. Iszik tovább, iszik bánatában. Jön a szomszéd: gyere haza Antal öcsém, beteg az asszonyod, bánatnak betege. — — Húzzad czigány, ne hallgass a szóra! Ha beteg, hat legyen beteg! Ki szanja a hűtlent?! Jönnek újra. „Antal baj van!" Haiduk lik a feleseged. Siess,, taiun .ucjj meg.,ocsút i 0 bocsajt meg! Hú^d oii 6aa, í <j bocsájt meg? 0? A oűuos! . . . JTFUIT, uul A/, asztalra! . . . es iszik . . . iszik tovaun. . . S amint ts^ik, s amint inuiat, bd,iau no­zas hallik ! . . . He! Mi az? Halottnak o/,vt, Temetőbe uieum-.\ 1 Asszonyodba* naiangozuak! Neki az enek! Te oiied meg! Miattad o, Oauai! Agyához kap, sznéne* kap ... Az eu feleségem! Hát igaz volt!!... es atlöi a népen, fut a temetőbe ós aj&óía . . .. Ott ül a- sáron, összeaszott karjaival görcsösen Öleli magahoz a kis fejfat, merről leáztatták már könnyei a betűket. Sir-zokog náppal, sir-zokog éjjel. Nappal ebrenléte kinos igaz álom, éjjeli alvása még kinosbb ébrenlét! A jó sirasá ahányszor látja, mindig fel­fohászkodik: Én Istenem, vedd őt magadhoz!

Next

/
Oldalképek
Tartalom