Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-10-05 / 40. szám

§ A városház átalakítását, illetve kibővítését illetőleg, mit az alispáni hivatal ismételten megsürgetett, a tanácsnak az a terve, hogy a városház balszárnyát toldalék-épülettel láttatja el. Ennek földszinti részében egy nagyobb helyiséggel bővülne így a pénztár, a még nyert három szobában pedig földszint, illetve emeleten a városi orvosok és mérnök nyernének hivatali helyiséget s ide tétetnék át a helyettes polgármester irodája. A régi helyettes polgármesteri szobát a nagy teremhez csatolnák, mely jelenleg oly kicsi, hogy a városi képviselőknek legfeljebb fele fér el benne. (Eddig is csak az segített, hogy a városi képviselőknek még fele se igen járt a gyűlésekre, ám mi lett volna akkor, ha az összes képviselőket megszállta volna a hivatali buzgóság?) § Tűzvédelmi vizsgálatot tartott múlt szombaton a győri rettenetes tűzvész alkalmából a v. képviselőtestület által kiküldött bizottság. A bizottság, melynek tagjai voltak a város részéről Szokoly Ignác rendőrkapitány elnöklete alatt Hanauer Zol Ráthonyi-nak egyetlen énekszáma szintén tetszett. Maga a darab kissé hosszadalmas ugyan, de — hja ! a mese Jókaitól került ki — érdekfeszítő; kár, hogy a meséhez méltó kiállításról nem gondoskodott az igazgatóság. Jacobi muzsikája hangulatos és magyaros motivumokban gazdag. A darab még kétszer ment a héten. Operettet még hármat láttunk a héten. Egy Vig özvegyet (boidog Lehár! megint telt ház előtt!), egy Gül-Babát alaposan megrövidített előadásban. Ennek a címszerepében Kormos Ilonka bájolta el hálás hallgatóságát, ő vitt életet a kissé délutános pongyolaságú előadásba, no meg Déri, aki ugyan úgy ugrott bele Mujkó szerepébe, de azért mégis rutinosan helyt állt. Leila szerepét a segédszínésznő Budai Ilona játszotta. Elég erős, kelle mes hangja van s nem csekély biztonsággal énekelt. Játéka gyöngébb volt. A másik operett már dráma karján lejtett a közönség elé. (Vagyis ezúttal inkább a dráma lejtett, mert a Salomében van tánc, a Pajkos tán, Lippert Sándor és Bikky Sándor v. képviselők, j diákokban meg nincs.) A pajkos diákokat, Suppé a tűzoltó egylet részéről pedig Pakrócz Kálmán nek ezt a bájos zenéjü kis operettjét, nagy sikerrel osztályparancsnok, a tűzoltólaktanyán és a többi tűzvédelmi állomásokon tartott vizsgálat alapján a következőket javasolja a v. képviselőtestületnek : . 1. A v. képviselőtestület rendeletéből a nyár tarta- |juttatott érvényre. De az is elragadta a közönsé mára beállított egy pár ló az egész éven át állauujították fel szinpadunkon. A közönség alig tudott betelni a csengő bongó szép muzsikával, mit Kormos Ilonka méltán bámult énekművészete gyönyörűen dóan készenlétben legyen s más célra ne használtassák (a lovak a bizottsági vizsgálat alatt is a városnak — fuvaroztak !). 2. A városnak mind a négy pár lova igény be vehető legyen tüzesetek alkalmával. 3. A főszertárban levő közénső tolólétrához egy előkocsi • szereztessék be. (A főszertárban egyébként a legnagyobb rend van.) 4. A legénység az ugróponyva használatára oktattassék be. 0. Az alsóés felsővárosi szertárak jelenlegi elhanyagolt állapotán segíteni kell, mert itt a bizottság a legnagyobb piszkot és rendetlenséget találta. A szinliázi hét. A hét egyik estéjén itt járt városunkban a vidéki színészet országos felügyelője. Az igazgató csak bajosan tudott előkelő vendége számára a get, hogy ez a fiatal szubrett mindig egész lélekkel játszik s kis szerep vagy nagy jusson neki, egész ambícióját bele helyezi. Énekszámai közül az a bohökás utolsó (Zsonn, tekkerd ki a nyakkát) még a többinél is több tapsot kapott. Persze megismételtették volna akár tízszer is. E számnál partnere Inke Rezső szintén kitüntette magát. Minek is drámáztatják ezt a tehetséges fiatal énekes naturbursot, hagyják meg állandóan szerepkörében 8 akkor soha se lesz -kifogás ellene. Bátori a tatárkánban aratott sikerét tetézte a Geier Jeremiás szerepében elérttel. Tökéletesebben nem lehetett volna az uzsorást megjátszani, pedig itt nem is annyira komikusnak, mint jellemszinésznek kellett lennie. Egyetlen énekszámát is jelesül adta elő. A többi szerep jelentéktelenebb s alakítóik közül csak Kovács, Ráthonyi és Medgyaszay érdemelnek megemlítést. Wilde szenzációs drámájának, a Salomének egész irodalma van már. Azért magáról a darabszinházban helyet biztosítani. A gróf-fel ügyelő | ról nem kivánunk szólani. Legfeljebb annyit, hogy ugyancsak csodálkozhatott ezen s még jobban j m

i ellentétben némely másokkal,'éppen nem tartjuk erkölcstelennek vagy pláne keresztény-ellenes csodálkozott volna, ha egész héten át itt maradván Pápán, nap-nap után hasonló telt házakat láthatott volna. Hja ! Bizony így van ez, méltóságos Felügyelő Ur ! Az a lenézett s annak idején harmadrendű nyári állomásnak deklarált Pápa városa így pártolja a színészetet, ha — érdemes rá. Ha nem érdemli meg, akkor ugyan Jelűiről hiába támogatják, buknia kell menthetetlenül. No de ne újítsuk fel a régi vitákat. Ne mondjuk el, hogy annak idején a gróf-felügyelő Pápától, mert a győri kerületet cserbenhagyta, megvonta kegyét s olimpuszi haraggal bizonytalan művészi jövő forgatagába dobta. Pápa egy erős és merész lökéssel kinntermett a forgatagból s megmutatta, hogy meg tud állni a saját lábán. Mutatja immár négy éve. S ím a harag elsimult és íestetich Andor gróf, a vidéki színészet főfőpatrónusa, szombaton eBte együtt tapsolt a tapsolókkal. Hogy kinek tapsoltak a tapsolók ? Mindenkinek, csak annak nem, aki a címszerepet játszotta. A Tüzskerózsa érdekes, szép, kettős női főszerepét az igazgató Hidy Irénre bizta, aki énekben, játékban minden eddiginél kevesebbet, sőt az abszolút semmit produkálta. Petyhüdten, kedvetlenül, szinte gépiesen darálta le mondókáit, szebbnél szebb énekszámait pedig formálisan — elnyelte. Hogy miért tette ezt, ő tudhatja, mi nem kutatjuk. Mi csak annyit tudunk, hogy 1. a közönséget fumigálni nem illik, nem szabad ; 2. hivatása tudatában levő színésznek a saját egyéni érzelmeit semmi körülmények között nem szabad a színpadon kifejezésre juttatnia. E témáról elég legyen ennyi. Reméljük, a jövő héten Hidy Irén kettőzött buzgalommal lesz rajta, hogy a közönség elvesztett szeretetét visszanyerje. Ám ha a főszereplő nem tudott sikert elérni, annál jobban tetszettek a többiek. Kormos Ilonka például mit sem látszott törődni azzal, hogy őt a második helyre szorították. Érzelmesen, finom gyöngédséggel játszott s azt a néhány énekszámot, mit a zeneszerző majdnem kegyelemből juttatott neki, nagy hatással adta elő. Kapott is érte rengeteg tapsot s két virágadományt, meg virágesőt, utóbbiakból jutott Hidynek is, ám tapsból jóformán semmi. A többi szereplők közül első helyen Bátorít emeljük ki, aki jellemzetes komikai erővel alakította a tatár kánt. Hasonlókép a komikai nek a darabot. Sőt a Krisztus világmegváltó művét még kevesebben dicsőitették szinekben gazdagabb nyelven, mint Wilde. Johanannak a ciszternából feltörő igéi szivekig hatnak magasztos tanításaikkal. Erkölcstelenségről sem lehet szó, legfeljebb erős realizmusról. Erkölcstelenné a célzat teszi, itt pedig a célzat: egy perverz női alaknak élethű bemutatása és tragikus vétke után bukása, minden, csak nem erkölcstelen. Más kérdés, hogy nem teszi e a Salomét erkölcstelenné az, ahogy megjátszák. Es itt igazán sajnáljuk, hogy Holéczy a hétfátyoltáncban nem találta el a helyes öltözékformát, amire a Vígszínházból Kertész Ellától példát vehetett volna. Ha legalább a tánc után (mely sem tánc, sem még kevésbbé hétfátyolos nem volt!) felvette volna ismét lebernyegét! Ezt pedig annál inkább sajnáljuk, mert alakítására egyébként rendkívüli gondot fordított. A buja keleti lány élvvágyát és emberietlen szenvedélyét nagy realizmussal ábrázolta. Minden részletét kidolgozta szerepének, súlyos szavait megrázó dikcióval ejtette ki. Hozzá méltó alakítás volt még kettő: Szathtriáry Herodiása. Ez egy másik fajtalan alak, hozzá kezdődő paralizisseí. Visszataszítónak kell lennie, Szathmáry az volt. Érzékeiségben áradozónak, Szathmáry azt tette. Kegyetlennek, dölyfösnek, az volt. Szóval magas nívójú alakítást nyújtott. Déri pedig Johanan ihlettel és kenettel teljes szavait adta elő gyönyörűen s a szinte égi nyugalmat testesítette meg szemben a földi szenvedélyekkel. Gyárfás, Tomborné, Csendes méltóak voltak az ensemblehez. Ellenben Bátori és Kovács (legalább a második estén, mi ekkor láttuk a darabot), a közönségnek hangulatából való kizavarását tűzték ki úgylátszik céljukul, folyton nevetgéltek a komoly drámában! A rendezés meglehetős jó volt. Ám a Salomét másutt gyönyörűen szokták kiállítani is. Nálunk a szép kiállítás abból állott, hogy az összes díszleteket rend- és rangkülönbség nélkül behordták a színpadra. Holéczy Ilonának még egy fényes sikere volt a héten. Toscát játszotta csütörtökön jutalomjátékául telt ház előtt. Sardou idegrázó tragédiája nem először került ugyan szinre szinpadunkon, mert hisz nem is olyan rég, 6 év előtt láttuk, mégis a drámai technika mesterének és a felviláa mesterműve valósággal az újdonság ingerével hatott a közönségre. Holéczy abban a jelenetben, mikor a mellékszobában szerelmesét kínozza, majd mikor kedvese életéért, lelkének teljes undorával magát a rendőrminiszternek odaigéri, hogy aztán a sóvárgott öröm helyett neki a halálos döfést megadja, az érzelmek mesteri tolmácsolója volt. Néha egy-egy kevés modorosság zavart meg bennünket, de aztán ismét elragadott szenvedélye hevével. Sok tapsot, szép virágokat kapott, — megérdemelte. Déri Béla egyenlő rangú partnere volt. Szerepe kevésbbé hálás, de minden momentumát kihasználta, Sardou igazi nemes forradalmi ifja volt, kinzatása borzalmait nem színezte túl s ezért is elismerést érdemel. Az önmérséklet nagy erény a sziuésznél. Csalódtunk az este Kovácsban. Az ő rendőrminisztere egy cseppet sem volt félelmetes, néha inkább kedélyes. Nem is volt hangjánál, de meg az ördögi szerep táű egyéniségéhez sem kvadrált. Szathmáry — úgy véljük — sokkal különben megállta volna helyét. Kisebb szerepekben jók voltak : lnke, Szathmáry, Tomborné. Az előadás simán, összevágóan ment. —örHETI ÚJDONSÁGOK. — | Október 6. téren arattak megérdemlett sikert lnke és Gyárfás, I gosodottság egyik nagy harcosának Sardounak ez Ötvennyolcadik évfordulója lesz holnapután annak a gyászos napnak, mikor egy nemzet sirt véres könnyeket legjobbjainak, legdicsőbbjeinek erőszakos halálán. Ötvennyolc év telt el azóta, s azóta mindig azt mondják, azt szuggerálják a nemzetnek, hogy feledjen, feledjen! De a nemzet nem tud feledni. Ma is siratja, mint akkor siratta a tizenhárom hős tábornoknak, siratja Batthyány Lajosnak, Csányi Lászlónak és annyi névtelennek halálát és bánatában vigasztalást csak az ád neki, hogy Szellemük a sir körül marad, Tettekre intve az utódokat. — Személyi hírek. Tisza István gróf, egyházkerületi főgondnok, ki a kerületi gyűlés alkalmából három napig városunkban időzött, f. hó 1-én az esti gyorsvonattal utazott el Pápáról. — íestetich Andor gróf, a vidéki színészet orsz. felügyelője, szeptember 28-án városunkban tartózkodott s aznap este végignézte a színházi előadást. — Új állomásfőnök. A vasutasok hivatalos lapjának utolsó száma közli, hogy a M. Á. V. igazgatósága Németh Imre felügyelő, pápai állomásfőnököt 1908 január 1-től kezdődőleg nyugalomba helyezte. Németh Imre 24 év óta volt a pápai állomás főnöke s e hosszú idő alatt úgy hivatalos, mint társadalmi szereplésével a közönség osztatlan tiszteletét érdemelte ^ki. Utódja az állomásfőnökségben Wranesevich Ádám főellenőr, állomásunknak szintén régi, kiváló buzgalmu tisztviselője lett, ki az állomás ügyeinek vezetését már pár hó előtt átvette. — Az aradi tizenhárom emlékezete. Az aradi gyásznap évfordulóján a kollégiumi képzőtársulat vasárnap d. e. 11 órakor a tornateremben ünnepélyt tart. — Az állami tanítóképző szintén gyászünnepet tart a következő műsorral: 1. Hándel: Largo. Popp Alajos IV. éves növendék vezetése mellett előadja az ifjúság zenekara. 2. Arany János: Ráchel siralma. Szavalja Takáts Gyula II. éves növendék. 3. Emlékezés október hatodikára. Irta és felolvassa Németh Árpád IV. éves növendék. 4. Ha viszanéz a bús magyar . . . Nádasy Ferenc IV. éves növendék vezetése mellett előadja az ifjúság énekkara. 5. Komócsy József: Szentelt hantok. Szavalja Huber Antal III. éves növendék. 6. Révfy Géza: Szentelt hantok. Előadja az ifjúság énekkara. 7. Tompa Mihály: A gályarab fohásza. Szavalja Emmer Gábor IV. éves növendék. 8. Major Gyula: Kossuth-gyászinduló. Előadja az ifjúság zenekara. 9. Erkel Ferene: Szózat. Előadja az ifjúság énekkara. Kezdete vasárnap délután 3 órakor. Belépő díj, szegény tanulók segítésére, tetszés szerint. Külön meghívók nem bocsáttatnak ki. — A Leányegyesület ez idei megnyitó ülését október hó 6-án délután 5 órakor tartja, mint minden évben, úgy az idén is az első összejövetelt az aradi vértanuk emlékezetének szentelve. Az ünnepi beszédet ez alkalommal Rosenthal Franciska mondja, akit igaz örömmel látunk ismét az egylet ólén. Közreműködnek még zenével Pfeiffer Laura és Nobel Henriette, szavalattal Szüsz Olga és Koritschoner Margit.