Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-11-05 / 33. szám

ELÖFIZETESI ARAK : Egész cvre 6 frt (12 korona) Negyedévre i*Sokr.(3 korona) Egyes szám ára 15 kr. (30 fii.) TANÍTÓKNAK ES KÖZSÉGI JEGYZŐKNEK Egész évre 5 frt (10 korona) NYILTTÉR petitsora 20 kr. HIRDETÉSEK egyezség szerint. r PA. PA X HIRDETÉSEKET és ELŐFIZETÉSI PÉNZEKET elfogad A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEL Ármin papírkereskedő. Lapunk számára hirdetéseket elfogad a Reuter ügynökség (. a Mayy. Távír. Iroda .irdetésiiro-^ .dája Budapest, Gránátos utcza 1. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BASTYA-UTCZA 470. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GOLD LAJOS. A pápai Jókai-kör és a közművelődési egyesület A pápai Jókai-kör alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyta; s a szép auspicumok között megalakult kör, mely Pápa város és vidékének egész művelt intelligenciaját egyesíti majd kebelében, mar legközelebb megkezdi működését. Valóban itt már az ideje, hogy Pápán a társadalmi élet kiemelkedett a tespedésből, s az irányadó körök belátták a művelt közönség társadalmi, szellemi érintkezésének előnyös, kedvező voltát. Reá jöttek arra a gondolatra, hogy egy fejlődő, modern város közönségéből nem szabad hiányozni a kellő intellígentiának, az általános műveltségnek sem. Egy város egészségügyi, anyagi felvirágzásának szellemi haladásával karöltve kell haladnia, mert a társadalom beteg lelke, a közönség kicsinyes gondolkozása csirájában elfojtja a város felvirágzását. tízért mi a magunk részéről nagyon fontos, kiemelendő momentumnak tartjuk, hogy most, midőn Pápa városának haladása egy kis lendületet vett egyúttal a Jókai-kört is életbe léptette, mely bizonyára hivatásának nemes niveaujára emelkedik ns habár a kötélén álló férfiak a közönséggel vállvetve elég garanciát nyújtanak arra, hogy minden támasz nélkül, önerejükből is képesek lesznek városunkban egészséges, élénk társadalmi életet teremteni, mégis alkalomszerűnek tartjuk, hogy most, a közművelődési egyesületnek közeledő gyászos kimúlása alkalmából, a Jókai-kör és a közművelődési egyesület összeolvadásáról néhány szót szóljunk. Mint értesülünk, a pápai közművelődési egylet, hosszú haldoklás után minden gyónás nélkül, rövid, hivatalos formák szerint kiadja lelkét . . . s csen desen eltemetik. Mi magáról a haldoklási proczessusról jelenleg nem akarunk szólni, nem bolygatjuk fel a haldokló egylet néhány évi édes semmittevését, s nem kérdezzük vájjon a nyilvánosság előtt micsoda jól kiczirkalmazott okot hoznának fel hanyag semmittevésük mentségeül (mert hisz hanyagságuk tényleges, eltitkolt okát ugy is tudjuk nagyon sokan.) Most csak a közművelődési egyesületnek a Jókai-körbe való beolvadását tesszük beszéd tárgyává. A közművelődési egyesület komolyan tervezi a D. K. E.-be való belépését, s csak idő kérdése, hogy ez egybeolvadás proczesszusa tényleg mikor megy végbe. Pedig sokkal üdv.össebbnek gondolnók, ha a pápai közművelődési egyesület nem a már szépen virágzó, megerősödött D. K. E.-nek kebelébe lépne be, hanem a Pápán újonnan megalakult, fiatal Jókai körnek szolgáltatná át csekély erejét és vagyonát. Hisz névleg ő is a pápai közművelődésnek volt buzgó harezosa, tehát úgyszólván joggal követelhetjük, hogy tényleg a közművelődés szolgálatába lépett Jókai-kört csekély gyenge erejével is támogassa. Szükségesnek tartjuk azonban is mételni, hogy a Jókai-kör szorosan véve e támogatásra, ez egybeolvadásra nem szorult rá, s a közművelődési egyesület ne becsülje esetleg sokra hosszas semmitevését ... Az egybeolvasztásra való törekvésénél azon egyszerű, szerény indok játsza a szerepet* hogy egy kimúló pápai egyesület, mely a közművelődést volt hivatva fejleszteni, kötelességből is hivatva van egy újonnan alakult közművelődési kört bármikép támogatni. Méltányos kívánság tehát a pápai közművelődési egyesülettel szemben, hogy a legközelebb tartandó közgyűlésen olvadjon be a Jókai-körbe, vagyonát, tőkéjét bocsássa a fiatal kör rendelkezés sére, s az élén álló tagok is belépve a Jókai-kör kötelékébe, törekvésüket azonosítsák az uj kör élén álló tagok kitartó, buzgó munkálkodásával. Igy legalább megmutatják a köz^ művelődési egyesület tagjai, hogy aá TARCZA. Ének a hétről. Zengi : PAJKOS. Porlepte lantom ! jöszte csak S a publikum fülének Nagy örömére — várja már — Zöngjön a hétről ének ! Halad, halad szép városunk, Halad büszkén előre ! Ki ezt tagadja, nem hiszi : AZ balgatag s dőre ! Az balgatag s az dőre is, En mondom a szemébe, Es mondja s fennen hirdeti A trotoirok képe 1 Az aszfalt ! . . . No de hagyjuk ezt, Hisz' a ki nem vak, látja ; Az aszfalt láz elmúlt; — ma már Gyűlések láza járja ! Csak 6 (mondd : hat) zajos gyűlés Zúgott le mult vasárnap ; (A markotai ördögök Szint' ennyien valának !) Apropos ! ördögünk is volt — Hírlik : le Bécsből tévedt — A villanyértekezleten, Ha ördög nem, hát — német ! Mert erről van szó, erről ám, Mert erről tanakodtak : Villanyvilág, vízvezeték, — S ezt bécsi német hoz csak. Ej jó urak, ej bölcs atyák, Ej szittya nemzedékek : Vizet, világosságot hát A németektől kértek ? ! . . De el ! apage Satanas ! Féljen tőled a kába, — Villanyvilág, vízvezeték . . . — Nó várhatsz erre Pápa ! Ám halad azért városunk, Halad büszkén előre : A szép, a hasznos egyletek Születnek nyakra-fore ! Mig Fenyvessy, a százkezü, Itt gazdasági bankot, Ott az iparnak Kende meg Segély egyletet "alkot. . . . Volt egykor itt egy kis diák, Ki gondolt akkor rája ? S im nagy dicsősége ma már A félvilágot járja! fes haladunk ! . Már hozzánk is . mert a hire elére. S nagy lelkesedve alkotánk Ivultur-kört a nevére. És járnak, járnak az ivek, járnak kézröl-kézre, És oly szép tiszták . . . itt-amott Akad szemünk egy névre! Szép, nemesért kevés hevül, Oly sok a léha, csélcsap ! Minek írjunk — mondják — alá, Hisz kulturális czél csak ! De várjatok csak, várjatok, Ha eljövend közéleti A bűvös ajkú koszorús ; Tudom, hogy föleszméltek 1 És — megigérte — eljövend ! S ha megzendül az ajka : A kemény, fásult sziv, tudom, Imádattal csügg rajta 1 . . . Honvédszobor javára is Hangverseny készül, hallom, — Hejh ! most, csak most, tudnánk csodát Én tépett húrú lantom! Nem inditnánk mi köveket — Kinek, mi haszna benne ? — A mit csinálnánk, semmi más, Mint — tele szinház lenne ! Hogy álljon végre a szobor ; Ugy sincs hejh ! semmi másunk, — Az hirdetendi igazán : I g a í i haladásunk !