Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-08-10 / 15. szám
Portré Paksi Hírnök, 2018. augusztus 10. ■ 9 Jó napot, mi újság? Dr. Angyalosi Zsuzsanna „Minden hit jó, csak megtartsátok, s legyen mindenki tisztelettel a másé iránt. A teremtő egyik embernek is olyan édes atyja, mint a másiknak, nem elég, hogy valaki azt mondja »uram - uram!«, hanem szükséges, hogy szívében szeretet legyen, mely nélkül a hit megholt állat.” Nem véletlen Jókai Mór megidézése. Él Pakson egy emblematikus személyiség, egy kiváló ember, aki több mint négy évtizeden keresztül gyógyított gyermekeket, adott tanácsot a szülőknek. Él a városban egy orvos, akit gyakran láttunk gyalogolni a Deák Ferenc utcai rendelő felé, aki gyakran helyettesítette orvostársát, dr. Egry Tibort, aki a legnagyobb hálával gondol református lelkész férjére, aki mellett soha nem veszítette el a hitét, akarását, aki elolvasta a száz kötetnyi Jókai életművet. Megtévesztő, hogy nem rendel, hiszen évtizedek óta augusztusban töltötte rendes szabadságát. Megtévesztő, mert idén nem szabadságra ment, hanem nyugdíjba vonult. Dr. Angyalosi Zsuzsanna 1971-ben került Paksra ingázó gyermekorvosként - ebben az időben Gerjenben élt, az ott szolgálatot teljesítő református lelkész férjével, Kőváry Lászlóval. A rendelője kezdetben a Tolnai úti óvoda udvarának végében volt. Végtelenül puritán környezetben, a legalapvetőbb eszközökkel ellátva - a fűtést egy szenes kályha biztosította. Majd a Rákóczi utcai szakorvosi rendelő következett. Fontos megjegyezni, hogy a hetvenes évek elején-közepén született három gyermeke mellett is bejáró orvos maradt, míg 1976-ban a család Paksra, a református parókiára költözött. A Rákóczi utcai rendelés mellett a Mozgó Szakorvosi Szolgálat: Gerjen, Dunaszentgyörgy, Németkér, Nagydorog, Pálfa, Sárszentlőrinc ellátási területtel, hetente egy alkalommal. A doktornő derűsen mesél. Vizet hoz, kedvesen szól rá az udvaron elégedetlenkedő kutyákra. Hátrasimítja a haját és elgondolkodik, majd azt mondja, hogy nincsenek rossz emlékei. Szerette a „betegeit”, a hozzá járó családokat. Igen, változott a világ, mondja, de a szülők által az internetről „megfejtett” betegségeket könnyen felülírta tudásával, türelmes meggyőzésével. Egészen korán eldöntötte, hogy gyermekorvos lesz, édesapja kórházi gondnok volt, édesanyja védőnő. A szülei támogatták, a szegedi egyetemi évek alatt az oktatói, a gyakorlatvezetői voltak a példaképei, ösztönzői. A beszélgetés során nem időrendben történik a visszaemlékezés. A pályakép, az élet váltakozó idősíkokban bontakozik ki. A doktornő elcsendesedik, néhány másodpercig hallgat, majd azt beszéli el, hogy amikor pályakezdőként buszra várva álldogált, Pongrácz doktor úr (az idősebb) és felesége, Edit asszony gyakran behívták teára, kicsit vendégül látták. Mosolyog, amikor azt meséli, hogy a doktor úr egy „kinyílt térdet” gyönyörűséges sérülésnek látott, majd tökéletesen ellátta a beteget. Edit asszony vezette be a doktornőt az iskolaorvosi szolgálatba, emlegeti az asszisztens Eszti nénit, a békés, nehéz éveket. A három cseperedő gyermek mellett átépült a lakhatásukat biztosító parókia, a doktornő a Deák Ferenc utcai rendelőbe költözött. Nem volt különbség beteg gyermekek tekintetében: az oltásokat, az orvosi ellátást elhanyagoló cigányokhoz elment az Aradi telepre, s ott adta be a kötelező védőoltásokat. Ajtót nyitott a rendelési időn túl nála kopogtató kétségbeesett szülőknek. Közben az éves szabadságok alatt férjével együtt igyekeztek sok időt tölteni a gyerekekkel: utaztak, világot jártak. A doktornő arca megejtően változik a beszélgetés alatt. Sokat köszönhet a férjének, meséli. Rá mindig lehetett számítani, hiszen a rendelések nagy kötöttséget jelentettek. A gyerekek felnőttek. Az unokák is cseperednek. Most jó itthon. - Kicsit elfáradtam - mondja. - Jövök-megyek a lakásban, és újra felfedezek néhány fiókot, polcot, melyekben, melyeken elfelejtett dolgok vannak. Tehát lesz mit rendszereznem. A kisebbik unokámra is vigyázok majd, és én is megyek hozzájuk, akár több napra. A gyülekezet fontos hely számomra, de tervezem, hogy csatlakozom helyi szervezetekhez, színházba járok majd. Vannak terveim, ötleteim - néz rám mosolyogva, majd hozzáteszi, hiszen tudom, hogy hiányozni fog a rendelés rendje, a feladat. A kapuban még sokáig beszélgetünk. Lenyűgöző a nyugalma. Emlegetjük a hosszú évekig hűséges asszisztenseit, Egry doktor urat, a változó világot az egészségügyi informatikai rendszerrel, amelyhez ő már nem tudott, nem akart alkalmazkodni. Meleg van, de a ház hűvöse segít átvészelni az augusztusi forróságot. A Jókai összes újraolvasása pedig a hideg téli estéket. Teli Edit
