Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-28 / 4. szám
Időszerű iskolapolitikai kérdések Pakson IIL----------------------------- Állami? Egyházi? ----------------------------A szerző előrebocsátja, hogy örömmel üdvözli demokratizálódó államunk azon törekvését, hogy viszszahelyezi az egyházakat jogaikba; s immár nem csupán szólam lesz a vallásszabadság. Az azonban meggyőződése, hogy az iskolát nem az minősíti, hogy ki látja el felügyeletét: az állam vagy valamelyik egyház. Különösen nem, ha kenyéradó gazdája így is, úgy is az állam, a helyi közösség, az adófizető polgár. Miközben örömmel üdvözli, hogy világhírű iskoláink (pl. a fasori, a debreceni, a sárospataki stb.) rátaláltak korábbi fenntartójukra, nem helyeselné, ha járvánnyá válna a jelenség, s egy-egy kis falu egyetlen iskolája is kikerülne az állam kezéből. Félreértés ne essék: az állami iskola nem kommunista találmány, nem sztálinista machináció. Megteremtéséért, az egyháztól való különválasztásáért a XIX. század polgári radikálisai (Eötvös József, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán stb.) folytattak ádáz küzdelmet, gigászi harcot Ezért amondó vagyok, maradjon a magyar iskolarendszer pillére az állami iskola, s ezt a rendszert, színfoltként díszítsék, árnyalják a történelmileg megalapozott egyházi iskolák Az állami iskolában látom az ideológiailag, politikailag független demokratikus nevelés garanciáját Nem ideológiamentesről szóltam, mert olyan nincs, hanem olyanról, amely garantálja az ideológiák egyenrangúságát; amely lehetővé teszi, hogy az ifjú állampolgárjelölt megismerkedhessen az egymásnak feszülő világnézetekkel, s felnőve maga alakíthassa ki a sajátját Legyen az iskola állami, amely - legalább középfokon - egyként garantálja a szabad hitoktatást és a különböző filozófiák (köztük a marxizmus) korrekt megismertetését! A megújuló állami iskola lehet garanciája olyan természettudományosán megalapozott oktatásnak, amely ezeket humánus értékekkel egyesíti. E sorok íróját fenti elveiért nem lehet kommunista tolibérencnek titulálni, hiszen a monolitikus, posztsztálini iskolapolitikával való szembenállását egy generációnyi nevellje igazolhatja E sorok írója sem ilyen, sem olyan monolitikus iskolát nem akar: nem kívánja vissza a marxista világnézet egyeduralmát, de nem óhajtja azt az egyházi iskolát sem, melyben a tanító (Gondoljon a T. Olvasó Gárdonyi Lámpására!) az egyház egzisztenciális kiszolgáltatottja volt E sorok írója úgy véli: a demokratikus iskolarendszer garanciája a demokratikus állam valamennyi iskolára kiterjedő felügyelete. Gálosi J. „Gondolatok a könyvtárban” (Város mostohája „Könyvtár a neved”) A cikk - mint alcíme is jelzi - aligha társul Vörösmarty szárnyaló gondolataihoz; ellenkezőleg: nagyon is földhözragadt gondokról szól. Városunk könyvtára közel százezer könyvet kétezer hanglemezt négyezer diafilmet és hatszáz műsoros hangkazettát őriz és kölcsönöz; továbbá száznyolcvan féle folyóiratot bocsát olvasói rendelkezésére. Ezek előkelő pozíciót jelentenek számára a megyei rangsorban. Másrészről: a Paksi Városi Könyvtár Tolna megye legrosszabbul felszerelt könyvtára: épülete elhanyagolt bútorai feslettek, berendezései - a gondos karbantartás és kezelés ellenére - elhasználódtak. Technikai felszereletlensége is elképesztő: (világításáról már szóltak lapunk hasábjain), képmagnója, televíziója, használható magnetofonja és lemezjátszója sincs; nemhogy színes televíziója, számítógépe vagy fénymásoló berendezése lenne. így a 2000 lemez és a 600 kazetta „néma”, arról pedig csupán álmodozhat az olvasó, hogy számítógépes katalógus segít eligazodni a 100 000 könyv között; ha pedig egy pároldalas cikkre, egyegy ábrára lenne szüksége egy fontos kézikönyvből vagy egy folyóiratból - mi mást tehetne - kitépi, s hazaviszi a szóban forgó lapokat. A könyvtár raktározási lehetőségei már ma is katasztrofálisak: a könyvek harmada, a folyóiratok korábbi évfolyamai pedig teljességükben dobozokban „laknak” - polcok híján - a szomszédos épületben. Az anyaghoz való gyors hozzáférés lehetősége így teméntelen, az olvasó azonnali kiszolgálásának esélye pedig alig nagyobb, mint régen, amikor ez az anyag még Andráspusztán volt A folyóiratok megőrzésére csupán öt évig vállalkozhat a könyvtár, öt évnél korábbi évfolyam után ne is érdeklődjön a kedves olvasó, mert az már az enyészeté (zúzdába küldték, jobb esetben magán-megőrzőre talált!). Ez hát a kultúra kontinuitása! A folyóirat-féleségek választékának bővítésére így ugye még gondolni is lehetetlen. ígérkezik-e megoldás! Azt magam is tudtam, hogy a Ruhaipari Szövetkezet hajdani irodaháza 1988 óta a könyvtárhoz tartozik. (Ez az épület Andráspuszta ideiglenes örököse; itt működik a már említett dobozos „mintaraktár”. Ideiglenes - mondom mert úgy tűnik, elsodorja majd a privatizálási hullám.- Ha mégis a könyvtár tulajdonában maradna ez az épület, mi kellene ahhoz, hogy valóban alkalmassá váljék a könyvraktár-szerepre? - kérdezem Herczeg Ágnest, a könyvtár vezetőnőjét.- Némi átalakítás, és természetesen raktárberendezés - válaszolja a vezetőnő; majd faggatásomra kénytelen-kelletlen elmondja, hogy már 1989 áprilisában határozatot fogadott el a városi tanács a raktár kialakításáról, s azt a pénzügyi osztály is pártolta; ám a jelenlegi helyzet, főként az épület bizonytalan tulajdonjoga miatt erre egyelőre nem kerülhet sor. A minap lezajlott tanácsülés csak a könyvtárépület (a hajdani zsinagóga) tatarozását hagyta jóvá. Hogy mit szólunk mindehhez mi olvasók! Azt, hogy olyan városban, ahol immár négy általános iskola, két középiskola, sőt főiskola is működik, s évente 3800 olvasó 75000 kötetet kölcsönöz, s a városban az átlagosnál több értelmiségi él, igenis a kultúra templomára is áldozni kell! S hadd hangoztassuk ehelyütt azt a meggyőződésünket is, hogy könyvtárunk végleges, szerepéhez méltó igazi otthona az MSZMP hajdani székháza lenne. G. J. Felhívás a nyugdíjasokhoz Paks Város Tanácsa a február 9-i ülésén úgy határozott, hogy enyhíteni próbál a nyugdíjasok gondjain. Ennek érdekében az alábbi levél közlésére kérte a szerkesztőséget: Tisztelt nyugdíjasok! Köztudott, hogy az évek óta nehezedő gazdasági helyzet fokozottan sújtja az időskorúakat, mivel a nyugdíjak reálértékét nem sikerült megőrizni. Ebben a helyzetben szeretnénk segítséget nyújtani a legnehezebb körülmények között élő, alacsony jövedelmű idős emberek számára. Ehhez azonban szükség lenne a nyugdíjak összegére vonatkozó információra, melyet más forrásból, mint magától az érintettől beszerezni nem lehet Ezért kérem Önt hogy március végéig a Családsegítő Központban (Paks, Lenin u. 7. munkanapokon 8-17 óra között) jelentkezzen ha, havi nyugdíja az 1990. évi emelés után sem éri el az 5000 Ft-ot (nyugdíjszelvényét is vigye magával). Amennyiben személyesen nem tud bemenni, úgy megbízottja (családtagja, ismerőse) útján is eleget tehet e felkérésnek. A családsegítő központ munkatársai által összegyűjtött adatok alapján állapítható meg, hogy kik a jogosultak az egyszeri támogatásra. -Sz-1990. FEBRUÁR 28. 3 PAKSI HÍRNÖK
