Hudi József: A dunántúli nemesi községek statútumai a XVII–XIX. századból (Veszprém, 1999)
A nemesi községek szervezete és működése a XVII–XIX. században
7 A legrégebbi kisnemesi falurendtartás Erdélyben, a Hunyad vármegyei Lozsádon készült 1584-ben.19 A Dunántúlon csak az 1630-as években jelennek meg az első rendtartások. Az önkormányzati önszerveződésnek több oka lehetett. Az egyik - amelyre Soós Imre mutatott rá -, az, hogy az országgyűlés által elfogadott 1630:30. te. a curialista falvakban élő armalistákat (címerleveleseket) adófizetésre (taxa) kötelezte - így azok az egytelkes nemesekkel megegyező elbírálás alá estek. Aligha elhanyagolható egy másik tényező: a dunántúli protestáns közösségekben már megindult az egyházközségi önkormányzat (presbyterium) megalakítási folyamata. Mintául a pápai reformátusok által 1615-ben megalakított presbyterium szolgált. Az ellenreformáciős törekvések ellen hasznosnak bizonyuló bresbyterium az 1630-as években a dunántúli református egyházkerületben már általánosan elfogadott intézménynek számított20 * 22. Emellett gazdasági érdekek is motiválták a változtatásokat. A békésebb életviszonyok a nemesi falvakban a közjövedelmek kezelésének szabályozását is megkívánták. Mivel a községi és egyházközségi szervezet összefonódott, a falugyűléseken hozott rendtartások az egyház jövedelmeiről is döntöttek. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a legkorábbi statútumokban a falu jövedelmeit a céhmester (egyházközségi gondnok) kezelte. Sok esetben a bíró látta el ezt a fontos tisztséget is. Az első ismert falutörvények a királyi Magyarország védelmi övezetébe tartozó Sopron megyéből kerültek elő. Muzsaj közbirtokosságának rendtartását 1635-ből ismerjük. Felsőpásztori (1638), Gyülevíz (1641), Völcsej (1642), Tompaháza és Berekalja (1647), Felsőbük (1650), Répceszemere (1660), Felsőszopor (1693), Jobaháza és Csáford (1699) kurialista települések statútumai jelentik a XVII. századi nyugat-magyarországi kisnemesség helyi törvényalkotásainak „szórványemlékeit”. Ehhez a körhöz tartozik a Vas megyei Söpte (1640), Nemescsó (1641), Csempész és Kopács (1642), valamint Nárai (1676) falutörvénye is . Veszprém megyéből a XVII. századból nemesi községi rendtartást nem ismerünk, de létezésére következtethetünk abból, hogy a Bakonyban fekvő Szentgál első ismert községpecsétje 1662-ből származik. A pecsét használata már kialakult, írásban is szabályozott községi önkormányzatot feltételez.2“ A nemesi községalakulások sorát nemcsak a pecséthasználat teijedése mutatja a XVIII. század első és második felében az egész Dunántúlon, hanem a szaporodó rendtartások is ezt bizonyítják. Nemcsak a községek alkottak rendtartásokat, hanem a vármegyék jogszabályalkotó tevékenysége is megélénkült, amely a nemesi közösségek életére is hatással volt. A vármegyék fokozódó beavatkozása nem volt öncélú: a törvényhatóságok az ország modernizációját irányító állami akaratnak kívántak eleget tenni. Az 1715 óta állandó hadsereget, valamint fejlett katonai és polgári bürokráciát fenntartó állam az élet minden területére ki szerette volna terjeszteni befolyását. Ez a rendi előjogokkal körülbástyázott kisnemesi közösségekben csak kevéssé sikerült. A hiányos adatok ellenére megállapítható, hogy a XIX. század elején a dunántúli nemesi községek egy részében még mindig a szokásjog határozta meg a községi igazgatást. A kis létszámú közösségekben nem készültek írásbeli rendtartáNagybajcs nemeseit a vármegye curiális jogállásúnak tekintette, s így regisztrálta a XVIII—XIX. századi nemesi összeírásokban. A praediális települések közé sorolt Száva pusztaként (praedium) szerepel a forrásokban. IMRÉM 1987. 25. 20 RÉVÉSZ Kálmán: A presbytérium legelső nyomai hazai református egyházunkban. Protestáns Szemle VI. (1892), 419^146. Az 1630. június 18-19-én megtartott pápai zsinat a dunántúli egyházkerület területén kötelezővé lette presbyteriumok felállítását. 2fV. ö.: BENCZIK 1993. 22 NAGY 1874., THALY 1875.
