Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 1-2. szám

-s Forrásközlés s-Acta Papensia XIX (2019) 1-2. SZÁM

Gyermekkorommal nem összefüggő dolog, de Béla bácsi rehabilitációjához tartozik az az esetem vele, amikor már Almádiba[n] ő is villát épített. A telkét, mint technikussal, velem mérette ki, a figuránsaim — Molnár Lexi és Cseresnyés Józsi — akkor még gyerkőcök voltak, a házavatás nagy cigányos muri volt. A fái, bokrai szépen nőttek, ott ültem vele kint a kertjében jó kényelmes kerti fotelekben, spriccerezve22, mikor olyan — szinte lelki — szükséglettől hajtva megszólalt:

— Bár hallgattam volna édesapádra, mennyi igazi gyönyörűségtől fosztottam meg magamat, míg töméntelen pénzt szórva kergettem magamat összevissza a világba, ahelyett, hogy már akkor itten megtelepedtem volna. — Erre én azt válaszoltam:

— Sohase sajnálja, Béla bácsi, legalább így sokkal jobban meg tudja becsülni. — Meg is becsülte holta napjáig. Halála után felesége és a két sógornője tulajdonába ment át a villa, kik talán az öregségük miatt elhanyagolták, majd bérbe adták, végül a Kenessey Zoltán23 gyerekei örökölték, kik eladták a budapesti terézvárosi kath.[olikus] egyháznak.

Lajos bácsi, a testvéröccse, vele szemben eleven észjárású, a gyerekeket nagyon szerető és velük együtt jól elszórakozó ember volt. Valósággal gyűjtötte maga köré a rokon gyerekeket, akiket hecceit, szórakoztatott és közbe [n] a maga céljaira ügyesen felhasznált, de azt úgy, hogy azoknak nem volt terhére. Legalább nékem sohasem. Nem látott, emiatt — ha menni akart valahová — hát kísértette magát valamelyik rokon gyerekkel. Ha újságot akart olvasni, olvastatott valamelyik rokon gyerekkel. Ha írni akart, akkor diktált levelet valamelyik rokon gyerekkel.

Nem sokat kérdezősködött, de eleven eszével, a ház minden tájára kiterjedő figyelmével össze tudta állítani az eseményeket, és mindenkinek a társalgásában úgy vett részt, mintha velük együtt lett volna, és mintha mindent látna.

22 Spitz (német) = borközi állapot, spicc; spiccerezve = fröccsözve

23 Kenesei Kenessey Zoltán (Küngös, 1863. szeptember 11. - Bp., 1911. február 27.) Kenessy Elek és Hollósy Amália fia, küngösi református birtokos, egyházközségi gondnok, elköltözéséig (1904-ig) a mezőfoldi egyházmegye kenesei iskolai körének világi felügyelője. Az 1901-es országgyűlési választásokon a 48-as Függetlenségi Párt színeiben a nagyvázsonyi választókerületben képviselőjelölt volt Dr. Óvári Ferenc kormánypárti jelölttel szemben, de alulmaradt a küzdelemben. 1911-ben Budapesten, a IX. kerületben, az Ernő u. 15. szám alatt laktak. 1890. április 29-én Szilasbalháson vette feleségül Huszár Vilmát, néhai Huszár Pongrác járási szolgabíró és Kenessey Janka lányát. Házasságukból 3 gyermek született: Zoltán, Elek és Zsuzsanna. - Fényes esküvő. = VFH 10 (1890) 19. sz. (május 3.) [2.], - A nagyvázsonyi választókerületben... = VE 4 (1901) 38. sz. (szeptember 22.) 3., DRELII. 4. Mezőföldi Református Egyházmegye közgy. jkv. 2/1904. (VII. 13-14.) sz. Életrajzát a lexikonok nem ismerik.- 58 ^