Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: A budapesti reformátusság története (Rendhagyó könyvismertetés)
Műhely legalacsonyabb értékeket Csepelen, Angyalföldön, Újpesten és Kőbányán mutat. Mindezeken belül ismételten külön foglalkozik az egyes felekezetekhez tartozó népességgel, térképre vetítve százalékos arányban adataikat, megállapítva, hogy a reformátusság a főváros lakosságának valamivel több mint 1/10-ét alkotja a XXI. század elején. Kozma István tanulmányában a budapesti statisztikákban (Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyve és a Fővárosi Statisztikai Közlemények 33 kötete) a reformátusok megjelenését és arányát demográfiai, társadalomszerkezeti, művelődési, morálstatisztikai mutatók segítségével elemzi. Schneller Károly vallásstatisztikus nyomán rámutat arra, hogy egy adott felekezethez tartozás az illető közösségnek nem csupán vallási tanait, hanem társadalmi, vagyoni rétegzettségét, műveltségi állapotát, népmozgalmát és etnikai összetételét egyaránt meghatározza. A szerző történed nézőpontból szemlélve, elemezve a jelenségeket arra keresett választ, hogy a földrajzi, társadalmi, szociális, műveltségi különbségeknek mennyiben lehet oka a felekezeti hovatartozás, mennyiben befolyásolják mindezek a demográfiai adatok alakulását. Ennek érdekében sorra vette Budapest református népességének jellemző vonásait, visszatekintve a gyülekezetek megszületésére, a katolikus restauráció és a Türelmi Rendeletet követő időszakra. A XIX. századot áttekintve külön választotta az 1873 előtti és utáni időszakot, megállapítva, hogy 1880-tól az 1940-es évek közepéig a reformátusság a második legnépesebb közösséggé nőtte ki magát. Különösen érdekes az a nagyarányú népességnövekedés, amely 1881-1930 között 85%-ot jelentett, amely növekedés nem mondható el még egyházkerületi vonatkozásban sem. Itt sajátos helyzetről van szó, jelesen arról, hogy a fővárosba történő református bevándorlás nagymértékben hozzájárult a lélekszám növeléséhez, hisz ugyanekkor a statisztikai adatok magas csecsemő- és gyermekhalandóságról árulkodnak. A bevándorlók korösszetétele a természetes szaporulatot is nagyban emelte. Figyelemreméltónak tartja a szerző azt is, hogy többen tértek át reformátusnak (0,3-0,4 %), mint ahányan elhagyták (0,2%) a közösséget. 1938- tól, érthető okokból, jelentősnek mondható az izraeliták betérése. A szerző a továbbiakban kitér a vegyes házasságok, az innen származó gyermekek vallási hovatartozásának kérdésére, ami nyilvánvaló és megkerülhetetlen. A statisztikai adatatok változatos kép megalkotását tették lehetővé számára. Izgalmas gondolatsor a reformátusoknak az 1920-as évekig tartó kulturális előnye, továbbá az alfabetizáció alakulása 1880-tól, ami legjobbnak mondható; a házasságon kívül született gyermekek arányát tekintve viszont a legrosszabb helyet foglalták el. 226 Acta Papensia VIII (2008) 3-4.
