Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Szemle - Nádasdy Lajos: Kis-Czell fejlődése és színikultúrája a 19. században
Szemle A visszatekintés szigorú időrendet követ; az eseményeket éves bontásban ismerjük meg. A veszprémi püspöki kinevezésig a személyes elbeszélés, azután egyre inkább a személytelen leírás dominál. Míg a legjobban megírt fejezetekben (szemináriumi évek, csepel-királyerdei, pákozdi szolgálat) életképszerűen tárul fel a múlt, addig az 1982 utáni évek — egy-egy üdítő „betét" kivételével — egyháztörténeti kronológiává szürkülnek. A lezárt múltról (a kommunizmus évtizedeiről) valóban az ígért, s a személyes sorssal hitelesített emlékezést kapjuk, a sajátos elbeszélést azonban már itt is meg-megtörik az inkább függelékbe való forrásközlések (baráti levelek, historia domus-részletek, hivatalos iratok), melyek a későbbiekben részben az egyéni hangú elbeszélést helyettesítik. A püspöki-érseki korszak, s a nyugdíjas évek zöme kommentár nélküli krónika, amely a maga adatszerűségében is arról tanúskodik, hogy a főpásztor történelmi érdemeket szerzett a magyar egyházak jogfosztottságának felszámolásában, a veszprémi egyházmegye 1989 utáni újjászervezésében, s egyháziközéleti aktivitása nyugdíjaztatása után sem szűnt meg. A gazdag életút megismerését nehezíti, hogy a kötethez nem készült semmiféle mutató. Ugyanígy hiányoljuk egy tapasztalt szerkesztő közreműködését, aki az ismétlődéseket, szövegidegen dokumentumokat kiszűrhette volna. A választott feldolgozási forma egyúttal arra is utal, hogy napjaink fejleményeivel való önkritikus szembenézést számos tényező gátolja. A nyilvánosságnak szánt számvetés elsősorban pozitív önkép megalkotására, az ellenmondásos múlt problémáinak (pl. az ún. békepapi mozgalom, az egyházi megújulási törekvésekhez való viszony) leegyszerűsítésére vagy megkerülésére, a hibák és kudarcok elhallgatására sarkallja az írót. Úgy tűnik, hogy átpolitizált, gyarló érdekektől vezérelt mindennapjaink nem igazán kedveznek a memoár műfajának. Hudi József NÁDASDY Lajos: Kis-Czell fejlődése és színikultúrája a 19. században. Celldömölk, Kemenesaljái Művelődési Központ, 2003.132 oldal. Nádasdy Lajos, a Pápai Református Gyűjtemények nyugalmazott főmunkatársa, a Vas megyei helytörténészek doyenje 2003-ban kis kötetet jelentetett meg lakóhelyének, Celldömölk kultúrtörténetének egy fejezetéről. Noha Nádasdy Lajost Pápa is „saját" helytörténészének tekintheti, az utóbbi időben legtöbb írását Celldömölk históriájáról publikálta. Elég itt csak a Kiscell és Nemesdömölk művelődéstörténetéről, egyháztörténetéről, iskolatörténetéről írott cikksorozatait említe316 Acta Papénsia III (2003) 3M.
