Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Horváth József: írásbeliség és végrendelkezési gyakorlat Győrben a XVII. században
Műhely az alá nem író — írni nem tudó? — személyek között négy városi tisztségviselő is van! A hiteleshelyi anyagban 4 aláírásokkal ellátott levél bukkant elő e korból:89 e 4 forráson együtt 16 aláírás szerepel, melyek 14 személytől származnak — egyedül Tóth András jegyző aláírása szerepen három névsorban. A testamentumkönyvbe bemásolt forrásoknál e 20 esztendőből 18 esetben jegyezte meg a másoló, hogy aláírásokkal is találkozott és az esetek egy részében azokat át is írta. így tudjuk pl., hogy 1617-ben Dallos Gergely testamentumát mindhárom tanú aláírta.90 Összességében az arány már nem ilyen kedvező: az említett 18 esetben 85 tanú volt összesen jelen és 55 aláírásról történik említés; ezek azonban lényegesen kevesebb személyt takarnak, mert pl. Totth András aláírására 7, Torkos Istvánéra 3, Segesdi Istvánéra, Dallos Jánoséra és Tolnay Jánoséra 2-2 esetben utalnak a neveket is tartalmazó tíz megerősítésben. Hasonló számszerű vizsgálódást végeztünk az 1620-as évekbre is: az ekkor keletkezett 113 testamentum közül már 53 tartalmaz aláírásokat is — tehát csaknem minden második. Az 53 végrendeletben 216 név szerepel tanúként, ebből 172 esetben ott áll az aláírás másolata is. Ez természetesen jóval kevesebb személyt takar, hiszen a népszerűbb tanúk némelyike tucatnyi esetben megjelent. így pl. azok közül, akik az 1620-as években a bírói tisztséget viselték, Szombat Szabó András 9, Benkouith Takach István 8, Egri Márton, Horuat Pál és Torkos Péter 4-4, Kalmar Simon és Kethelyi Pál 1-1 alkalommal erősítették meg aláírásukkal is az előttük tett testamentumot. De számos esetben találkozunk esküdt személyek aláírásával is.91 Ez alapján úgy tűnik, hogy a város vezetői az 1620-as években már írástudó emberek voltak.92 Az 1630-cal kezdődő időszakra jelenleg még statisztikai összeállítást nem készítettem; így néhány általánosabb jellemzővel szolgálhatok. A század közepe tájáról meglehetősen sok olyan forrásunk van, mely nem utal a tanúk aláírásának létére; a tanúnévsoraikban viszont rendre olyan nevekkel találkozunk, akiket másutt aláírásukkal említenek. Egy másik nagyobb csoportot képeznek azok az esetek, ahol a másoló a szöveg végére odamásolta a neveket, de nem derül ki egyértelműen, hogy azok aláírások voltak-e, vagy csak a tanúnévsor. Szerencsés esetben, ha a tanúnév- sort a bevezető közli, ez eldönthető a kettő egybevetésével; megfigyeltük viszont jónéhányszor, hogy ha eggyel kevesebb a végén a név, úgy többnyire a lejegyző személyé hiányzik. Lényeges változások figyelhetők meg viszont a század utolsó évtizedeiben: úgy tűnik, hogy ekkorra lényegesen felértékelődik az aláírások szerepe. Lassan megjelennek a testálok aláírásai; és azt is megindokolja a lejegyző személy, ha mással kellett 89 GYML, GYKHL, Fasc. 296. No. 28814., 28817., 28820. és 28821. 90 GYML, GYKHL, VK l. köt. 100. 91 Az 1600 és 1630 között végrendeletekben említett bírók és esküdtek névsorát ld.: HORVÁTH József 1991.65-69. 92 Degré Alajos kutatásaiból tudjuk, hogy Nagykanizsán pl. még a 18. század első felében is érvényesnek fogadták el azt a végrendeletet, melyen a lejegyző személy aláírása mellett legalább három tanú kereszt- vonása szerepelt (DEGRÉ Alajos 1984. 209.) 94 Acta Papensia II. (2002) 1-2.
