Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Simon V. Péter: Pest megye népképviseleti átalakulása 1848-ban
Nyáry elnöksége alatt a városi bizottmánnyal." 6 Az ötlet alighanem Klauzáltól, esetleg Pataytól származhatott, s nyilván jó előre tudomást szerzett róla és hozzájárulását adta Nyáry is. A terv sikeres végrehajtása óhatatlanul egyet jelentett volna azzal, hogy Pest megye tisztikara és prominens liberális nemesei majorizálták volna, következésképpen végképp megfosztották volna forradalmi jellegétől a középponti választmányt, a márciusi ifjak törpe kisebbségbe kerültek volna, vagy éppen végképp kiszorultak volna a testületből, s újfent az utcán, a bizonytalan kimenetelű népgyűléseken lettek volna kénytelenek felemelni szavukat. Az sem kétséges, hogy Petőnek kiválásával, vagy háttérbe szorulásával a középponti választmány is elveszítette volna vezető szerepét, s „a törvényes rend és csend fenntartására ügyeléssel" megbízott választmányok egyikeként automatikusan alárendelődött volna a törvényes végrehajtó hatalomnak. Miként hiúsult meg a mérsékelt irányzat „kísérlete" a választmányban, adatok hiányában tisztázhatatlan, tény azonban, hogy a tervezett egyesülés Nyáryék elképzeléseitől eltérő módon ment végbe: a Pest megyei választmány nem léphetett fúzióra a Pest városival, utóbbi tagjainak többsége azonban helyet kapott a vezérmegye választmányában is, amely már pusztán ezáltal is messze kiemelkedett a többi megyei választmányok sorából, s a gyakorlatban éppoly országos jelentőségre tett szert mint a pesti. S ez természetesen nem csupán abból következett, hogy a két bizottmány összetételében tapasztalható hasonlóságok, az elébük kerülő tárgyak közel azonos volta az ügyintézés párhuzamosságát, sőt a két testület tevékenységének és hatáskörének bizonyos mértékű összemosódását eredményezte, hanem abból is, hogy az ország közvéleménye a korábbiaknál is iránymutatóbbnak tekintette a liberális nemesi mozgalom élén álló megye magatartását, hiszen azt maga Kossuth képviselte a polgári átalakulás alapjainak lerakásán munkálkodó országgyűlésen. Pest vármegye közbátorságra ügyelő állandó választmányát a vármegye 1848. március 21-én tartott rendes évnegyedi közgyűlése alakította meg az ideiglenes nemzetőrség felállítása és rendezése, valamint a csend és rend fenntartása céljából. A Nyáry Pál elnöklete, Patay József és Klauzál Gábor alelnöksége alatt álló testület eredetileg 47 tagot számlált, két nappal később tartott ülésén azonban a közgyűléstől nyert felhatalmazás alapján további tíz személyt fogadott soraiba. Minthogy a közgyűlés a még királyi szentesítést nem nyert törvénytervezet elébe vágva, sőt a népképviselet elvét a majdani törvénynél jóval tágabban értelmezve kimondta, hogy ezentúl „az országosan elfogadott képviselet alapján a megye teremében a megyének minden lakosa tanácskozási és szavazati joggal bír" 7 , a választás meglehetősen széles nyilvánosság előtt, s mintegy száz nem-nemes részvételével ment végbe. E csoport zömét pesti polgárok és értelmiségiek tették ki, de meglehetős számban jelentek meg a közgyűlésen a megyebeli mezővárosok és néhány község polgári állású képviselői is. Ennek tulajdonítható, hogy a közbátorsági választmányba meglepően sokan, a polgárság és értelmiség politikai súlyát mindenképpen meghaladó egyharmados arányban kerültek be nem-nemesek. A forradalmi választmány a következő tagokból állt: Ágoston József pesti ügyvéd, Appel József szijjártó, pesti választott polgár, Bakos Ambrus nagykőrösi főbíró, tiszteletbeli megyei aljegyző, Ballá Endre megyei főjegyző, tiszteletbeli alispán, Beniczky Ödön földbirtokos, Bereczky Antal, Borsody Endre pesti választott polgár, Csengery Antal centralista politikus, író, Csizmadia Mihály, Degré Alajos író, Derra Konstantin nagykereskedő, Egressy Sámuel megyei főügyész, Eötvös 265
