Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Simon V. Péter: Pest megye népképviseleti átalakulása 1848-ban

József báró földbirtokos, író, Farkas János pesti választott polgár, Fejes János kecskeméti ügyvéd, Fényes Elek statisztikus, író, Gerenday Ambrus ügyvéd, Grosz őrnagy, Gyurkovics Máté középponti választmányi tag, Hajnik Pál pesti ügyvéd, Hajós József megyei táblabíró, Hajós Sándor megyei aljegyző, Halász Boldizsár megyei táblabíró, Ilkey Sándor megyei aljegyző, Irinyi József író, Jankovics György megyei főjegyző, Jókai Mór író, Kacskovics Lajos pesti főjegyző, Kasszelik András középponti választmányi tag, Kecse Péter megyei táblabíró, Kemény Zsigmond báró földbirtokos, író, Kendelényi Károly megyei táblabíró, Kolade András budai városi tanácsos, Kis László, Nádosy István posztókereskedő, a pesti ipartestület választmányi tagja, Nagy Lajos, Podmaniczky Ármin földbirtokos, Polgár Mihály pesti ügyvéd, Pergel Ferenc, Petőfi Sándor költő, Rákóczy János megyei aljegyző, Rakovszky Ferenc, Réső Ensel Sándor megyei táblabíró, Rottenbiller Lipót pesti alpolgármester, a középponti választmány elnöke, Szilágyi István pesti választott polgár, Szilassy György földbirtokos, Tanárky Gedeon nagykőrösi főjegyző, Tóth Gáspár szabó, a pesti iparegyesület választányi tagja, Trefort Ágoston író, centralista politikus, Vachot Imre író, lapszerkesztő, Valero Antal gyáros, pesti választott polgár, Valheim János budai városi tanácsos, Vasvári Pál író, Vörösmarty Mihály költő. Fényes névsor.

8 A középponti választmányból beválasztott 14 tag kisebbségét kitevő öt radikális ebben a közegben immár nem csupán és nem is elsősorban céhes mesterekkel került szembe. Az ifjakat igazán nem jellemezte a tekintélytisztelet, az azonban még Pestőfit is elgondolkoztathatta, hogy tagtársai között kellett üdvözölnie egyik felfedezőjét, Vörösmartyt, Tóth Gáspár szabómestert, aki első kötetének mecénása volt, vagy Vachot Imrét, aki lapjában évek óta közölte verseit, akiknek tehát végső soron a nyilvánosságot és népszerűségét köszönhette. A testület zömét liberális birtokos nemesek, megyei notabilitások, a reformmozgalom Pesten időző képviselői, országos hírű politikusok és közírók alkották. Közülük is kiemelkedik a centralista irányzat vezető triászának két tagja, akik a népképviselet elvének érvényesítése, a felelős minisztérium felállítása tekintetében közismert hatást gyakoroltak az ellenzék programjára, s az átalakulás napjaiban is fenntartották különvéleményüket az amerikai, angol és francia példák nyomán tervbe vett községi autonómia bevezetésének szükségességéről, a konstitucionalista többség által legalább kereteit tekintve megtartani kívánt megyei közigazgatás gyökeres átalakításáról.

9 Eötvös és Trefort jelenléte a megyei bizottmány munkájában is éreztette hatását, s természetesen nem maradt el Kossuth és Szentkirályi követjelentéseinek hatása sem. A vezérmegye — mint azt Spira György idézett dolgozatában írta — ismét az országos mozgalom élére állt, határozatai és elvi állásfoglalásai nem csupán a helyi gondok megoldását segítették, de néhány kérdésben a forradalom menetének is irányt szabtak. A forradalmi bizottmány megalakulásánál és működésénél sokkal csekélyebb jelentőséggel bírt a hagyományos megyei szervezet átalakulása. Igaz, ebben a kérdésben eleve megoszlottak a vélemények és a liberális ellenzék vezetői sem a nagyvenes években, sem az Ellenzéki Nyilatkozat megfogalmazásakor, de még az áprilisi törvények tárgyalása során sem jutottak egységes álláspontra. Széchenyi mérsékelten konzervatív nézete, mely szerint a népképviselet bevezetése nem csupán a nemesi vármegye felbomlását, hanem egyben a mindinkább ellenségessé váló nemzetiségek előretörését eredményezné, súlyos tehertételként nehezedett rá a megyei szerkezet reformjáról tanácskozó utolsó rendi országgyűlés munkájára. A törvényhozók komolyan fontolóra vették az elébük terjesztett érveket, s Szé266