Krizsán László: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténete - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

I. fejezet A gyermekévektől a jogásztalárig

még szóban is biztosította, hogy a szótár megér öt olyan köpenyt, az asszony megnyugodva elfogadta a zálogot."

28 Ez az eset nagyban növelte Ács Károly egyébként sem kevés tekintélyét a jogász ifjak körében. „Jó prókátor lesz belőled" — mondogatták elismerően. De a kecskeméti cívisek is elégedetten bólogattak. Ács Károly személyében a maguk fajtáját vélték felismerni és sikereit is a magukénak érezték. Már önmagában az a tény, hogy egy nem nemes, népi származású ifjú olyan eredményesen állt helyt a híres főiskolán, hogy nem csak tanul, hanem tanít is ott, roppantul imponált a kecskeméti polgároknak. Ács népszerűsége a diákok körében is osztatlan volt. Nagy mesterségbeli tudásról tanúskodó versei jelentek már meg Bajza „Athenaewm"-ában és szerkesztette a kecskeméti fiatalság „Calliope" című újságját is. „De nemcsak verseiért volt Ács Károly tekintély; de jó szívééit is. Nem hagyhatom feledékenységbe menni, hogy azt a historicus violaszín frakkot azokkal a sárga gombokkal éppen Ács Károly megrendelésére s jótállására készítette Petőfinek a derék magyar érzelmű Béler pesti szabómester; kivel annyira egyforma termetű volt, hogy mikor társalgási darabokban jellem-szerepeket kellett előadni, ahhoz Ácsnak sarkig érő téli kabátját kölcsönözte ki. Hideg, csikorgó deczemberi este volt, mikor érte jött. Ács Károly unszolta Petőfit, hogy hazáig is öltse fel a meleg kabátot, de ez nem volt rábírható; azt mondta, hogy elég, ha a színpadon rontja, s azzal szépen a köpenye alá vette s úgy vitte haza, másnap reggel már megjelent nála kérlelhetetlen pontossággal s hozta ismét azon módon, szépen összehajtogatva, a hóna alatt a hosszú redingotot. Ács Károly szállásán volt a diák-kaszinó s egyúttal tornaterem."

29 Amikor egy téli estén a kiadandó könyv ügyében Petőfi felkereste Ács Károlyt, az éppen edzést tartott tanulótársainak. „Ott épen csomó diák birkózott s verte egymást a földhöz. Petőfit is biztatták, hogy vegyen részt benne: de ő nem szokott birkózni, csak Váradi Tónival, a ki engedte magát ütni, ha Petőfinek kedve szotytyant hozzá. (Vívni is vele tanult együtt Chappontól, s olyankor két Jókai Mór összes művei. (Nemzeti kiadás, LXI. köt.) Megtörtént regék. Budapest, 1897. 98—99.1. 29 Uo.