Krizsán László: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténete - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

VII. fejezet Irodalom, politika, tudomány

Ács Károly jegyzetei a „Burcsel dombja" című román népballadá­hoz: 1 E harczban s békében erős fejedelem a hősiesség példányképekint él a moldvai román szivében. Uralkodásának időszaka, melly a 13. század vége s a 14. elejére esik, több szép nemzeti dal forrása és nem ok nélkül, mert az ő fejedelemsége alatt Moldva, mellyhez akkor Bu­kovinán kívül Bessarabia is tartozott, dicsősége, hatalma és jóléte leg­nagyobb tetőpontján állott. A krónika azt állítja, hogy negyven éven át becsülettel meg tudta védeni nemzeti függetlensége s országa határait a magyarok, lengyelek, tatárok és törökök ellen, negyven győzelmet aratott s negyven templomot épitett. Mindazáltal belátván, hogy fia Bogdán a nyugtalan s önző aristokratia ármányai mellett egyfelől, másfelöl pedig a hasonlókép hatalmas aristokratia által meggyengített szomszéd Magyar- és Lengyelország szerencsétlen politikája mellett a növekvő török kolosznak sokáig sikerrel úgy sem fog ellenállhatni, végrendeletében (meghalt 1504-ben) azt tanácsolta, hogy fia a porta pártfogását keresse, a mi 1512-ben meg is történt, anélkül, hogy a ha­talmas bojárok az ellen szót emeltek volna, s igy Moldva Bajazeth souverenitását önként ismerte el. A Selimmel 1513-ban kötött szerző­dés 13-ik s végpontja értelmében a megelőző 12. pontban nyújtott elő­nyökért (mint kifejezve van) Moldva egyébre nem köteleztetik, mint évenkint 4000 darab aranyból álló peskes (ajándék) adására. 2 Vaszluj egy kis moldvai város, nem messze a fővárostól, Jasszitól. 3 Razbojeninál Nagy István igen fényes diadalt nyert a törökön. Azt mondja a krónika, hogy István fejedelem Bajazeth Európába betörése­kor édesanyját és kincseit a niamczi — még akkor az országban tán egyetlen várban helyezte el, mellynek faláig később maga is nem áll­hatván ellene a túlnyomó török haderőnek, visszavonulni kéntelenitte­tett. Hanem az anyja megtagadta tőle a várbavonulhatást s a torony párkányáról a vele volt nőkkel együtt azt kiáltotta neki, hogy csak mint a török győzője nyerhetend bemenetet. Ekkor István csatára lel­kesítvén, gyorsan összeszedett 10 ezer főnyi hadsereget, a 70 ezer em­berből álló török tábort tönkre verte; az elesett törökök holttestével a csatatér annyira el volt borítva, hogy a fehérlő csontoktól ugyanaz a hely a mai napig ismeretes vala alba (fehér völgy) nevet nyerte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom