Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

3. Táj és irodalom - 3.2. Tájszimbólumok Pest megyéből

tartott itt tábori misét és kitüntetési ünnepséget; másnap a 63. honvédzászlóalj rendezett Soroksáron zászlószentelést, gr. Batthyány Lajosné zászlóanyasága mellett. Buda ostromának kezdetén pedig a Rákosnak éppen úgy azilum- (menedékhely-) szerepe lett, mint volt 1838-ban, a nagy dunai árvíz idején: csak ezúttal a Hentzi ágyúinak tüze elől menekülő polgári lakosság kényszerült ide.111

Amikor pedig megindult a koncentrált orosz-osztrák támadás a magyar forradalom állama ellen, Kossuth Lajos kormányzóelnök a végső eszközök között a Rákosszimbólum mozgósító erejére is számított. A kormány 1849. június 27-i felhívása az általános népfelkelés és a megindítandó keresztes háború teendőinek 10. pontjában Pest, Csongrád, Fejér, Tolna, Esztergom, Alsó-Nógrád és Kiskunság népfelkelőinek írta elő, „miszerint első felszólításra a Rákos mezejére öszvegyűlhessenek.” Ez még lehetne puszta praktikum, ám Kossuth 1849. május 19-i levele Szemere Bertalanhoz megerősíti feltételezésünket a morális hagyománytényező felhasználásáról: „Keresztes háborút hirdessünk — minden fanatizáló formáival.”112 Kossuth nagy, romantikus látomása a Pest mellett megvívandó, mindent eldöntő csatáról nem lett hadtörténeti valóság: a kormány 1849. július 8-án kiáltványban adta hírül, hogy feladja a fővárost.

Jelenlegi ismereteink szerint ez volt az utolsó alkalom, hogy a Rákos-jelkép hatóerőként szerepelt. A régi szimbólumokat a vesztett szabadságharc után újak váltották fel; közülük Világos és Arad máig közkeletű. Pest megyei helynevekből történelmi jelképek alkotásának hasonló szándéka figyelhető meg Arany János versében, a Koldus-ének (1850) 9-10. sorában: „Sokat táboroztam, meg is nyűttem, látszik; / Versec- től Szolnokig, Isaszegtől Vácig. ” (Kiemelés tőlünk. — K. F.) Amikor 1856-ban Jókai Mór megírta Dózsa György c. négyfelvonásos példázatdrámáját, hogy az osztályharcot kárhoztatva a jövőhöz fellebbezzen, a hazaszeretet által egyesített nemzet nevében, a II. felvonás 3-6. jelenetét történeti forrásaink (elsősorban Ignaz Aurel Fessler- nek) nyomán Pest alatt játszatta: „Rákosi tábor, oldalt sátrak.” A keresztesek és a táboruk feloszlatására érkező urak azonban nem említik a történelmi jelképet.113 Tíz év múltán, amikor a koronázásra Szigligeti Ede operaszövegkönyvet írt Jókai drámájából, Erkel Ferenc számára, ezek a jelenetek a III. felvonásba kerültek át: „Fenékszínben Pest kerített városa, mellőle a nap jő fel. — Rákoson tábor, sátrak, — szegényesek vagy gályákból, — tábortüzek, — a keresztes nép térden állva.” A feudalizmuskor egyik legnagyobb hatású szimbólumából látványos operadíszlet lett.

3.2.4. Visegrád

Ha a tájszimbólumok kialakulását és irodalmi kultuszát korábban (a 3.2.1. fejezetben) azzal magyaráztuk, hogy a helység vagy tájegység minél több históriai jelentés- réteget halmoz fel történetében, akkor Visegrád valóban eszményi példa lehet elemzésünk számára.

Noha az már 1847-ben német nyelven is olvasható volt, hogy a mai Sibrik-dom- bon előbb romai castrum állott, Szent István korában pedig királyi ispán vára vigyázta

111 Marczius Tizenötödike 1849. ápr. 30. és KENDI 1908, I. 30-31.

112 KLÓM XV. 357.606.

113 JKK D 1. 540-555.

282