Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

3. Táj és irodalom - 3.2. Tájszimbólumok Pest megyéből

onnan a Dunakanyart,"4 az első szimbólumalkotó mozzanatok mégsem ezek lettek, hanem Salamon itteni fogsága 1083-ban. Ahogyan a Képes Krónika fogalmazott: „Rex autem Ladizlaus deprehenso flagitio cepit Salamonén et in Vyssegrad retrusit in carcerem.”114 115 A máig „Salamon tomyá”-nak nevezett lakótorony ugyan későbbi, a tatárjárás utáni várépítés emelte IV. Béla alatt, ám a hagyomány makacsul ebben látta Salamon fogságának építészeti emlékét. (A királyi foglyot minden bizonnyal az ispáni várban őrizték.)

Hogy Visegrádon, a váralján királyi palota állt, arról a Képes Krónika éppen Zách Felicián kapcsán tesz elsőként említést. Az 1330. április 17-i merénylet nélkül a XIV. századi királyi székhely az építkezések, a pompa, netán az itteni hármas királytalálkozó kapcsán híresülhetett volna el a krónikákban. Nem így történt. Zách Felicián tette a kortársak számára motiválatlannak tűnhetett; éppúgy, mint 117 évvel korábban Gert- rűd királyné meggyilkolása. A magyar viszonyok között viszonylag ritka merényletek és Zách esetében a hazai ítélkezésben páratlanul szigorú megtorlás alkotó viszonyulásra, a lehetséges motívumok kutatására ösztönözte őket. Ezt már a kortársak is megtették: az 1330-as évek névtelen minorita szerzetese a Chronica Hungarorum-ban, majd — emberöltő múltán — a „reprezentatív” történetíró, a Képes Krónika szintén ismeretlen ferences kompilátora. Okleveles forrásul a merénylet után egy hónappal kiadott, 1330. május 15-i ítéletével szolgálhatott, amely Zách ördögi lelkülete és gonoszsága mellé eretnekséget is párosított (Csák Máté híveként 1310-ben, annak pápai kiközösítése után valóban dúlta az esztergomi érsek birtokait), és említette leányainak büntetését is.116 (Vizsgált korszakunkban az ítéletlevelet Fejér György Codex diplo- maticusából ismerhették.) A történet kikerekítését szolgálta az is, hogy már a Chronica Hungarorum morális összefüggést látott, a bún és a büntetés viszonyát a véres családirtás s Károly Róbert fél éven belül bekövetkezett havasalföldi katonai veresége között.

Az egymásra épülő krónikás hagyományban Mátyás korában történetírói közül Thuróczy János jobban ragaszkodott az okleveles forráshoz és elődeihez; Antonio Bonfinit kevésbé kötötték hasonló megfontolások.117 Az ő Zách Feliciánja a zavarosban kívánt halászni, netán király akart lenni. Egy másik mondata kiváltképpen figyelemre méltó: „Mások azt mondják, hogy a súlyos bűntettre az ragadta, hogy a királyné öccse meggyalázta a feleségét.” Bonfini tehát nemcsak mondái hagyománnyal is találkozhatott, hanem elírása („leányát” helyett „feleségét”) arról is tanúskodik, hogy előrehaladt Bánk bán és Zách Felicián történetének kompilálódása. Bonfini lehetett az első abban is, hogy megörökítette Mátyás Visegrádjának ékességét, amelyet „földi pa- radicsom”-nak neveztek a kortársak. (Az elkészült palota legjobb leírása egyébként Oláh Miklósnál található — a szépirodalmi feldolgozások gyakran ezt vetítették visz114 Vö. HÄUFLER, 1847, 6-8. Visegrád történetének legjobb modem összefoglalása: PMMŰ II. 396-412. Adatait a továbbiakban külön nem hivatkozzuk. Legújabban: PMM 1/2. passim.

115 A Képes Krónikának kétnyelvű, bibliofd kiadását használtuk: Bp. 1964. (A latin szöveget s. a. r. Mezey László.)

ll(í Zách megítélésére 1. MAKKAI 1954, 44-46. és KRISTÓ 1973, 117-118., 121. Az ítéletlevélre 1. MÁTYÁS 1905, 98-99. (Megjegyzendő, hogy 1317-ig Visegrád Csák Máté vára volt.)

117 THURÓCZY 1978, 234-235.; BONFINI 1995, 441-442.

283