Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
3. Táj és irodalom - 3.2. Tájszimbólumok Pest megyéből
„roppant bérczfok”-ká magasítja a Gellért- vagy a Várhegyet, már a jövő Pestjét látja, „Mellyen zsibongva egy világ tolong.” (Vitkovics Mihályhoz, 1815) S nem véletlen, hogy a motívum lecsengése Jókai Mórnak az éppen ekkor kezdődő regényében, az Eppur si muoveban található korszakunk végén (1872-ben), amelynek A nádornál c. fejezetében József főherceg tekint le a budai várból, s a széles panoráma hátterében: „A rákosi homoksivatagon porfelhőt hajt végig a forró déli szél.”79 A „békés Rákos” a históriai képbe is átkerült — oly módon, hogy nem a fegyveres országgyűlések jelzője vált fontossá, hanem a tanácskozás, a törvényalkotás, a (nemesi) nemzet egyetértése. Az elmozdulás jól érhető tetten Szentjóbi Szabó László három felvonásos „nemzeti érzékenyjáték”-ában (Mátyás király, vagy a nép szeretete jámbor fejedelme jutalma), amelyet példázatként írt I. Ferenc 1792. június 6-i, budai megkoronázására. Ennek I. felvonása játszódik a Rákos mezején, ahová a Hunyadi-párt 20.000 fegyverest vonultat fel, ám végül megegyezés dönt Hunyadi Mátyás választásáról. A díszlet-előírás a nemzeti színek jelképes hátterével sugallja a közfelkiáltást: „A Rákos mezeje, köröskörül sátorok, zöld, fejér és veresre festve. A kilátás a budai várra, és Pest városa kerítéseire szolgál.” (Virág Benedek 1817-ben, a dráma töredékben maradt verses átköltésében elrontotta a színszimbolikát, elhagyva a zöld sátorokat.) Ugyanaz a szerzői utasítás olvasható a dráma német nyelvű kiadásában is (Buda 1792): „Ein grosser freyer Platz aus dem Rakoschfelde.” Egy mondat utalt arra, hogy a rendek királyválasztásra gyülekeznek.80 A XVin. században ugyanakkor erősítő mozzanatokat is nyert a „gyülekezőhely, tábor” ábrázolása. Részben Anonymus révén, akire főként Dugonics András épített, amikor a Szittyiai történetekben (1808) a Pannónia meghódítására induló Árpád „az egész Tábort (Soroksártól fogva Rákos’ mezejéig) messze terjesztette...”, részben pedig episztolák tárgya lett a szokásos fegyvergyakorlás, amely Barcsay Ábrahám Válasz Orczy Lőrincnek c. versében alkalmat adott a katonai-tábori élet és múzsái lét ütköztetésére: Csak így vagyon dolga hadak gyermekeinek, Tövére sem érnek Parnassus hegyének, ízét sem kóstolják Múzsák szerelmének, S már keresztért küldik Rákos mezejének.81 Ugyancsak Orczy volt a címzettje Barcsay Tábori gyakorlás Rákos mezején c, versének. Dugonics András történelemszemléletével és irodalmi munkamódszerével részletesen foglalkoztunk a 3.1.2. fejezetben. Itt csak annyit említünk, hogy alapművében, az Etelkában mintegy a XIX. századra hagyta a kérdést, hogy a többféle Rákos-jelkép közül melyiket fogja felerősíteni és magáénak vallani. Nála a Rákos nemcsak — mint említettük — táborhelyként szerepel, hanem a honfoglalás óta jogfolytonos királyválasztó helyként is, Árpád fejéregyházai eltemetése után „mindnyájan a’ Rákos’ meze79 Az említés sorrendjében: BARCSAY 1933, 21., vő. NYILAS 1961, 22.; BERZSENYI 1979, 123.; ЖК R 23., 87., vő. legújabban POÓR 1994, 28. 80 SZENTJÓBI SZABÓ 1792.1. Uakkorés uo. németül is. 81 BARCSAY 1933, 94., 103-105. 273
