Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.2. Az "alkalmazott literatúra" szintje

Nem szánt-vet az égi madár. Mégis eltartja a határ.

Én sem szántok, nem is vetek, Mégis megélek közietek. Hajsz, ökreim, hajsz!

Kossuth Lajos azt izente, Hiányos a regimentje.

Ha hiányzik kettő, három, Lesz helyette harminchárom. Éljen a haza!

Az már első leéneklésre nyilvánvaló, hogy a Kossuth-nóta nem az a fajta menetinduló, aminek Jókai láttatja. De a kuruc változat is ellentmondásos: hangneme ugyan azé a hetyke katonadalé, mint például a Csínom Palkó, csupán a refrénben „felejtő- dött” ott az eredeti, a munkadal szövegmaradványa. Hogy ez az eredeti, bizonyíthatja a melódia 4x2 szótagos ritmusa, az ökörhajsz lassú és monoton ballagása. Teljesebb munkadal-szövegét a színész Kassai Vidor őrizte meg, aki a dallamot is rögzítette, ahogyan az Makón, 1848-ban élt:

Káldy György 1707. évi székelyföldi, kuruccsúfoló szövegét közölte, majd bemutatta azt a szövegváltozatot, amely a napóleoni háborúk alatt már verbunk céljára szolgált:

(A rövidebb zárósomak ez a változata visszaigazolja Kassainak azt az állítását, hogy a hatsorosra bővült strófa ötödik sora — „Éljen a magyar szabadság!” — csak jóval később kerülhetett a Kossuth-nótába.)

A Kossuth-nóta szövegének legkorábbi, ismert lejegyzése néhány évvel megelőzhette akár még a huszárverbunkot is. „Paraszti Ének” címmel olvasható egy Győrött őrzött énekeskönyvben. 18 strófája csak részben alkot összefüggő egészet. A bennünket érdeklő így hangzik:

219 A Kossuth-nóta irodalma, az említés sorrendjében: IKVAI-KÜRTI 1967, 19-20.; KASSAI 1940, 26-27.; KÁLDY 1895, 10-12.; JENEI 1943, 51-52. és STOLL 2002, 261. A Balkányi Szabó Lajos (1823-1899) szerzőségéről szóló cikket (SZÉL 1866) az újabb kutatások nem igazolták.

Ha kel a szép nap sugara, Kezemben az eke szarva, Ekém előtt négy tinó jár,

Csikó, Szilaj, Gyöngyös, Bogár, Hajsz, ökreim, hajsz.

Beállottam katonának, Ferencz császár huszárjának, Tíz esztendő nem a világ, Enyim lesz a legszebb virág, Éljen a magyar!

Ferencz király azt üzente, Hibázik a Regementje,

Aki oda el fog menni,

Sárga csikót fog nyergeim.219

216