Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.2. Az "alkalmazott literatúra" szintje

A keletkezés, (illetve, most már pontosabban szólva) az alkalmazás helyét illetően Barta István legutóbb meggyőzően érvelt Szeged mellett, ahol a 32. és a 33. honvéd zászlóalj szervezése folyt. (Hozzátehetjük: ebben az esetben a „Lesz helyébe-helyette harminchárom” sor sem csupán mitikus szám vagy rímkényszer következménye, hanem esetleg a szervezés alatt álló zászlóalj számára is célzás.) Ugyanő adott kielégítő magyarázatot a sokat vitatott „Ha még egyszer..fordulatra. Ez nem a magyar néplé- lek restségére tett utalás, hanem emléke a Pestre visszatért Kossuthnak a tiszántúli vármegyékhez és Szeged városához írott leveleinek: szervezzék, állítsák talpra, de még — további utasításig — ne indítsák útnak az új honvéd zászlóaljakat.220

A kettős alkalmazásnak ez a ritkább esete egyúttal arra is rávilágít, hogy a Kos- suth-nóta elemei a magyar dalkultúrának sokkal mélyebb rétegeiben gyökereznek, mint azt a romantikus legendárium elképzelni tudta.

Az alkalmazás leggyakoribb módja, az ismert dallamra új szöveg írása vagy átírása, a sperontizmus elvben végtelen számú új változatot eredményezhetett, amelynek eredetét az „ad notam”-jelölés segít némileg felderíteni. Némileg, mert a sperontizált változat maga is bevett „ad notam” lett, amint az a kunszentmiklósi énekeskönyvben, egy gyűjteményen belül is jól megfigyelhető. Ányos Pál székében énekelt verse, az ím, koporsód ajtajánál nemcsak egyszer rögzített szöveggel található meg, hanem további négy alkalommal mint nótajelzés. Vagyis öt halotti ének készült ily módon. Mivel a gyülekezeti énekek számát is ezen a módon növelték,221 (Erdélyi János szavával) „ez a ráfogó modor aztán szokássá lett”,222 azaz — mint a Kossuth-nóta példája igazolja — ezúttal maga a módszer is folklorizálódott. (Mivel elterjedtsége miatt nem kerülhető meg viszonya a népköltészettel és hatása arra, a kérdéskörre a 2.2.3. al- fejezetben visszatérünk.) Hogy az alkalmazásnak ez a módszere bármikor felújítható, mutatja a 2002. évi választási kampány: a Kossuth-nóta részleges átírása kortesnótává.

Az emberi élet nagy pillanatai közül a születés (alkalmasint a magas születési ráta és a hasonlóan nagy csecsemőhalandóság miatt) rendesen a család és a keresztszülők, a komaság dolga maradt; a 2.1.2. alfejezetben említett Fáy-vers, A pándi csuda nem jellemző műfaj, ráadásul a férfikompánia vaskos humorú, parodisztikus mitológiájához tartozott. Annál frekventáltabb volt a másik két alkalom: a lakodalom és a temetés, mindkettő a társadalmi reprezentáció nagy lehetőségének számított.

Jelenlegi adatainak fényében úgy tűnik, leginkább a mezővárosokban lakó nemes famíliák igyekeztek leányaikat ilyen értelemben is emlékezetes módon férjhez adni. Nemes Török Terézia családja 1628-ig tudta visszavezetni nemességét. Az esküvő Nagykőrösön volt, 1789. február 7-én, a menyasszonyos háznál; a vőlegény Nyéky József hódmezővásárhelyi nótárius, szintén nemesember. A 24 soros, nagy mesterkedéssel megfaragott versezet kizárólag a mennyasszony családnevére épített, aminek időszerűséget adhatott II. József akkor folyó török háborúja. A lakodalmi vers — éppen sikerületlensége miatt —jól mutatja, mire lehetett alapozni a hatást ebben az egyszer elhangzó és közönségét már emelkedett hangulatban találó műfajban: a csengőbongó rímekre; még akkor is, ha rímkényszer illesztette őket a sorok végére és nem a

220 BARTA 1952, 165. (jegyzetben).

221 Vö. CSOMASZ 1991, 10-19.

222 ERDÉLYI 1991, 147.

217