Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása

Általad megfejtve lévén a feladat,

Nem más zengi el, hanem tenmagadat... (...)

Magad vagy a műdal, magad a dalszemély,

Mely mindig magáról, önmagáról zenél.150

TÁPIÓSÁP arra lehet jó példa, hogy egyetlen író jelenléte hogyan avat egy látványosságokkal egyébként nem szolgáló helységet irodalmi kirándulások célpontjává.151

A mód, ahogyan Vachott Sándor és családja ideköltözött, kétségkívül egyedi eset: végső fokon egy bűntény következménye. Apósa, Csapó János pesti ügyvéd, a társadalmi és a művészeti élet résztvevője, támogatója 1844-ben több rendbéli váltóhamisítást követett el, majd eltűnt Pestről.152

Az így hét fővel megszaporodott család eltartását Vachott egyedüli jövedelmeiből nem tudta biztosítani. A kiköltözést azonban újabb családi csapás előzte meg: Csapó Etelkának, Petőfi Cipruslombok c. ciklusa múzsájának halála, 1845. január 7-én, 15 éves korában. A Tápósápra kiköltözés pontos dátumát nem ismerjük, de okkal feltételezhető, hogy Szent György napjáig, a tavaszi bérlet és szerződéskötések hagyományos időpontjáig (április 24.) mindenképpen megtörtént. A család — bár Vachottné Csapó Mária és az író-vendégek a Radvánszky-kastély és a mellé bérelt birtok életét szívesen ábrázolták biedermeier idillnek — 1848-ig élt itt, és a meglehetősen elhanyagolt kastély és birtok kemény munkát kívánt a magyar biedermeier líra talán legjelentősebb lírikusától. Ez még felesége leírásaiból is kitűnik, s ott van a második házassági évfordulóra, 1845. július 10-re írott Vachott-versben is:

De még álmod sem mondád el,

Máris csintalan szemeddel A gyümölcsfát nézdeled:

Jer, szerelmem, hát,

Jösszte, tartsd kötényedet,

Megrázom a fát.

(Nyár reggeli dal kedvesemhez)153

Erre az alkalomra érkezett Vahot Imre és Petőfi is, bár „a kárörvendő ábrázatok- s rokonok” közé sorolt sógor jelenlétéről Vachottné hallgatott, még emlékirataiban is... (Vahot azonban megírta és lapjában közölte a kirándulás levélformában megörökített emlékeit.)154 Petőfi ajándékul verset vitt magával (a Pesten, 1845. június 25-én írt Messze vándoroltam... c., Etelke emlékét időző költeményt, amely csak augusztus 14- én jelent meg a Pesti Divatlapban), és hasonlóképpen gratulált Garay János: Levél,

150 Erdei lak, mint hármas dalverseny, és Petőfi Sándor. Szemere Pál „Tandithyramb és dalverseny” ez. munkájából közli Halász Dezső: Pest 1860.

151 Tápiósápon Teszéri-Táncsics is járt, de csak a rendetlen faluképet örökítette meg, „dicséretes magyar szokás szerint, mivel e’ helynek több birtokosai vannak.” (Rajzolatok 1837. aug. 27.)

152 A Csapó-ügy gyűjtőaktája: PML, IV. 102-b. PPS Vm. Választm. ir., 4522/1848., 6. kútfő. Az esetet korábban feldolgoztuk: HERÉNYI 1999.

153 VACHOTTNÉ 1887, II. 2-5. és 11.

154 A látogatásról VACHOTTNÉ 1887, II. 9-20.; Vahot Imre: Pesti Divatlap 1845. júl.24.

197