Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása

Vachott Sándorhoz. Vachottné megörökítette azt a hatsoros epigrammát is, amelyet Garay, gyakori családi látogatásaik egyikén, a kastély falára írt.155

Noha a családtörténet és saját szerepe vonatkozásában Vachottné gyakran túlzott, ennek az életformának részletekben aprólékos, női szemmel rögzített ábrázolása hitelesnek fogadható el. A Pestről átmentett biedermeier hétköznapok estéi, szabad órái kertészkedéssel, sétával, zongorajátékkal, olvasással teltek; a vendégek érkezése (az említetteken kívül Vachott Sándor özvegyen maradt sógora, Erdélyi János volt még gyakori látogatójuk) házi muzsikálásra, olvasmányok ajánlására és megbeszélésére, irodalmi beszélgetésekre és vitákra teremtett alkalmat. E körben — amely alkalmilag még Vörösmartyékkal, Czakó Zsigmonddal egészült ki — Schiller, Goethe, Byron, Scott, Sand, Bulwer, Sue, Dickens számított korszerű és kedvelt olvasmánynak; Schubert dalai, Liszt Ferenc átiratai, Beethoven szonátái és a kedvelt olasz nagyoperák zongorára írt, divatos egyvelegei jelentették a tápiósápi szalon zenei műsorát, „s így az ódon kastély viselt falai között, kísértetek helyett, magyar költők, múzsák ütötték fel tanyájukat.156

Mindazonáltal Tápósáp kényszermegoldás volt Vachott Sándor számára: ez világosan kitűnik mindazokból a nehézségekből, amelyek 1846 elején megjelent verseskötete kiadása során felmerültek.157

Vachottné említi, hogy Garay részben Tápiósápon írta Az Árpádok c. balladafüzérét (1847).158 Analógiaként említhetjük — a megyén belüli példáknál maradva — Petőfit, aki 1843-ban Gödöllőre vonult vissza, egy parasztházba, hogy befejezze Robin Hood-regényfordítását, 1845-ben pedig, amikor (éppen Vachotték Tápiósápra költözése miatt) nem volt a felvidéki útról visszatérve lakása Pesten, szüleihez vonult visz- sza Szalkszentmártonba. 1845 júliusának közepétől 1846. április 24-ig ez a mezőváros volt — kisebb-nagyobb megszakításokkal — a költő bázisa, és ez a viszonylagos nyugalom 112 vers, két dráma és egy regény megírására adott alkalmat, továbbá itt rendezte sajtó alá a Versek 1844-1845 kötetét.159 1846 májusában azután — a jól bevált módszer szerint — ismét bérelt szobában dolgozott Pálffy Alberttel, Dömsödön.

Egyetlen irodalomkedvelő tette kedvelt kirándulóhellyé a toliforgatók számára POMAZt. Arday Károly Sárosy Gyulát és a Vahot fivéreket még Eperjesről, az ottani jogakadémiáról ismerte, 1839/40-ben a pozsonyi diétán az országgyűlési ifjúsághoz tartozott. 1845-ben már a Wattay-birtokot leányágon öröklő Teleki grófok pomázi jószágigazgatója volt, aki szívesen és gyakran látta vendégül nemzedéke írótagjait. 1845 szeptemberének utolsó napjain például a Turócba, ügyes-bajos családi ügyeit intézni induló Vahot Imrét, akit bátyja, Sándor és Petőfi kísért el Esztergomig.160 (Vachott Sándor neki ajánlotta említett verseskötetét is.) Az elmondottakból következik, hogy Pomáz hajdani, udvarházi, Vitkovics nevével fémjelzett korszakának semmi kapcsolata nincs az újabb keletű kirándulásokkal.

155 VACHOTTNÉ 1887, II. 10-14.

156 VACHOTTNÉ 1887, II. 17-23.

157 ERDÉLYI 1960, 257-259. A kötet címe: Vachott Sándor' Versei, Pest [1846.]

158 VACHOTTNÉ 1887, II. 10-14.

159 FEKETE 1973, 277-279.; MEZŐSI 1972, 206-261. és MAISAI 1996, passim.

160 VAHOT 1845.

198