1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848
1847 / 17. ülés
74 XV41. ülés naplója. December 21-én 1847. Iienet ai úr- lasztmany azzal bizassék meg, miszerint a földbirtokos s bori örökvált- ^ létező nem úrbéri lakosok közt fenforgó viszosá®' I f f ff t ° nyok felöl is javaslatot készítsen. En részemről kérem a tek. RR-ket, méltóztatnának az ezen viszonyok bolygatására vezető szakasznak kihagyásába beleegyezni; és midőn ezt óhajtóm, — cbeli kérésem támogatására, legfökép a tulajdoni jog szentségét, úgy, mint a kerületi ülésben már felhoztam, szeretném ismét említeni; mert megvallom, hogyannak, és nem más tekinteteknek kívánnám kérésein teljesítését köszönhetni. De miután a tulajdoni jog szentsége felett c teremben azon ítélet mondatott ki, hogy az nagy szónál, kicsépclt eszménél nem egyéb; és igy egy részről attól kell tartanom, hogy azoknál, kik ezen Ítéletet magokévá teszik, a tulajdoni jog megemlítése figyelőnek ártana inkább mint használna; más részről ellenben meg vagyok győződve, hogy azok, kik ezen Ítéletnek fontosságot nem tulajdonítanak, a tulajdoni jogot, — ha nem is említem, — figyelembe fogják venni: ennek paizsa alatt biztosítva, ügyem mellett vívni nem kívánok. De figyelmeztetni óhajtók mégis a tek. RR. közül némellyckcf, hogy az, miszerint a túl jdoni jog nagy szónál, kicsépelt eszménél nem egyéb, olly uj, még épen el nem csépelt eszme, hogy a magyarországi földeken létező nem úrbéri lakosok és a földesurak közt kötött szerződések keletkezése idejébe erről bizonyosan senki semmit sem tudott; s hogy ennélfogva a kérdéses földbirtokosoktól a jóhiszeműséget eltagadni nem lehet. S c jóhiszeműséget bátorkodom a tek. RR-nek figyelmébe ajánlani; mert nem igazságos, hogy ezen jóhiszeműség, mcllynck számos falvakat, mezővárosokat, a termény productionak milliókra menő növekedését, és igy az ország egy nagy részének virágzóbb állapotát köszönheti a haza, mindennapi kenyerét számtalan család, — nem igazságos mondom, hogy ezen jóhiszeműség mind azon elszámlált eredményeiért büntettessék, mikért mégis más országokban jutalmakat szoktak osztogatni. E tekintetnél fogva ismételve kérem a tek. RR-ket, hogy a kérdéses § kihagyásában beleegyezni méltóztassanak. Ugocsa megye követe Újhelyi Sándor. Küldőim szinte meg vannak arról győződve, hogy az örökváltság egyik főtényezője a szellemi és anyagi jólét előmozdításának; s ez okból parancsolák, hogy kényszerítő törvényt igyekezzünk alkottatni, a földesúrra nézve, azon esetekben, mikor valamelly község nagyobb része kívánja életbe léptetni az örökválfságot. Minthogy pedig tek. RR. sok olly község van hazánkban , mellycknek tehetségük nincs magukat megválthatni : azért ezen czél elérését küldőim egy országos hitelintézet által hiszik leginkább megközelíthetni. Ma pedig ezen intézet nem létesülne, ez esetben, világos utasításomnál fogva, kéuytelen vagyok kimondani, hogy küldőim az eddigi permissiv törvényeket kívánják megtartatni, s ezen kivánatukal a dézmák miden nemeire is kiterjesztetni óhajtják. Mi egyébiránt a szóban levő §-t illeti: azt én is kihagyatni kérem azon szempontból, mert az állal a prolctáriusok száma növekednék, s a földesúr óvakodnék földeket adni ki ollyanoknak, kik urbériséggel nem bírnak. — Ezt igazolásom végett kérem a naplóba igtattatni. Sáros megye követe Máriássy Ágoston. Én is osztozom küldőim részéről azon nézetben, mclly szerint üdvös, kívánatos, sőt szükséges is volna, hogy az örökváltság eszméje létesítésének eszközlése általánosan az egész hazában minélclőbb Mérettessék; de küldőim, noha azt hiszik , hogy czélt nem érnek az állal, ha ez alkalommal is csak az eddigi permissiv törvény tartatik fenn, s az kényszerítővé nem emeltetik: mindazáltal mégis a szegény adólizctöknck mostani helyeztetését tekintve, jelenleg az örökváltságnak kényszerítő eszközökkel leendő létesítését épen nem kívánják. Nem kívánják pedig azért, mert a hol naponta több száz meg száz üresen s pusztán álló telek ingyen kapható s felszántatható, igen természetes, hogy ott az örökváltság nem nagyon ohajtatik;és Sáros megyében a szegény adófizető ember inkább a mindennapi kenyér, mint az örökváltság létesítése után sóhajtozik. Ezt tartják szemeik előtt küldőim, s az örökváltságot mindaddig nem akarják, míg a tek. KK. és RR. eszközökről nem gondoskodandnak, mellyek által a sárosi jobbágy is szintazou helyzetbe jusson, hogy az örökváltság előtte is kívánatossá váljék. Méltóztassanak tehát tek. KK. és RR! közlekedési eszközökről, pénzforrásokról és hitelintézetekről gondoskodni; hogy a szegény, földét megváltani kívánó jobbágy, jutányos áron pénzt kaphasson. S ezen okoknál, valamint már a kerületi ülésben is előadottaknál fogva az izenetnek azon részét, melly a kényszerítést foglalja magában, nem pártolhatom. De minthogy továbbá az izenetben az udvarlelki zselléreknek is mintegy megváltási eszméje foglaltatik: erre nézve kénytelen vagyok küldőim részéről óvást tenni; mert küldőim, a megye mostoha állapotának következtében, már eddigis igen tetemes és sokkal nagyobb áldozatokat tettek, mint más megyék mellyek szencsésb helyezetben vannak. Hiszen tudva van a t. RR. előtt, hogy a felső megyék annyira meglepettek a szegénység által, hogy az eddigi udvartelki állományokból voltak kénytelenek nevezetcsb részt úrbéri telkek létesítésére fordítani. Tehát már az urbér behozatala alkalmával nagy áldozatot tévén küldőim, ezúttal ‘többet cgyátalában nem tehetnek. S ezért, ha küldőim abeli kívánsága , hogy a kényszerítés ki ne mondassék, nem sikerül ne: legalább oda szavazok,hogy az utolsó § kihagyassék. Szabolcs megye követe Búnis Sámuel. A mennyiben ezen utolsó § az én indítványom nyomán jött a szerkezetbe, bátor vagyok azoknak, kikben ez némi aggodalmat gerjesztett, aggodalmuk eloszlatására, indítványomat a tek. RR. előtt még egyszer elmondani. Indiványom ugyanis nem az volt, hogy a nem úrbéri lakosok megválthassák külsőségeiket; hanem csak oda volt irányozva, hogy azon nem úrbéri lakosok, kik régen meg vannak már telepedve^ kik a hazát verőkkel ótalmazzák, s munkájukkal gazdagítják, szinte valami tulajdont szerezhessenek. És, miután az izenetben benne van a tökéletes kárpótlás: szeretném már most tudni, micsoda nagy sértése lenne a tulajdonnak, ha azon kis belsőséget, mellyel vérével a nép olly régóta védelmez, megválthatná. Beteg ügynek nevezi ez ügyet Torontál érdemes követe; (^Torontál megye köv. nem mondtam} fájdalom, hogy beteg ügynek lehet nevezni azok ügyét, kik vérükkel ótalmazák a hazát. Mert mi nemesek sokszor felhozzuk ugyan, hogy vérünkkel szereztük e hazát és szabadságunkat; de azt igen hamar elfeledjük, hogy az adózó nép az, melly annak védelmezésében vérét ontja, — míg a mienk nem igen csörgedez érette. — Egyébiránt azon pontot a tek. RR. méltányosság szempontjából hagyták benn az izenetben; t. i. midőu
