A Magyar Állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások 33., 1924-1927

Tartalomjegyzék

8

A csapadékviszonyok Magyarországon az 1924—1927.

években.

Irta: Keller Károly m. kit*, fömeteorologus.

1924.

(2 térképmelléklettel.)

(13. oldalon.)

Az 1924. év kifejezetten, a száraz hajlamú évek közé tar tozik. Az év csapadékadatainak végleges lezárása, az évi összegeknek térképrevitele, valamint az egyes állomásoknak normális értékeikkel való összehasonlítása és az eltéréseknek betérké- pelése után kiderül, hogy az országnak túlnyomó részén a tényleges csapadék nem ütötte meg a normális mértéket. Azt lehet mondani, hogy a csapadékhiány országosan és általánosan domináló jellege az 3924. évnek. A hiánnyal jellemezett területekből csak elszórt szigetekként emelkednek ki egyes kisebb-nagyobb többlettel bíró területek.

Az aránylag legterjedelmesebb többletterület a délvidékre esik és magába foglalja azt a részét az országnak, amely az országhatár és nagyjából a Simontornyát Turkevével összekötő vonal közé esik. Ezen a területen a legnagyobb többlet 24—25%. Mezőhegyes tágabb környékén, továbbá 15 és 21% a tolnai Dunaszakasznak mindkét oldalán. A terület többi részén a többlet mindössze 1 és 15% között váltakozik.

Ennek a legterjedelmesebb töbhletes területnek nyugat felé, némi megszakítással, kisebb folytatása is van keskeny sávon a Dráváig. Itt a többleteknek csak pár helyre szorítkozó maximuma 16—17%.

Terjedelem tekintetéből a második helyen áll a Duna váci könyökének szélesebb belső tája. A Dunántúlból ebbe a területbe a Dunának a Csepel-sziget közepétől fel Dunaalmásig számított szöglete esik, innen pedig a terület erősen szűkülve északkelet felé Salgótarjánig csap. E csapadéktöbblettel bíró szigeten belül a maximális pozitív eltérés 34%, de ez csak egészen kivételes érték, mert az utána következő kisebbek már mind 14% alá esnek.

Az itt leírt két terjedelmesebb és pozitív eltérésekkel bíró területen kívül már csak három apró, jobbára alig egy-két észlelőállomás környékére terjedő és mennyiségileg is egészen alárendelt szigetecske fordul elő és pedig a Fertőnek délkeleti sarkához közel, a Rábaközben és a Bakony aljában.

Az országnak összes többi részeit csaknem megszakítatlan folytonosságban csapadékhiány jellemzi. Az abszolút legnagyobb hiány 34 és 39%, amaz a Blikkben, emez a nyugati határszélen, de ezek a kimagasló hiányesetek is egyedülállók, amennyiben az összes többi minusz előjelű eltérés az egész hiány területen mind 29% alatt marad.

Az Alföld nagy részén a hiány több 10%-nál, sőt a Tiszának tiszafüredi szakasza mindkét partján egyfelől a Biikkön túl, másfelől a Hortobágyig 20%-nál nagyobb. A Dunántúlon ehhez hasonló nagyságú hiányok csak a Rába magyarországi felső szakaszának főleg balpartján, továbbá a Balaton és a Sió által alkotott szögletben találhatók. Eszerint tehát az 1924. év csapadéka általában a Dunántúlon közelebb áll a normális mértékhez, mint az Alföldön.

Az előadottak szerint az 1924. évben Magyarország túlnyomó nagy részén a 600 millimétere®, valamint az ez alá eső izohiétás területek dominálnak. A 700 milliméteres izohiéta majdnem csupán a Rába és Dráva balparti vízgyűjtő területéből kanyarít el elég keskeny sávokat. A Drávának somogyi partvidékén találunk még egy kis 800 milliméteres izohiétaterü letet is és ezen belül még egy, de már csak egyetlen állomásra támaszkodó 900 milliméteres izohiétaszigetet. Egy további, de szintén egészen jelentéktelen terjedelmű 800 milliméteres izohiétaterületet mutat még a Bakony is, egy szűk 700 milliméteres görbének gyűrűjébe foglalva.

Ezek után az általános megállapítások után már most áttérhetünk az egyes hónapok csapadékviszonyainak részletesebb ismertetésére.

A január hónap nyitja meg 1924-ben a száraz hónapok sorát. A normális januáriusi csapadékmennyiséget aránylag kicsiny területen lépte túl az időjárás. Ilyen egyik bővebben ázott terület a Rába torkolati szakaszához közeleső vízgyűjtő, továbbá a Sátoraljaújhely és Debrecen közé húzható vonaltól északkeletre eső országrész. Igen nagy azonban az a terület, amelyen a januári csapadék nem érte el a normális mértéket. S ezen a területen belül is akad olyan országrész, amelynek januári csapadéka igen tetemes elmaradást mutat. Főképen a legszélső nyugati tájakat jellemzi a nagy csapadékhiány, ahol a havi összeg 10 milliméter alatt maradt, de igen sok helyen 3—6 milliméteren sem ment túl. Egy másik ilyen szembeötlően száraz terület a Balaton és a középső Tisza között foglal helyet, melyen szintén nagyon sok helyen nem emelkedett a csapadék 10 milliméterig. Meg kell még jegyezni, hogy a csapadék tisztán hóból állott, amely általában kicsiny havi végmennyisége mellett is feltűnően sok apró napi tételben hullott.

A február normális időjárás esetén az esztendőnek legkisebb csapadékú hónapja. Normális átlaga 30 milliméter körül váltakozik. Az 1924. évben azonban merőben ellentétesen viselkedett s a normálishoz mérten az esztendőnek egyik legnedvesebb hónapját jelenti. Alig találni egyes elszórt helyeket, amelyeken a februári csapadék a normális mennyiséget el nem érte volna. Zárt alakot a kis csapadék csak Borsod, Nógrád megye táján, Fejér és Pest megyének egy apró részén öltött. Az ország túlnyomó területén a csapadék 25 és 50 milliméter között ingadozik, de a Dunántúlnak jó kétharmad része 50 fölé emelkedik és ezen az izohiétán belül még egy kisebb és egy nagyobb 75 milliméteres izohiétaterület is álcád, a több kicsiny, de bőséges csapadékú területeket nem is említve. Ennek a hónapnak csapadéka is szinte kizáróan hóból keletkezett, de gyakorisága már nem volt olyan feltűnően nagy mint a január hónapé.

A március csapadéka országos átlagban normális körülinek mondható. Az egyes országrészek ázottsága között azonban igen figyelemreméltó különbségek mutatkoznak. A domináló izohiéta márciusban az 50 milliméteres, ez foglalja be az országnak legnagyobb részét, elég tekintélyes nagyságú területet zár körül azonban a 25 milliméteres izohiéta is, míg a 75 milliméteres izohiéta már nem volt rajzolható, jóllehet szintén nagy területen nagyobb a csapadék 50 milliméternél. A Rábának csaknem egész vízgyűjtője 25 milliméternél kevesebb csapadékot fogott fel, a Dunántúl többi része 25 és 50 milliméter közötti csapadékban részesült, kivéve Somogymegye táját és a fejér-, meg pest- megyei Dunának jobbparti keskeny szélét, ahol a csapadék felülhaladta az 50 millimétert. Az alföldi országfél jóval kisebb csapadékú. Különösen kevés a Kőrösök torkolatától északra eső tágabb vidéken, a Tisza mindkét partján. Az északi dombos vidéken ismét nagyobbodik a havi csapadék mennyisége és egyedül itt található elszórtan néhány 75 milliméternél nagyobb mennyiséggel bíró hely. Márciusban már csak a hónap első har-