A Magyar Állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások 33., 1924-1927
Tartalomjegyzék
9 dadában mutatkozott, jobbára elenyésző mennyiségű lió, a havi csapadékösszegnek többi része már mind esőkből eredt. Áprilisban esett relativ és abszolút értelemben a legtöbb csapadék 1924-ben. Igaz, bogy a térképen az április csapadéka is szerfelett tarka benyomást kelt, mivel az egyes vidékek ellátottsága rendkívül különböző, de normálison alul maradt hely alig található egy pár is. A nagyon szétszakadozott izobiéták eszerint inkább csak sok és több között emelnek válaszfalakat. Az uralkodó izohiéta kétségkívül a 75 milliméteres, ez, habár számos részletben, összesen mégis körülbelül a fél országnak megfelelő területet övez körül. Lefelé az 50 milliméteres, felfelé azonban a 150-es izohiéta képviseli a szélsőségeket. Általában a Duna balparti és a Tisza jobbparti tájának nagy része maradt 75 milliméter alatt, míg a Dunántúl csapadéka túlnyomóan több mint 75 milliméter. Kivételt tesz a zalamegyei táj, kapcsolatban Vasmegye alsó részével, ahol a csapadék havi összege 75 milliméter alá esik és egy felső Vasmegyéből és Sopron, Mosonmegyéből egészen Győr- és Veszprémmegyébe húzódó tekintélyes szabálytalan sáv, amelynek csapadéka viszont már a 100 millimétert is meghaladja. A 100 milliméteres izohiéta az Alföldön csaknem párhuzamosan kanyarog a Tiszával és a szintén 100 milliméteren felüli Tiszántúlt választja el a 75 milliméter körül ingadozó Duna-Tisza közétől. Kiválóan csapadékos a Körös-Tisza-Maros szöge, ahol az abszolút maximum 151 és 152 milliméter. A májas is a nedves hónapok számát szaporítja. Országos átlagban a május csapadéktöbbletet mutat ki, a valóságban azonban a többlet csak egy határozottan körülírt részére az országnak vonatkozik, míg a másik országrész hiányban maradt a hó végén. A többletet kimutató országrész az egész Dunántúl, a Duna-Tisza köze Nógráddal, valamint a Maroskörnyék. Ennek az országrésznek különösen dunántúli darabján igen nagy esőmennyiségek zúdultak le a hónap folyamán, de az egyes tájak mennyiségei között igen jelentékeny különbségek vannak, mi miatt az egész nyugati országfélen az izohié- ták rajza a legnagyobb mértékben összekúszálódott. Az izohié- ták 25 milliméterenként 50 millimétertől egészen 200 milliméterig terjednek. A Dunántúl középső függélyes harmada, a Dunától le a Dráváig végig, százon fölüli csapadékban részes és a Balatontól lefelé még egyre nagyobbodnak az értékek, melyeknek maximuma 221 milliméter a somogymegyei Csurgó táján. A Budapest és Mohács közötti Dunaszakaszt is két oldalon egy különálló 100 milliméteren felüli csík kíséri, de innen keletre a mennyiségek hamar fogynak s a Tiszát egész hosszában már túlnyomórészt csak 20 és 50 milliméter közötti tételek szegélyezik széles sávon. A legkisebb, 25 milliméter alatti mennyiségek, a Tisza jobbpartján a Hernád-Sajó vízgyűjtőnek torkolati részét fedik, a balparton pedig ez az aránylago- san száraz rész egyre szélesedve, az országhatárt rekeszti be. A június egyelőre befejezi a nedves hónapok sorát. A keleti országszélt kivéve, mindenütt többel-kevesebbel haladja felül a jiiniusi csapadék a normális mértéket. Mindamellett, hogy júniusban is a nagy és nagyobb csapadékértékek szerfelett messze távoznak egymástól, a hónap izohiétikus rajza mégsem olyan bonyolult, mint az előző hónapokban. Világosan felismerhető, hogy a dús csapadék főképen négy góc körül csoportosul: a váci Dunakönyök legbelsőbb ívében, ahol a maximális mennyiség 241 milliméter ,a Rába vízgyűjtőjének torkolati széles szakán 171 maximális mennyiséggel, továbbá ugyanennek a vízgyűjtőnek felső szakaszán, melynek 145 milliméter a maximuma, végül pedig a Balaton és a Dráva közötti somogyi tájon, ahol 183 milliméterre rúg a legfelsőbb érték. Ezt a gócot a Rába torkolatának messze délfelé kiterjedő góctól csak egy keskeny sáv választja el a Balaton körül, mely sávban a csapadék havi összege 71 milliméterre fogy le. Egy ötödik alárendelt góc található még a Maros fölött 106 milliméter maximummal és egy hatodik, még kisebb, a tokaji Tisza fölött, szintén 105 milliméteres maximummal. A felsorolt gócok közötti tájakon a csapadékmennyiségek igen hullámzó értékűek, legkisebbre fogynak a Kecskemét alatti Duna-Tiszaközben, ahol értékük lielyenkint már 20 milliméterre is leszáll. A július képviseli 1924-ben a második száraz hónapot. Habár a szárazság nem nagyfokú országos átlagban, egyes tájakon a júliusi normálisokhoz viszonyítva, mégis szembeötlően kevés volt az eső. Júliusra esik ugyanis az országnak legtöbb vidékén a normális évű csapadék maximuma, annál feltűnőbb tehat, hogy nagy területek, főleg az Alföldön messze elmaradtak a normális magasságtól. Hogy e száraz területek az országos átlagban nem érvényesültek erősebben, annak az az oka, hogy helyenként mégis nagyon tekintélyes mennyiségű esők is fordultak elő júliusban. Ilyen hatalmasan ázott terület például a Drávamente Szentgottgárdtól Pécsig, amely széles sávon 75 millimétertől 150 milliméterig emelkednek az izohiéták. Ennek a területnek és a már többször említett belső Dunakönyök kivételével, ahol az értékek még 70 milliméterig szöknek fel, a Dunántúl többi részén csaknem mindenütt meglehetősen nagy viszonylagos és abszolút csapadékhiány uralkodik. Itt már kiterjedtebb 25 milliméter alatti izohiétás terület is fordul elő. Elszórtan a D u na - Ti szak özén ek centrális részén, valamint az országnak északkeleti és keleti határszélén is akadnak még kisebb bővizű területek, melyeken az izohiéták 75 milliméteren felül és kivételesen 100 milliméteren is felül érnek. A Nagyalföldön egyébként jobbára az 50 milliméteres izohiéta érvényesül, ez alá aránylag kevés terület esik. Augusztusban ismét erőteljesen felszöktek a csapadék havi értékei, de azért 1924-ben ez az utolsó nedves hónap, utána már csalt száraz és rendkívül száraz hónapok következnek. Ámbár ebben a hónapban is hatalmas divergencia mutatkozik az egyes vidékek csapadéka között, az izohiétás rajz mégis meglepően áttekinthető. Ennek oka, hogy a nagy csapadékok az ország déli felét foglalták el, míg a kisebbek az északi országfélre szorulnak. A 100 milliméteres izohiéta a két terület választó vonala, amely a Rába országbalépésének táján kezdődik, azután a vas-zalai hegyeket délről, a Bakonyt és a Középhegységet pedig északról megkerülve, felcsap az esztergomi Dunáig, ahonnan még a Duna jobbpartján, leereszkedik Kecskemét magasságába, innen pedig a Duna-Tisza közébe lépve, Szolnok alatt a Tiszántúlra kanyarodik s a Körösök egyesülésének vidékén túl elhagyja az országot. Alatta nagy, fölötte kisebbrendű csapadékok foglalnak helyet. A legnagyobb csapadékértékek a mohácsi Dunaszakasz jobbpartján találhatók, ahol a 200 milliméteres izohiéta elég tekintélyes kiterjedésű területet zár körül s ahonnan a 150 milliméteres izohiéta terület keskeny csíkban a Tisza felé fordul és át is csapva a Tiszán, a Kőrös és Marosközben még egy kisebbrendű 200 milliméteres területet fog be. Az ország északi részein elhelyezkedő alacsonyabb számrendű izohiéták közül legjelentősebb az 50 milliméteres, amely a felső Tiszának csaknem teljes vízgyűjtő területét magába öleli. A szeptember mór meglehetősen mély pontot foglal el a normális évi csapadékgörbének leszálló ágán. Mindamellett 1924 szeptemberében az ország legtöbb vidékén még ez a szerény mértéke a csapadéknak sem volt meg. Az izohiéták vonalrendszero már semminemű komplikációt sem mutat. A 25 milliméteres izohiéta hatalmas zárt területet rajzol körül Keszthelytől Kecskemétig és Mohácstól fel Esztergomig. E nagyjából szabályos terület mellett nyugatra és keletre magasabb izohiéták helyezkednek el és pedig az 50 milliméteres Magyaróvártól le Csurgóig, a 75 milliméteres, mely a soproni, vasmegyei és zalai tájakat határolja körül és a már csak kis körzetre összeszorult 100 milliméteres görbét is magában foglalja. A centrálisán elhelyezkedett 25 milliméteres izohiéta területtől keletre úgy délen, mint északon már csak 50 milliméteres területek találhatók, amelyek mindannyian szélesen elterülve, elég terjedelmes országrészeket ölelnek körül. Az októberi csapadéktérkép már nagyon számottevő csapadékhiányról tanúskodik. A főizohiéta a 25 milliméteres, amely körülbelül a somogy-baranyai liatar mentén indul el, felemelkedik a Sióig, azután innen leszállva, nagyjából Pest vármegye déli határa mentén haladva, Szeged alatt a Tiszán is átvág, Mezőhegyes tóján egyenesen északnak fordul és újra átlépve a Tiszát, a nógrádi hegyek mögött elhagyja az országot. Ettől az izohiétától nyugatra kisebbrendű, keletre pedig nagyobbrendfl csapadékértékek helyezkednek el. A nyugati
