A Magyar Állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások 33., 1924-1927
Tartalomjegyzék
19 több a keleti országfélnek izohiétikus rajza. A maximális magvat az alsó Badrogköz képviseli, ahol kis területen a 125 mm-es izo- hiéta is talál helyet, ezt körülveszi a 100 mm-es görbe, mely már a Sajó torkolatáig nyúlik el, ezt ismét a 75 mm-es izohiéta követi, ez azonban már a mezőhegyesi Marostól indul, behatol a hármas Körös vízgyűjtőjébe, innen Tiszafüredhez kanyarog, majd átkelve a Tiszán a Hernád—Sajó vízgyűjtőjének egy részét öleli körül, hogy ismét nyugatnak tartva, elhagyja az országot. A 75 és a fennebb már leírt 50 mm-es izohiétaterület közé az országnak tekintélyes része ékelődik. A július ebben az évben szintén hiánnyal végződött, jóllehet elszórtan egy és más vidéken többletet is eredményezett. Anomáliái sem pozitív, sem negatív irányban nem tetemesek, de havi összegek eloszlásának földrajzi képe oly rendszertelen és bonyolult, amilyen egy hónapé sem ebben az éven. Leírásánál a főbb irányvonalak megjelölésére szorítkozhatunk. Kiindulva a szélső nyugattól, szorosan az országhatárhoz simulva egy rövid 125, majd egy hosszabb 100 és egy még hosszabb, de már erősen kanyargós 75 mm-es izohié- tát találunk. Az utóbbi Légrád alatt indul, Nagykanizsát, Zalaegerszeget, Kőszeget, Sopront, Magyaróvárt érinti. Innen kelet felé a csapadékösszegek a Dunántúl egész magasságában tovább apadnak, sőt a Duna—Dráva szögletnek délnyugati részén 50 mm alá esnek. Tovább haladva kelet felé általánosságban újra emelkednek az értékek, a görbék pedig, ha sok megszakítással és foltszerűen is, nagyjából egy Pécset Győrrel összekötő képzeleti vonal körül rendezkednek el. E vonalnak és tájának több pontján 100 mm-t meghaladnak az összegek. A vonalon túl kelet felé iijra kisebbednek az értékek, de csak lassan és nem következetesen, mert számos, magasabb és alacsonyabb számrendű kisebb-nagyobb sziget is ékelődik területükbe. Az értékeknek 50 mm alá való apadása különösen a Duna—Tiszaközének alsó felén általános, ahol Baja és Kis- kúnhalas fölött egy darabon 25 mm alá is ereszkednek. Budapest és Szeged között a Dunántúlról kanyargó 50 mm-es görbe bukkan fel újra, melytől kelet és észak felé a havi összegek ismét emelkednek, természetesen megint nem visszaeső foltok és szigetterületek zavarása nélkül. Ilyen terjedelmesebb visszaeső területet a Hajdúságnak és Nyírségnek egy része alkot, mely egészen a Bodrogközbe hatol fel. Viszont ettől a területtől délnyugatra, a hármas Körös és Berettyó egyesülése táján egy ugyanakkora emelkedő értékű területet találunk, melynek maximuma 103 mm. Ugyancsak egy erősen emelkedő értékű terület helyezkedik el Tiszafüred fölött is, ahol szintén 100 mm-es maximumot találunk, mely magasabb értékű terület közvetlen szomszédságában azonban egy 50 mm alá sűlyedt terület foglal helyet éppen úgy, mint az imént leírt hajdúsági—nyírségi—bodrogközi 50 mm alá apadó területnek egyik bemélyedésénél, ahol egy 75—100 mm-es sziget helyezkedik el, 137 mm maximummal. A júliusi izohiéta térkép plasztikáját adó főbb elemeit ezzel ki is merítettük, de számos zavaró apróbb részletet elkerültünk. Augusztus hónapja végre ismét esős volt, de nem az ország minden táján, mert szép számmal akadnak hiánnyal bíró vidékek is. A folyó évnek egyetlen hónapja sem produkálta a havi csapadékösszegeknek azt a változatosságát, mint az augusztus. Hogy csak a két legszélsőbb végletet említsük, a legnagyobb hiányt a Maros jobbpartja szenvedte, ahol a normális mennyiségnek átlagosan 27 százaléka maradt fedezetlen. Ugyancsak a normális kvóta viszonylatában legnagyobb a többlet a Szamos jobbpartján, 119 százalék átlagos túllépéssel. Az abszolút legnagyobb összegeket több apróbb folt alakjában, melyeknek tételei 200 és 232 mm között változnak, a Csepel- sziget déli csúcsa és a barcsi Dráva között találjuk. A szigetek a 200 mm-es izohiétateriiletből emelkednek ki. Ezt a görbét eléggé áttekinthető koncentrikus elrendezésben körülveszi a 175, 150, majd a 125 mm-es görbe, melyeknek területei a Dráva felől mind nyitottak, Csepelszigeten áthaladva, egészen a Szolnokot Nagyszécsénnyel összekötő képzeleti vonalig terjednek. Még mindig koncentrikusan az előbbiekkel helyezkedik el az ugyancsak a Drávától kiinduló 100 mm-es izohiéta is, csakhogy ez fent már nem zárul össze, hanem nyitva marad. A Dunántúl a 100 és 125 mm-es görbe közé számos sziget ékelődik, részben apadó, részben 183 mm-ig emelkedő összegekkel. A 100 mm-es görbén kívül helyet foglalnak a Dunántúl még a 75 és 50 mm-es görbék is, melyek világos koncentrikus összefüggésben, az előbb leírt magasabb számrendű izohiétákkal szintén nagyjából északkelet felé tartanak. A 125 mm-es görbének Szolnok—Nagycsécsény közötti bezáró fordulójával szemközt és vele párhuzamosan. Debrecen és Rimaszombat között újabb hasonló magasságú izohiétát találunk, mely mögött az északkeleti országrészeken több, részben egyedülálló, részben kisebb koncentrikus rendszert alkotva, sziget és folt sorakozik még egészen 209 mm-ig nagyobbodó abszolút értékekkel. A két egymással szemközt elhelyezkedő 125 mm-es görbét egy helyenként egészen 60—70 mm-ig apadó terület választja el. A legkisebb augusztusi csapadékösszegek vidéke a Maros—Körösköze. Itt egészen az országhatárhoz simulva fellelünk egy kis- teriiletű 25 mm-es görbét, amelyet, a Maros—Körösközét teljesen betöltve, még egy tágterületű 50 mm-es görbe is vesz körül. Hasonló számrendű rövid izohiéta vonul el még Sopron— Magyaróvár alatt is. Feljegyzésre méltó, hogy az itt vázolt nagy csapadéktömegeket aránylag kevés csapadékos nap szolgáltatta, melyek közül azonban, vidékek szerint különbözően, 3—5 napig tartó nagyhevességű záporok voltak. A szeptember sokkal egyenletesebb földrajzi eloszlással és főként sokkal kisebb ingadozásokkal, mint az augusztus, szintén nedves hónap volt, melynek ez a karaktere csekély kivétellel, az egész országra szól. Az itt tapasztalható hiány a legszélsőségesebb esetben sem megy 14 százalék alá és a legnagyobb többlet sem ér túl 66 százalékon. A hónap izohiétikus rajza rendkívül egyszerű. A legmagasabb számrendű görbe a 125 mm-es, mely szorosan a nyugati országhatár mentén, a magyarországi Rába felső szakaszának mindkét parti vidékét vágja el. Ezt nagyjából párhuzamosan követi a 100 mm-es izohiéta, mely szintén a Muraközből kiindulva, egészen Csornáig halad s innen nyugatra Sopron felé fordul. A most következő 75 mm-es görbe az ország területének közel háromnegyedrészét öleli fel. Kiskunhalasról indul, felfut Izsák alá, ahonnan nyugatra tartva, széles, lapos ívben délről megkerüli a Mecsek táj környékét, majd Csurgó előtt felfelé halad a siófoki Balaton közelébe, hogy innen a Balaton mentén visszatérve Nagykanizsáig, megint visszakerüljön a Balaton fölé Tihanyig, innen pedig megtartva utóbbi irányát, Esztergom alatt elhagyja az országot. Ugyanez a görbe a határon tiíl folytatva útját és északkeleten visszafordulva, Vásárosnamény mögött újra az országba lép, ahonnan széles kanyarulatokban majd a Tiszát, majd a Szamost szeli és ismét kilép az országból. Ennek a görbének hatalmas területébe illeszkedik bele Csepel körül egy nagyobb folt emelkedő értékkel, továbbá egy terjedelmes sziget a Zagyva—Tárná—Eger vízgyűjtőjén, valamint a Berettyó és egyesült Körös vidékén 50 mm alá ereszkedő értékekkel. A Dunántúl északi felében a 100 és 75 mm-es görbe közé ékelődik egy terjedelmesebb 100 mm fölötti és ezen belül egy apró 125 mm fölötti sziget. Ugyancsak a bajai Duna táján is találunk egy szintén 100 mm fölé emelkedő kisebb szigetet, A szeptember havi esős napok száma körülbelül normális, de mivel néhány napnak igen bőséges az esője, a havi összegek mégis túlmentek a normális határon. Október megint csak általános szárazságot hozott, mely egyes vidékeken a normális havi mennyiségnek 70—75 százalékát teszi. Ennek a helyzetnek megfelelően az októberi csapadéktérkép izohiétikus rajza is egyszerű. Az alsó Dráva mentén a 100 mm-es görbe hasít el egy hosszabb, de keskeny csíkot, e fölé helyeződik a 75 mm-es izohiéta, mely Pécs magasságában átlépi a Dunát és Szabadkának tart, végül Légrádnál indul az 50 mm-es görbe is, a 75-össel szorosan párhuzamosan, Kalocsa magasságában átlép a Dunán, majd Szeged fölött a Tiszán is, azután Békésgyula felé kanyarogva a Körösök vízgyűjtő területébe jut el, ahol Komádi táján elhagyja az országot. Az 50 mm-es görbétől északin az egész Dunántúlon a csapadék októberi összegei 50 és 25 mm között váltakoznak, kivéve egy terjedelmesebb foltot a Csepelsziget körül és egy keskeny 3*
