AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Kégli Ferenc: Könyvek, térképek és zeneművek kurrens nemzeti bibliográfiái a dualizmus korában - különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtárra 1867-1918

3. a magyar hírlapokban szétszórva megjelenő maradandóbb becsű cikkek összeállítása; 4. apróbb irodalmi hírek: personaliák, készülődő művek fölemlítése, megjelent bírálatok rövid kivonatai stb."

19 A lehető legnagyobb teljességet a kiadó úgy kívánta elérni, hogy fölkérte az „író-, nyomdász-, könyv- és hírlapkiadó urakat", hogy a cél érdekében az ezután megjelenő kiadványaikból egy példányt bérmentve küldjenek be a Váci utcai könyvkereskedésbe. A vállalkozás felülmúlja Demjén József korábbi próbálkozását. Az Aigner Lajos

20 által szerkesztett folyóirat - amíg megjelent - rendszeresen közölte a tárgyidőszakban kiadott új, magyar nyelvű, valamint a hazai „másnyelvű" könyveket, az új zeneműveket, a „nevezetesebb" külföldi műveket, továbbá az az évi magyarországi hírlapirodalmat Szinnyei József összeállításában. A könyvek leírásai a „könyvészeti hitelesség okáért" kézbevétel alapján, korszakunkban egyedülálló elvek alkalmazásával készültek: a katalogizálás szempontjából érdemleges adatelemeket betűhíven lemásolta (cím és szerzőségi közlés, kiadás, megjelenés, terjedelem, ár és sorozat), a szerző nevét pedig besorolási adatként is szerepeltette. Például: Jókai Mór. Az uj földesúr. Regény. írta Jókai Mór. Második kiadás. 2 kötet. Pest, 1869. Kiadja Heckenast Gustav. (Nyom. Heckenast G.) 16r. 221 és 1 1, 243 és 1 1. 1 ft. 60 kr. Ezen czím alatt is: Jókai Mór munkái. Népszerű kiadás. 44-48. Figyelemre méltó, hogy következetesen és tudatosan törekedett a könyv technikai előállítójának, a nyomdának a közlésére is. (Ez a tudatosság majd csak az 1920-as években jelentkezik újra, amikor a Corviná-ban Gulyás Pál vette át a kurrens nemzeti bibliográfia szerkesztését.) Mivel általában Petrik ciklusbibliográfiája sem közli kiadó meglétekor a nyomdát, így bibliográfiai forrásból csakis Aignertől tudhatjuk meg, hogy egyes pesti kiadók szívesen foglalkoztatták a pozsonyi, illetve a bécsi nyomdákat. Az 1869. évi utolsó számában Aigner maga is elismerte, hogy a programban kitűzött célt nem sikerült elérnie: sem cikkbibliográfiát, sem apróbb irodalmi híreket nem közölt. A kiadványok kívánt teljességét sem közelítette meg, mivel vidékről alig-alig, de Pestről is elég gyéren járultak a magán-kiadók a könyvészet tökéletesítéséhez. A kedvezőtlen körülmények dacára mégis folytatni kívánta lapja kiadását, „remélve, hogy értelmiségünk előbb utóbb mégis átlátandja a »Magyar könyvészet« irodalmi szükségességét."

21 A lap 1870 januárjától decemberéig négy alkalommal, részben összevont számonként jelent már csak meg, az Oesterreichische Buchhündler-Correspon220