AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Haraszthy Gyula: Az Országos Széchényi Könyvtár 1918-ban

gyerekek vannak, de a könyvtárak költségvetését könnyű redukálni, vagy legalább is nem emelni... A könyvtár teljesen a béke szolgálatában áll s ellene van mindaz, ami ezt fenyegeti. A könyvtárosnak tehát egész lényege és minden érdeke a békemozgalom elősegítését parancsolja . . . Azon utak és módok között, amelyeken a könyvtár a békemozgalom segítségére lehet, legelső és leghatásosabb a könyvtárnak szabadelvű és hatékony fejlesztése . . . Természetes, hogy a békemozgalom irodalmának meg kell lenni a könyvtárban s a könyvtárosnak nem szabad egy alkalmat sem elmulasztania, hogy a közönség figyelmét felhívja reá."

15 íme itt a sok évtizedre kiható program, amit SZABÓ, DIENES és KŐHALMI munkatársaikkal együtt a közelgő forradalmak küszöbén tudományés könyvtárpolitikánk számára máig terjedő érvénnyel jelölt meg. A könyvtár- és művelődésügyet igen súlyosan érintette, hogy 1918 őszének elején elhunyt SZABÓ Ervin. Sírja felett KUNFI Zsigmond és JÁszi Oszkár mondott búcsúztatót. Október 2-án, temetésekor Csepelen és sok más budapesti üzemben 10 percre leállt a munka. Könyvtáros és munkás összefonódása sohasem volt ilyen teljes és egyértelmű, mint 1918 őszén. Korai halála nagy veszteséget jelentett a haladó magyar könyvtárügy szempontjából. De előrelátó szellemének, széles körű könyvtári tudásának, szervezőkészségének, önzetlen nevelői munkájának köszönhetően modern szocialista könyvtárosok kiváló gárdája nőtt fel mellette. SZABÓ Ervin utóda a Fővárosi Könyvtár élén DIENES László lett, de ott dolgozott KŐHALMI Béla, a Könyvtári Szemle szerkesztője — később mindketten a Tanácsköztársaság könyvtárügyi megbízottai — továbbá BRATJN Róbert, MADZSAE, József, PIKLEB, Blanka is. Itt és ebben a körben formálódott a konzervatív szemlélettől eltávolodott magyarországi könyvtári elmélet és gyakorlat előbb polgári demokratikus, majd 1919-ben már szocialista szellemű megfogalmazásban. A SZABÓ Ervin nyomában haladó DIENES László és KŐHALMI Béla 1919 első hónapjaiban még több további fontos tézist fogalmazott meg. Ezek — többek között — a Nemzeti Könyvtár jelenével és jövőjével is foglalkoztak. Amit ők akkor kidolgoztak, az az Országos Széchényi Könyvtár egész jövője, sorsa, több évtizedes fejlődésének programja volt. KŐHALMI alapvető forrásgyűjteményében

16 nemcsak a Tanácsköztársaság könyvtárpolitikai, könyvtárügyi dokumentumainak legfontosabb darabjait örökítette át az utókor számára, hanem — és ez témánk szempontjából igen lényeges — beszámolt a proletárdiktatúra kikiáltása előtt keletkezett jelentős könyvtárügyi elképzelésekről is. Már eddig is láttuk (SZABÓ Ervin írásai, a Könyvtári Szemle cikkei), hogy nem valamiféle véletlen, gyors elhatározásból bontakozott ki a proletárdiktatúra könyvtárügyének nagyszabású, szinte egész Európának példát mutató programja. Evek alatt érlelődött a korszerű, demokratikus, majd szocialista szellemű könyvtárpolitika tervezete, és már a polgári Népköztársaság ideje alatt — 1919 első hónapjaiban — lényegében készen volt az a koncepció, amely könyvtárügyünk fejlődésének új irányait kijelölte. KŐHALMI maga mondja, 15. Könyvtári Szemle. 1915. 95 — 96. 1. 16. A Magyar Tanácsköztársaság könyvtárügye. Forrásgyűjtemény. Közzéteszi, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta KŐHALMI Béla. Bp., 1959. OSZK-KMK. XI., 211 1. 207