AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Nemeskéri Erika: Egy kiadatlan Jókai-kézirat

az események élére állni s az előre látható catastrophát legalább úgy közelíteni meg, hogy ha minden elvész is, a nemzeti becsület meg legyen mentve a bukásban. Ezt előre látta mindenki s illusióink nem voltak. Az april 13-iki képviselői előértekezleten Nyáry minden rábeszélő tehetségét elővette, hogy a trónvesztés kimondását megakadályozza, s midőn a többséget maga ellen találta, akkor arra kérte elvbarátait, hogy hallgassanak el hát; legyen a holnapi tény egyhangúlag elfogadva, s ha kell bukjunk el együtt; és ne vesszünk össze."

28 Ezt az álláspontot vállalta JÓKAI is, magatartását ez magyarázza. Becsületből kitartani — ő is úgy véli, de ez biztosít számára lehetőséget MADARÁSZ László olyan megítélésére, ami A gyémántos miniszter egyik és erőteljesebb hangszíne. A másik — az említett ditirambikus hang — a katonai helyzet megítéléséből következik. „Bem altábornagy, mikor a végzetes határozatot megtudta: így nyilatkozott: ,jetzt ist alles verloren, wir schlaget! (sic!) uns noch, als gute Soldaten, aber für Ungarn können wir nichts mehr thun'. Ezt Nyárytól és Pataytól hallottam. Valamint azt is, hogy a nagysarlói ütközet után Nagy Sándor tábornok azt monda az izenetet vivő küldöncznek: ,meg ne mondja ön a debreczenieknek, milyen nagyszerű volt a diadal, melyet ma kivívtunk; mert azok képesek lesznek akkor még két nagy hatalomnak háborút üzenni'."

29 JÓKAI álláspontja a debreceni időben előbb az alkotmányos megoldás, utóbb a „catastropha" tudatában a becsületes kitartás. MADARÁSZ Lászlóval ő nem egyezik, s huszonöt év után így ítéli meg elbeszélése hősét: ,,Magára az episod hősére nézve pedig, most már huszonöt év távolán keresztül nézve a történteket, kénytelen vagyok kimondani, hogy a történttet ugyan agyonhallgatni nem lehet; de annak indokait én nem keresem aljas kapzsiságban, hanem inkább politikai kicsiny hitűségben. A republikánus párt e kiváló férfia hitem szerint, e fatális ügyben nem ,bűnt' követett el; hanem annál nagyobbat: ,hibát'. Ki hagyta az események vezetését venni az addig feljülállott párt kezéből. S a békepárt, mely őt megbuktatta: még ráduplázott erre a hibára, mert a mint feljül került, nem saját elveit adta az új kormányzatnak: hanem ő vette át a republikánus irányt a régitől, a hogy ezt az új kormányelnök Szemere republikánus programmja, Csengery új ,Respublica' czímű lapja, és saját republikánus czikkeim is constatálják."

30 JÓKAI azonban huszonöt év után is azt állítja, hogy bár ez is hiba volt, nem lehetett másként cselekedni. A békepárt programját lehetetlenítette az udvar makacssás intervenció után már képtelenség volt mást tenni, mint csak elbukni, s ezzel hasonlóvá lenni azokhoz, akik a harcokban naponta kockára vetették életüket. A katasztrófatudat ott van JÓKAiban folyton-folyvást a debreceni időben, különösen pedig április 13. után. Már ekkor kezdte volna írni A gyémántos minisztert? Ezt állítja maga, s az Emléksorokkal frissen szerzett tapasztalat szerint ezt az állítást kétségbe nem vonhatjuk. A gyémántos miniszter azzal fejeződik be, hogy a bukott MADARÁszt a trónfosztás menti meg. Ebben a megoldásban benne van JÓKAI negyvenkilenc áprilisi ítélete. Az Emléksorok hangvétele ugyanezt 28. JÓKAI Mór: i. m. 127. 1. 29. JÓKAI Mór: i. m. 128. 1. 30. JÓKAI Mór: i. m. 233. 1. 12 OSZK Évkönyve 177