AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Nemeskéri Erika: Egy kiadatlan Jókai-kézirat

népei című nevezetes cikkéhez

18 különösen sok megjegyzést illeszt. „Ezen cizkk megjelenése egy hétig folyó országgyűlési vitára adott alkalmat. Ez volt az a czikk, amiért engem a ,békepárt' — a kiegyenlítésre hajló párt — szóvivó'jének kiáltottak ki, s megtámadtak hírlapban és országgyűlésben." Az Emléksorok... XVIII. fejezete taglalja e cikk viharos utóhatását. A nyomtatványtöredéknek ez a XVII. fejezete. KOSSUTH hivatali helyiségében történik a találkozás. Mind a kézirat, mind a nyomtatványtöredék ugyanazt a leírását tartalmazza e találkozásnak; az egyezés a két szövegben szóról szóra való. Érdekes azonban, hogy JÓKAI e leírásban még a küldött és KOSSUTH találkozásáról beszél. Hogy ki a küldött, az majd csak az ugyancsak egyező 1875-ös kötet említett jegyzetéből tűnik ki. A küldött maga JÓKAI. S ezt a találkozást ugyancsak saját szereplésével megírja az 1899-es Emékek a szabadságharczból — című kései visszaemlékezésében is. Érdemes kiemelni a találkozás egyik feszült helyzetét. A kézirat és nyomtatványtöredék azonos szövege így szól: (Kossuth szavával kezdődik a párbeszéd): — Másik pont, — monda a küldöttnek, — melly ellen kifogásom van, — s ez már a nagyobb kifogás, — a fentebbi, ,,a magyar nemzet csak törvényeiért küzd, azontúl semmiért." — ezt én nem akarom kimondani. — Ne beszéljen ön Görgeiről! kiálta fel Kossuth indulatosan. — Engemet nem is ő érdekel, hanem az az 20 ezer ember, a ki vele van. — Görgei áruló! — Be volna ez bizonyítva? — Testvére, Görgei Guido a bécsi cabinetben hivatalnok. Az 1875-ös kötet nevezetes lapalji jegyzetében viszont ezt olvashatjuk:

19 Az volt a kifogása (Kossuthnak), hogy miért mondtam én ki (tehát a „küldött" Jókai!), hogy a magyar nemzet csupán alkotmánya helyreállításáért küzd... — Azért, mert már kimondta más: s arra igent vagy nemet kell mondanunk. — Kicsoda? — Görgey. — Görgey áruló! — monda ekkor Kossuth indulatosan s okait előadta, a mik e meggyőződésében megerősítették. Ugyanezt a jelenetet az 1899-es kiadású Emlékek a szabadságJiarczról című visszaemlékezés is megörökíti.

20 — A Sürgönybeli czikkek miatt hívattam önt (már nem tegezett.) Kinek a sugalmazására írta ön azokat a czikkeket? (Azt várta tán, hogy Nyáryra fogok vallani?) — A saját hazaszeretetem sugallatára írtam. Azt hittem, hogy ezzel szolgálatot teszek nemzetemnek. — De mégis, mi indoka volt önnek, hogy ezeket írja? — Az indokokat megmondhatom: hadseregünkben tömérdek régi katonatiszt szolgál, a kik rangjukat a „magyar király" kezéből fogadták el. Ezek most kétségben vannak az iránt, hogy mi a czélja az ő fegyverviselésüknek. Ezeknek a megnyugtatására adta ki Görgey fővezér is a váczi napiparancsát. 18. JÓKAI Mór: i. m. 80. 1. 19. JÓKAI Mór: i. m. 80-81. 1. 20. JÓKAI Mór: Az én életem regénye. Emlékek a szabadságharczból (1899) 1912. 33. 1. 173