AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Nemeskéri Erika: Egy kiadatlan Jókai-kézirat

Kossuth hangosan ütött öklével az asztalra: — Görgey áruló! Én nyugodtan válaszoltam: — Tettei az ellenkezőt bizonyítják. Erre bosszúsan elfordult tőlem. ítélje meg akárki, hogy mit változott JÓKAI emlékezete 1850-től 1899-ig. Nem annyit, ahogy az Emléksorok híjával a szakirodalom azt állította. Az 1899-es előadás kétségtelen kerekítéssel terhes, de oly hosszú idő után ennyi természetes volna akkor is, ha az Emléksorok egyébként is nem kényszerülne a tényszerűségre, s ha az 1875-ös szöveget nem határozná meg lábjegyzetjellege. A jelenet lényegében ugyanaz maradt. S itt az is fontos, hogy JÓKAI nem pusztán az emlékezetére támaszkodott utóbb, de 1875-ben is, 1899-ben is az Emléksorok 1850-es szövegére. Mert nemcsak az idézett helyek egyeznek, mint olvasható. Az én életem regénye valamennyi szövegét érdemes szembesíteni az Emléksorok kéziratával. A RÓZSA Sándor történet is szerepel az Emléksor okban, s miként a KossuTHtal való találkozás leírásában, a RÓZSA Sándorhoz menesztett követ névtelen, csak utóbb tetszik elő, hogy ez a követ ugyancsak JÓKAI. Az Emléksorok szerzője magát kívülrekeszti a történteken, s ennek nemcsak rejtőzködése az oka, ami nagyon is ésszerű 1850-ben, hanem előadásának szándékos tárgyilagossága, objektivitása. De Az én életem regényében még számos hely van, ami a kézirattal tényszerűen egyezik. A bécsi küldetés, az „összetépett papírrongyok", mely PÁZMÁNDY Dénestől hallott történet, s arról szól, hogy PÁZMÁNDY a bécsi angol nagykövetség képviselőjének és KOSSUTH találkozásának nyomát, egy eltépett papírt a találkozás után összeszedte, majd összerakta. A papír az angol kormány ajánlatát tartalmazta, amelyet KOSSUTH nem fogadott el. Az ajánlat Magyarország és Ausztria kiegyezése esetére az angolok magyarokat illető függetlenségi garanciája volt. A szolnoki napok is az Emléksorok alapján került Az én életem regényébe csakúgy, mint BROWN angol diplomatának a Függetlenségi Nyilatkozat elleni agitációja, és még számos ilyen egyezést sorolhatnánk. A lényeg azonban az, hogy az egyezések bizonyítják: JÓKAI 1899-es emlékezéseihez használhatta hajdani följegyzéseit. Már megkíséreltünk válaszolni arra, hogy a kézirat mikor íródhatott. Idéztük JÓKAI édesanyjához írott levelét. De a kézirat szövegében is vannak utalások az írás idejére nézve. A [III.] fejezet a kormány Pestről való távozását taglalja. Benne írja: ,,S úgy hisszük: hogy 1850-ben bátran érdeméül róhatjuk fel a tisztelt férfiúnak: hogy e készletek legnagyobb része csakugyan itt is maradt s a császári fővezér kezébe jutott." (MADARÁSZ Lászlóról beszél itt JÓKAI, reá hárítván a felelősséget a hadi-pénzügyi készletek nem el szállításáért. A KossuTH-iratok erre vonatkozóan mást mondanak: A szállításra többszöri utasítást CSÁNYI László kormánybiztos kapott, és DUSCHEK „felejtette" Pesten a készleteket.)

21 A kézirat XV. fejezetében, ahol a magyar hadsereg „alkatrészeiről" van szó, a híres LENKEi-huszárokról mesél JÓKAI egy epizódot. LENKEI éppen lagziját készült megülni, mikor jelentették, hogy csapata hazaindult. LENKEI rögvest fölkerekedett, s menyasszonyának 21. Kossuth Lajos összes művei. (Kiad. BARTA István és SINKOVICS István) 1951 — 1957. 14. köt. 174