AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Nemeskéri Erika: Egy kiadatlan Jókai-kézirat

sok időt töltött és török időkről szóló munkáiban felhasznált adatokat részben az ottani könyvtárban levő régi könyvekben találta."

3 A levél szűkszavú közlése természetesen nem igazíthat el bennünket. Kérdés az is, vajon ki lehet az a nagyszülő, akinek JÓKAI a kéziratokat ajándékozta. Ismertek ugyan más forrásokból a személyek, akikkel JÓKAI Tardonán kapcsolatban volt. JÓKAI maga is fölemlegeti őket, s életrajzírói is megemlékeznek róluk.

4 Tardonai tartózkodásának kezdete augusztus közepe nagyvenkilencben. Emlékeiben leírta, hogy felesége segedelmével, Róza asszony egyik színészkollégája, TELEPY György tanácsára menekült álruhában Tardonára az összeomlás után. Útja utolsó szakaszán KOSSUTH titkára, RÁKÓCZY János segítette a menekülőt. A korábbi ellenfél. Tardonán pedig CSÁNYI Benjámin földbirtokos házában lelt menedékre. CSÁNYI Benjámin felesége TELEPY György rokona volt, a vendégszerető házat tehát LABORFALVI Róza színészkollégája szerezte számára. JÓKAI Tardonán december végéig időzött. RÁcz Endre lelkész KOVÁCS János nézve kiállított útlevelével vág neki az útnak, hogy visszatérjen Pestre, mikor már felesége menlevelet biztosított a nevére.

5 Valamivel több, mint négy hónapot töltött JÓKAI Tardonán, s minthogy bujdosó volt, kapcsolatai feltehetően néhány személyre korlátozódtak. így tudja ezt a JÓKAi-filológia is. Eszerint JÓKAI, aki tardonai tartózkodásának nyomát sokszor följegyezte, a VLADÁR-családot soha nem említette, és azt sem, hogy a család valamelyik tagjának kéziratát odaajándékozta volna. VLADÁR Ervin szóbeli közléséből ismertük meg a megajándékozott nagyanya nevét. Aki a kéziratokat kapta, özvegy VLADÁR Józsefhé, született LÓNYAI Karolina — a családi hagyomány olykor Saroltának is emlegeti — volt; az időben a Tardonával szomszédos Bánfalván — ma Bánhorváti — élt. A VLADÁR család emlékezete szerint JÓKAI kimozdult Tardonáról a bujdosás hónapjaiban, meglátogatta a bánfalvai kastély magános asszonyát, s használta az értékes családi könyvtárat. CSORBA Zoltán KAZINCZY Gáborról írt életrajzi munkájában említi:

6 ,,A kastély előtti parkrészben gyönyörű fák állhattak valamikor. A száz év előtti időkből ma már csak egy hatalmas akác, két óriási krisztustövis fa és egy pompás alakú vadgesztenye fa áll. Ez utóbbit a néphit Jókai fájának tartotta. A mende-monda szerint ugyanis Jókai 1849-ben, ha Tardonán keresték, ide menekült, ha itt keresték, Tardonán bujkált." CSORBA a „mende-mondát" az elmúlt évtizedben gyűjtötte. Itt tehát csak annyit mondhatunk, hogy a VLADÁR-család emlékezete és a néphit szerint JÓKAI 1849 végén is járt a bánfalvi kastélyban. Az özvegy baráti kapcsolatot tartott KAZINCZY Gáborral, aki viszont — mint ismeretes — JÓKAI elvbarátja volt a debreceni napokban. Később 3. VLADÁE Ervin levele Caracasból 1974. december 18-án. OSZK Irattára. 4. HEGEDŰS Sándorné Jókay Jolán: Jókai és Laborfalvi Róza. emlékiratai. 1927. MIKSZÁTH Kálmán: Jókai élete és kora. I —II. 1907. NAGY Miklós: Jókai. A regényíró útja 1868-ig. 1968. ZSIGMOND Ferenc: Jókai. 1924. JÓKAI Mór: Az én életem regénye. 1912. 5. OSZK Kézirattár, Fond V/775. 6. CSORBA Zoltán: Kazinczy Gábor. 1970. 68. 1. 166