AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Nemeskéri Erika: Egy kiadatlan Jókai-kézirat

is tartott — és kitartott — a barátságuk. VLADÁR Pál (VLADÁR Ervin fia) közlése szerint a családi hagyomány azt is megőrizte, hogy KAZINCZY Gábor is Bánfalván tartózkodott JÓKAI tardonai időzése hónapjaiban. KAZINCZY életrajzának adatai a VLADÁR-emlékezetnek ugyan ellentmondani látszanak. KaziNCZY Gábort éppen az őszi, koratéli hónapokban idézték bíróság elé, tartották vizsgálati fogságban. Igaz, hogy közben néhány napra családi okokra hivatkozva távozást nyert.

7 Azt azonban semmi nem bizonyítja, hogy e néhány napot a bánfalvi kastélyben töltötte volna. Találkozott-e JÓKAival 1849 őszén-telén Bánfalván vagy Tardonán? — nincsen rá pozitív válasz. Mikor ajándékozta vajon JÓKAI a fentnevezett kéziratokat özvegy VLADÁRNÉnak, arra se tudunk pontos választ adni. A kézirat-ajándékozás emléke azonban valószínűsíteni látszik egy későbbi összeköttetést. Ha ugyan nem pusztán csak legenda, hogy a kéziratokat JÓKAI ajándékozta LÓNYAI Karolinának, mert hiszen kerülhettek azok más úton is a VLADÁRcsalád tulajdonába. Néhány adat mégis JÓKAI és a VLADÁR család összeköttetését valószínűsíti. KAZINCZY Gábor az ötvenes évek elejétől Bánfalván élt (1850—1864). Ebből arra is következtethetünk, hogy a VLADÁR családhoz KAZINCZY Gábor juttatta a JÓKAi-kéziratokat, amennyiben kézenfekvőbb, hogy JÓKAI KAZiNCZYnak odaadta 1850 és 1854 közt írott műveinek kéziratait. De azért nem zárhatjuk ki a VLADÁR család ismeretségét sem JÓKAIVAL. Ha negyvenkilencben nem is, az ötvenes évek derekán járhatott JÓKAI Bánfalván. TOMPA Mihály KAZINCZY Gáborhoz írott egyik leveléből olvasható, hogy JÓKAI 1860 májusában Bánfalván járt, s ott meglátogatta a címzettet. Szemrehányóan említi ezt a tényt TOMPA, mert JÓKAI nem vette a fáradságot, és nem ment át a Bánfalvához közeli Hanvára.

8 JÓKAI tehát járt Bánfalván, ha tardonai időzésekor nem is látogatta meg a kastély özvegyét. Járhatott később is. KAZINCZY Gábor halála után (1864) az Akadémia megbízta JÓKAit: vegye át KAZINCZY Ferenc és Gábor irodalmi hagyatékát Bánfalván. Ereklyeként őrizte a VLADÁR család a JÓKAi-kéziratokat, s mikor a második világháború kitörése után Svájcba költöztek a família élői, s onnan pedig a messzi Caracasba vándoroltak, magukkal vivén az ereklyéket, 1975-ben VLADÁR Ervin gondoskodott arról, hogy a nagy utat tett JÓKAIkéziratok visszakerüljenek az országba. S akár JÓKAitól, akár KAZINCZY Gábortól jutott a család birtokába ez a gyűjtemény, megőrizték és visszaszolgáltatták azt, amiért köszönettel tartozunk VLADÁR Ervinnek. A VLADÁR-gyűjtemény kéziratai közt egyetlen van, ami nyomtatásban nem jelent meg. A címtelen kézirat még kiadatlan. Keletkezési idejét is meg kell álltapítani. A filológia annyit tud, hogy JÓKAI nem dolgozott 1850 októbere után a szabadságharc témakörében, mert a megszervezett cenzúra betiltott sok folyóiratot és könyvet, amely 48—49 emlékét idézte. A SAJÓ álnéven megjelent Forradalmi és csataképek után azonban volt még egy kísérlete JÓKAinak az emlékidézésre, s annak kinyomtatására. Az én életem regénye első fejezetében — ez az Emlékek a szabadságharcról (1899) — 7. CSORBA Z.: i. m. 65.1. 8. Tompa Mihály levelezése. Szerk. BISZTEAY Gyula. 1964. 478. sz. levél. 167