AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - V. Windisch Éva: Fondok az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában

TOLNAI Lajostól származnak. Politikusok, közéleti személyiségek vagy több szempontból is érdekes személyi fondok létrehozói: APPONYI Rudolf és Antal, GÖRGEY Artúr (öregkori és családi anyag), KLEBELSBERG Kunó, (KORONGHY) LIPPICH Elek, SZÁSZ Károly. Ezekhez csatlakozik néhány színészhagyaték: EGRESSY Gáboré, PRIELLE Kornéliáé, RAKODCZAY Pálé. A gyűjteményünkbe kerülő hagyatékok számának viszonylagos növekedése a század második felében tovább folytatódik. Aránylag csökken a tudósfondok száma, amilyenek BÁRTFAI SZABÓ László, BENDEFY László, DIVÉKY Adorján, ELEK Artúr, FITZ József, JANKOVICH Miklós, Kiss Lajos, LYKA Károly, LUKINICH Imre, MOLNÁR Antal, NÉMETH Gyula, PAPP Viktor, RÉVAY József, STJLICA Szilárd, SZABÓ Károly, TRÓCSÁNYI Zoltán fondjai. írók, újságírók fondjai közül ekkor kerülnek a gyűjteménybe BABITS Mihály, BÖLÖNI György, CZÓBEL Minka, CSATHÓ Kálmán, CSÉCSY Imre, FENYŐ László, GYÓNI Géza, HERCZEG Ferenc, KÁRPÁTI Aurél, KELETI Artúr, NÉMETH Imre, PARRAGI György, PAP Károly, PÓSA Lajos, POSSONYI László, RÁTH-VÉGH István, SCHÖPFLIN Aladár, SZABÓ Pál, SZÉP Ernő, SZENTKUTHY Miklós, SziKLAY Ferenc, TÁBORI Pál és TÓTH Béla fondjai. Politikai érdekű hagyatékok: ÁCHIM Andrásé, BAJCSY-ZSILINSZKY Endréé, JÁszi Oszkáré (1919-ig), PERCZEL Móré; végül az irodalmi, művészeti és színházi élet köréből származnak BASCH Lóránt, EGRY József, GULÁCSY Lajos, HTJBAY Jenő, KTJNFFY Lajos, KÜRTHY György, MEDGYESSY Ferenc, NÉMETH Antal, SOMLÓ István és SOMLÓ Sándor hagyatékai.

2 A kézirattárban őrzött hagyatékokat a 20. század közepéig nem nevezték fondnak, s nem is kezelték őket fondszerűen, vagyis a proveniencia elvének megfelelően különálló egységként. A kézirattári munka középpontjában éppen azok a módszerek állottak, amelyeket a kézirattárban dolgozó szakemberek általában a kéziratok, de elsősorban a fondok rendezése, használhatóvá tétele érdekében kialakítottak. A kézirattári munka fejlődésének történetét e módszerek változásai bontják korszakokra. 2. A kézirattári feldolgozás első korszakát a kötetes kéziratok korának nevezhetjük. Az európai kézirattárak hagyományos gyakorlata volt, hogy minden, a gyűjteménybe érkező nem kötetszerű kéziratanyagból (pl. levelezések) köteteket formáltak, ezeket be is kötötték, s a továbbiakban ezekkel az egységekkel dolgoztak. Az eljárás annál magától értetődőbb volt a Széchényi Könyvtárban is, mivel az állomány nagy része — kódexek, kötetként fennmaradt kéziratok — valóban könyvszerű feldolgozást igényelt; egy másik részt (KOVACHICH, HORVÁT István hagyatékát) már a fondképző maga kötetekre tagolva, a kisebb darabokból, levelekből kötegeket vagy köteteket formálva, bekötve vagy tékában engedett át a gyűjteménynek. Ehhez járult, hogy a kézirattár önállósága a könyvgyűjtemény mellett hosszú ideig viszonylag csekély volt. így, amikor a könyvtár fennállásának első évtizedeiben összegyűlt több mint 10 000 kötet kéziratot 1848 és 1866 között MÁTRAY Gábor, 1866 és 1875 között SUPALA Ferenc feldolgozta, természet2. Az 1900—1960 között beérkezett, nem fondként feldolgozott hagyatékok jegyzékét belső használatra CSAPODINÉ GÁRDONYI Klára állította össze. 143