AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: A magyar emigráció irodalmi munkássága a két világháború között

adatok. A valóság valószínűleg jelentős mértékben meghaladja ezeket az eddig megtalált adatokat. E cikk keretében nem térünk ki a szomszédos országok magyarlakta területein működő könyvkiadók és szerkesztőségek kiadványaira, csak abban az esetben, ha emigráns írókról van szó. Jobban megvilágítja ezt egy konkrét példa: Kahána Mózes első emigrációs éveit Bécsben töltötte, majd Romániában dolgozott illegálisan, végül, a börtönből való szökése után a Szovjetunióba költözött hosszú évekre. A proletárdiktatúra leverése után a magyar forradalmárok, írók, művészek nagy része Ausztriába, menekült a fehérterror elől. Renner kancellár Ausztriája és Bécs megértéssel fogadta be a menekülteket, bár ez a befogadás sem volt problémamentes a kommunisták számára. Az emigráns magyarok szinte az első percben munkához láttak. Munkájuk hatékonyságát mi sem jellemzi jobban, mint az az egyetlen, sokat mondó adat, melyet Kőhalmi Béla rögzít A Bécsi Magyar Kiadó könyvei című munkájának előszavában: 1921-ig már két magyar napilap, három hetilap, egy havi folyóirat jelent meg és három magyar könyvkiadó működött. Ezek a számok a következő években jelentősen emelkedtek. Az öt legnagyobb bécsi magyar könyvkiadó: Bécsi Magyar Kiadó, Pegazus, Bán Verlag, MA Verlag és az AMA Verlag kitűnő könyvekkel szolgálták a magyar kultúra és a haladás ügyét, de mellettük az osztrák kiadók, a Libell Verlag, a Hellas, az Ipag Verlag, és különösen Julius Fischer kiadója a klasszikus és kortárs világirodalmi alkotásokon kívül szép számban jelentették meg a magyar irodalom reprezentáns képviselőinek műveit. A Bécsben magyar nyelven publikált könyvek száma majdnem eléri a kétszázat. Ezek közül néhány jelentős alkotást említünk: 1921-ben jelent meg Vértes Marcel Rajzok a magyar pokolból című műve, mely néhány hónap alatt bejárta a világot s ébresztgette a lelkiismeretet a magyarországi terror elleni tiltakozásra; hasonlóképpen Bíró Mihály Horthy című rajzos albuma, melynek képei minden elhangzott vagy leírt szónál sokszorosan kifejezőbben leplezték le a fehérterrort. Ugyancsak e korai években jelentek meg Gábor Andor új hangot jelentő, élesen ironikus, erőteljes prózai és verses munkái; Kassák Lajos immár klasszikussá vált kötetei, a Máglyák énekelnek, a Világanyám, vagy a lenini vonal követését sürgető prózai műve, az Álláspont, Julius Fischer kiadásában, melynek hosszú pere volt Magyarországon az író hazatérése után; Déry Tibor több, a magyar irodalomban új utat törő műve, mint például a Ló, búza, ember. Ezeket a kiemelkedő, főként szépirodalmi alkotásokat egyre-másra követték a bécsi kiadóknál megjelent fehérterror-leleplező publicisztikai jellegű munkák, mint Kőhalmi Béla Hajmáí k'r, Hajnal Jenő Hamburgerné, Bölöni Györgyné európai hírűvé vált Szenvedések könyve című műve. A marxista irodalom egyik kiemelkedő, ma is figyelmet érdemlő darabja, Szabó Ervin Társadalmi és pártharcok az 1848—1849-es forradalomban című tanulmánya ugyancsak Bécsben jelent meg, 1921-ben. Itt jelentek meg más, rangos emigráns írók, Balázs Béla, Barta Lajos, Barta Sándor, Lesznai Anna, Pogány József művei is. A magyar emigrációs könyvkiadás nagyszerű fegyvertényének számítanak a húszas évek Bécsében kibocsátott könyvsorozatok is. Gondoljunk csak a Gömöri Jenő Tamás alapította Új Modern Könyvtárnak, az igazi irodalom terjesztésében betöltött hézagpótló szerepére, például Szép Ernő, Hatvány Lajos és mások műveinek publikálásában. Meg kell említeni a Barna könyvek, a Regényfüzér, vala487