AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Markovits Györgyi: Munkásmozgalom és cenzúra harca a két világháború között

A haladó irodalom kiadásában és terjesztésében nehéz feladatot vállalt magára Cserépfalvi Imre is.

8 1919-ben a magyar Vörös Hadsereg tisztjeként harcolt, A Tanácsköztársaság bukása után Párizsba ment, és egyetemi tanulmányai mellett könyvkiadóknál dolgozott. 1928-ban visszatért Magyarországba és könyvkiadó vállalatot, valamint könyvkereskedést alapított. Ebben az időben még volt mód a szellem fegyvereivel harcolni az egyre fenyegetőbbé váló fasizmus ellen. E harc jegyében több folyóiratot és sok könyvet adott ki Cserépfalvi Imre. Kiadója körül tömörültek a haladó irodalom képviselői: kommunisták, baloldali szociáldemokraták, falukutató szoeiográfusok és polgári liberálisok — mintegy közös frontot alkotva a náci behatolás ellen. A kiadó lektorai között olyan írók szerepeltek, mint Bálint György, Földes Ferenc, Hevesi András, József Attila, Radnóti Miklós, Vágkidi Ferenc. Mivel kiadványai nagy részben a marxista eszmét tárj esztették, gyakran állt szerzőivel együtt a bíróság előtt. 1936 és 1942 között nyolc esetben ítélték el sajtó útján elkövetett izgatás miatt, majd 1942-ben kilenc hónapig volt letartóztatásban — éppen ez időben adta ki Solohov Csendes Donjit. Mint önéletrajzában írja, a gyakori könyvelkobzások és hatósági beavatkozások nagyban gátolják munkáját. Ezért építette ki a „munkás terjesztői" rendszert. A nyomdából kijövő „veszélyesebb" kiadványt nem raktározta, hanem azonnal átadta 12—15 munkásterjesztőnek, így azok az olvasók ezreihez eljutottak. Hogy az állandó veszély ós zaklatás nem félemlítette meg, bizonyítja, hogy a Néma forradalom — megfélemlítő tendenciájú — nagy pere után, az olvasó 9 nap múlva kinyomtatva kezébe vehette az európai közvéleményt mozgósító hatású jegyzőkönyvet a törvényszéki tárgyalásról. A fenti kiadók könyveinek kinyomtatására általában a munkásmozgalommal szimpatizáló kisebb nyomdák tulajdonosai vállalkoztak. Ilyenek voltak: a Neufeld testvérek, a Pannónia nyomda tulajdonosai, a Viktória nyomda, Gyarmati Ferenc, a Gyarmati nyomda gazdája. Gyarmatit Müller Lajos vonta be az illegális és féllegális röplapok, brosúrák, könyvek előállításába. Gyarmati fiatal nyomdászlegényként állás nélkül maradt 1928-ban. Ekkor szülei, szentesi parasztemberek annyi pénzt adtak neki, hogy „önállósíthatta" magát. így vált „nyomdatulajdonossá" a Práter utcában. Maga sem gondolta ekkor, hogy kis tőkéjével éppen a tőke megdöntését fogja szolgálni. Első ilyen irányú munkája a csepeli vasmunkások felhívásának kinyomtatása volt — ötvenezer példányban. Egykori nyomdásztársa, Müller Lajos hozta így össze a munkásmozgalommal, aki maga is szedőként dolgozott e kiadványok előállításakor. A kis pincenyomda mozgalmi emberek találkozóhelye lett. Itt készült a Társadalmi Szemle, valamint az ellenzéki szakszervezeti lapok, itt állították elő a József Attila-szerkesztette Valóságot — háromezer példányban. Jöttek a költők és prózaírók: Radnóti Miklós és Zelk Zoltán, Hamvas H. Sándor és mások. Könyveiket a nyomdatulajdonos hol a saját, hol az írók költségén állította elő. A rendőrség számon tartotta a felforgató könyveket „termelő" nyomdát és nyomdászt. Gyarmati sokszor megjárta a rendőrséget, vallatták, verték, de a magát tudatlannak tettető, kevés szavú embertől nem tudtak meg semmit, őt magát azonban a rendszer tudatos ellenségévé tették e módszerükkel. Végül úgy akarták elhallgattatni, hogy egyre-másra behívták katonának. Amikor azonban hazatérhetett, folytatta munkáját, mintha mi sem történt volna.

9