AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Papp Ivánné: Újabb színészettörténeti vonatkozású levelek a Kézirattárban

nak 1922-ben kelt levele pedig — a Jászaival való első találkozás és az elhangzott biztató szavak hatására — pályakezdése történetét ismerteti. Nem felesleges hangsúlyoznunk, hogy — mint minden jelenkori kéziratos anyagot — az élő művészek leveleit is kizárólag a levélíró engedélyével használhatja a tudományos kutatás. A színészet múltjából s félmúltjából kelt színészleveleken kívül az áttétel során zeneművészek és előadóművészek levelei is bekerültek kézirattárunkba, — eddig is már gazdag ilyen anyagot őrzünk a zenei levelek csoportjában. Színházaink s a zeneművészet kisebb vagy nagyobb jelentőségű képviselői között mindig intenzív kapcsolat volt, — akár arra az időre gondolunk, mikor a Nemzeti Színház adott otthont az operának, —- akár a zenei vagy zenés műfajok önálló színházaira. Elsőnek kell említenünk az 1839—40-es évek karnagyának, Bognár Ignácnak leveleit, Földváry Gáborhoz, Nyáry Pálhoz, Ráday Gedeonhoz és Udvarhelyi Miklóshoz írta ezeket. A Doppler testvéreknek is több levele van itt, Károlyé 1856ból Rádayhoz, Ferencé pedig 1858—72 között Szigligetihez, Csepregi Lajoshoz, Paulayhoz, Orczy Bódoghoz s egy ismeretlenhez. A sort Erkel Józsefnek 1844-ben írt sorainak megemlítésével folytathatjuk. Erkel Sándor többekhez —• köztük Podmaniczky Frigyeshez 1862—78-ban -— írt levelei vannak kezünkben. Ismeretlenhez szóló levéltöredékében a „német accentus magyar színpadon" problémájával foglalkozik; Erkel Sándortól még 1886-ból van levelünk. Goldmark Károly levele 1878-ból a Nemzeti Színház igazgatóságához szál. Feltétlenül megemlítendők Reményi Edének azok az Orczy Bódoghoz intézett sorai, melyekben a külföldi könnyebb műfajok és gyengébb, de idegen szereplők előtérbe nyomulása s a hazai kultúra ügyének háttérbe szorulása miatt állásáról 1871-ben lemond. Podmaniczky Frigyes a címzettje mind Delibes 1876-ból való táviratának, mind pedig Massenet két autográf levelének és egy táviratának, — köztudomású, hogy Massenet maga is jelen volt Lahore királya c. operájának 1879-ben, a Nemzeti Színházban tartott magyar bemutatóján. Az időközben elhunyt Radnótfáy Nagy Sámuelhez intézte levelét 1870. márc. 31-én, Luzernbői Richard Wagner, melegen ajánlja a Nemzeti Színház megüresedett karnagyi tisztségére Richter Jánost. Van ez anyagban Liszt Ferencnek néhány udvarias sora is, francia nyelven írta 1870-ben, talán Bogáthy Elizhez. A huszadik század eleje magyar zenei életéhez kapcsolódó leveleket mind a most hozzánk került Jassm'-anyagnak köszönhetjük. Itt van pld. a század első éveiből Zichy Géza, Szamosi Elza és Ábrányiné Wein Margit több levele; 1912-ből ír Jászai Marihoz és gratulál művészi alakításához Rudnyánszky Gyuláné Réthy Laura, ki magát „egyszerű asszony"-nak, „a világtalan poéta berkének már-már elhallgató dalos madará"-nak nevezi. Meg kell még említenünk Hubay Jenő és Dohnányi Ernő levelét s Budanovits Máriának 1916-ból írt sorait, valamint Palló Imrének ugyancsak Jászaihoz szóló 1924. évi karácsonyi üdvözletét. A színházak és a képzőművészetek kapcsolatai sem lehettek sokkal gyengébbek, — kevesebb mégis ez az anyag, mint a zenei élet személyiségeinek levelei. Spányi Béla 1889-ben írt Bartók Lajosnak a kiadók körül szerzett keserves tapasztalatairól, az illusztráló művészek kihasználásáról. Érdekesek Fadrusz Jánosnak Mátyás szobráról írt sorai, — van még feleségétől és sógornőjétől is 260