AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Papp Ivánné: Újabb színészettörténeti vonatkozású levelek a Kézirattárban

vele kapcsolatos levél. Egyébként csak két képzőművészeti vonatkozású, — egyben igen érdekes levelet kell itt még ismertetnünk, mindkettő De öaux Mimi amugyis igen gazdag levelezésanyagával került kézirattárunkba. Az egyiket Barabás Miklós írta, 1878-ban, s a nyilván eziránt érdeklődő művésznőnek megmagyarázza, miért nem állította ki a portréját. Telepy Károly pedig 1896—97ben több levélben tájékoztatja De öaux Mimit arcképének az Országos Képtár számára történt eladása részleteiről. A levelek igen gazdag csoportja az irodalom kisebb és nagyobb munkásainak írásait tartalmazza. Még 1831-ből való Döbrentei Gábornak Fáy Andráshoz, 1833-ból Ballá Károly hoz és 1840-ből Ballá Endréhez írott levele. Más helyt már említettük -Babának Kantoméhoz írt leveleit 1837—38-ból, — van tőle még Nyáry Pálhoz 1840-ből s Szigligetihez több, hivatalos ügyeket tárgyaló levél 1847—48-ból. Hasonlóan rövid utasításokat tartalmaznak Erdélyi János levelei 1848—49-ből, melyeket Szigligetihez, Gsepregi Lajoshoz és Komlóssy Ferenchez intézett. Vas Gereben 1850-ben a szerzői díj kifizetésének módozatairól ír Simontsitsnak; Kemény Zsigmond, Degré Alajos, Bernáth Gáspár és Dobsa Lajos sorait is őrizzük ebben az anyagban. Részletesebben ki kell térnünk Tóth Lőrinc levelére, mellyel 1858. márc. 4-én fordul Báday Gedeonhoz, „Bajza, a sokat szenvedett érdemkoszorús tegnap esti 6 óra körül rögtön meghalván, — írja Tóth Lőrinc — minthogy családjának őszintén barátja s támasza mentől kevesebb van, én teszek annyit boldogult barátom családjáért, amennyit tehetek . . . Kegyeskedjék valamely rendelkezést tenni a temetési ünnepség szebbítésére . . .(A temetőben) az ének költségkímélésből elmarad. Mert, fájdalom, nem is tudom, hogyan állítjuk ki a legszükségesb temetési költséget . . ." Jókainak több levele került be ez alkalommal is gyűjteményünkbe: ír Kolozsvárt vendégszereplő feleségének színházi híreket, van néhány sora Egressy Gáborhoz — s mint már említettük — többnyire fellépést lemondó levele Festetich Leóhoz, Szigligetihez és Paulayhoz, — de van szó leveleiben darabjainak előadásáról, tantiéme-ügyekről — s ünnepi előadásra járó szerzői páholy-jegy meg nem küldéséről is. Van kezünkben levél Arany Jánostól: Egressy Gáborhoz 1860-ban, Nagykőrösről küldött soraiban pótlólag néhány számot kér a Színházi Lapból, s igéri, hogy küld ő is közlendőt, „habár nem költeményt is." A Teleki pályázathoz színészbírálók kijelölését kétszer is kéri; egy Badnótfáy Nagy Sámuelhez 1866 decemberében intézett levélben Hamlet fordításáról értesíti. Hozzá írta 1864-ben a drámabíráló bizottsági tagságáról lemondó levelet is. Tóth Kálmánnak Szigligetihez írott levelei az 1854-től 74-ig terjedő évekből valók, érdeklődik Nők az alkotmányban c. vígjátéka sorsa iránt, drámabírálói véleményét írja le, a Metastasio fordítás-pályázat bírálatára kéri fel Szigligetit, — máskor meg a színházi zenekarba ajánl valakit. Vahot Imre igen sok, simamodorú, de indulatokkal telt levelet küld -— az 1865—-75 közti években — Báday Gedeonhoz, Festetich Leóhoz, Nyéky Mihályhoz, Osepregi Lajoshoz, s főképpen Szigligetihez, bennük sérelem, intrika, sőt fenyegetés. Egyik darabjának a koronázási ünnepségek alkalmával való előadatása ügyében az udvarban főlovászmesteri rangot viselő Batthyány Imréhez fordul s „irigy írótársait", különösen „a nemzeti színpadot monopolizáló" Szigligetit mint fő" vágytársát" emlegeti. Szász Károly, a püspök Szigligetinek 1875-ben a budai Várszínház műsoráról 261