Jávorka Sándor - Soós Lajos (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 29. (Budapest 1935)

Wagner, J.: Magyarország, Horvátország és Dalmácia házatlan csigái. II. rész

Életmód. A Lehmannia marginata — mint azt régebbi neve {arborum) is mutatja — igazi „fákat kedvelő" faj. Magyarországegész területén elterjedt, Budapest környékén a Hűvösvölgyben, a Hárshegyen és a Jánoshegyen mindenütt megtalálható. Legtöbbnyire csak kiadós esőzések után bukkanunk reá, amikor is az állatok a nedves fatörzseken mászkálnak és a főtáplálékukat alkotó zuzmót eszik. Leginkább az erdős helyeket kedvelik. Az Alpesekben 8000 lábnyi magasságban, sőt még azon felül is megtalálták. Nedves időben nagyon mozgékony; a vizet rendkívül nagy mértékben veheti fel testébe, amely ilyenkor egészen áttetszővé válik. Az élő állapotban egészen átlátszó, termetes külsejű állat alkoholban a felényire vagy még kisebbre is összezsugorodhatik. A konzerváló folyadékban, a többi Limacidákhoz hasonlóan, sötétebbé válik, mert pigmentcsoportjai összébb szorulnak és így jobban előtűnnek. Külföldi elterjedése: Anglia, Németország, Belgium, Hollandia, Franciaország, Svájc, Olaszország, Ausztria, Magyarország, Spanyolország, Portugália. Görögország, Norvégia, Svédország, Dánia, Oroszország. Magyarország egész területén el van terjedve; eddig ismert termőhelyei a következők: Budapest (Gellérthegy, Hűvösvölgy, Nagyhárshegy, Jánosliegy, Zugliget), Piliscsaba, Leányfalu, Dunabogdány, Nagykároly, Nyírbátor, Sárospatak, Mecsekhegység (Mélyvölgy, Jakabhegy), Kaposvár, a Nádasdi erdő Kaposvár mellett, Szentbalázs Kaposvár közelében, Kakonya Múrakeresztur mellett, a Hódosér völgye és a Cuha patak völgye Zirc közelében, Vidámvár a Vértesben, Borostyánkő, Óház Kőszeg mellett, Csákánypuszta (Komárom m.), Nagysalló, Körmöcbánya, Hermánd, Magas-Tátra, Fehérviz völgye, Tátraszéplak, Barlangliget, Jászó, Murányalja, a Murányvárba vezető út, Pelsőc, Szádelői völgy, a Kékes a Mátrában, Brassó, Keresztényhavas, Cenk, Bucses, Retyezát, Zenoga, Vulkán Abrudbánya mellett, Nadrág, Domogled, Moldova. Horvátországi termőhelyek: a Kik hegy, Crna Rieka és Devcicevac a Plitvicai tavak mentén, Biela Lasica, Biela Stiene, Jasenak, Apatisan környéke a Nagy Kapelában (Ogulintól délnyugatra), továbbá Ostarija, a Metla csúcs Ostarija közelében, Brusane, a Qinici erdő Krasnótól nyugatra, Gracac, Sv. Brdo, Mali Halán és Crnopac a Velebitben. A példányok gyűjtői ADENSAMER, DUDICH, ÉHIK, FORSTNER, HORVÁTH, JEKELIUS, KLEINER, KORMOS, , MÉHELY, OBERWIMMER, SOÓS Á. és L., STURANY, SZABÓ, SZILÁDY, ÚJHELYI, VISNYA és WAGNER voltak.