Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 28. (Budapest,1966)
ENTZ GÉZA: A kalocsai székesegyház faragványai
A KALOCSAI SZÉKESEGYHÁZ FARAGVÁNYAI A kalocsai székesegyház Árpád-kori építészetünk igen jelentős alkotása volt. Az érsekség megalapítására már 1012 előtt sor került, hiszen a bambergi dóm felszentelésekor az ottani évkönyvek tudósítása szerint Ascherik «a magyarok érseke» szentelte fel a kripta előtti oltárt. 1 Sajnos, ez az épület sem kerülte el legtöbb pöspöki templomunk sorsát. A XVIII. századi szép barokk egyház ma már úgyszólván semmit nem árul el az 1700-as évek előtti állapotáról. Hogy a székesegyház megjelenéséről mégsem vagyunk teljesen tájékozatlanok, azt két igen eredményes ásatásnak köszönhetjük. Az egyiket 1869. augusztus-szeptemberben Henszlmann Imre, a másikat 1910—1911-ben Foerk Ernő végezte. 2 E kutatások alapján szereztünk tudomást arról, hogyamai barokk templomnak két Árpád-kori elődje volt. A korábbi háromhajós, kereszthajó nélküli bazilika keleten egyetlen nagyméretű félköríves apszisszal zárult. Nyugati homlokzatához feltehetően narthex és átrium tartozott. A falazat az alapban téglával kevert terméskő. A felmenő falakban a faragott kősorok váltakoznak keskeny téglasorokkal. E megoldás bizáncias jellegű. A XI. századi bazilika párhuzamaként az egykorú székesfehérvári és gyulafehérvári templomok idézhetők. Igen jelentős az a kőből falazott sírhely, mely az első székesegyház főhajójában, közel az apsziszhoz került elő bolygatatlan állapotban. A feltárást végző Foerk a leletet még Ascherik érsek sírjával vélte azonosíthatni s a mellékleteket (sírkehely, paténa, pedum, gyűrű, kereszt) is a XI. századból származtatta. 3 Később azonban kiderült, hogy ez az időmeghatározás igen korai. A tárgyak ugyanis egyértelműen a XII —XIII. század fordulójára utalnak. így a sír minden valószínűség szerint Győr nembeli Saul érseké volt, aki 1193-ban lépett a kalocsai egyházmegye élére és 1202-ben halt meg. 1 A sír pontosan a templom tengelyének irányában, attól valamivel északra eltolódva feküdt. Világos, hogy a temetés idején, tehát 1202-ben a régi székesegyház még állt. Az újabb, már Henszlmann ásatásából ismert templom háromhajós, kereszthajós kápolnakoszorús bazilika, amely torony nélküli homlokzatával és feltehetően négyezeti tornyával félreérthetetlenül Észak- és Közép-Franciaország hasonló megoldású XII. századi épületeit idézi emlékezetünkbe. A második székesegyház az elsőhöz képest jelentékeny tengelyváltozást mutat. A szentélyrész dél, a hajó pedig észak felé fordult el. Ebből valószínű, hogy az első épület lebontása után lehetett megkezdeni a második székesegyház emelését. Az időmeghatározás tekintetében Henszlmann véleménye fogadható el, amely szerint a kalocsai második székesegyházat Csák nembeli Ugrin érsek 1 Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulójára. Budapest, 1938. I. 348. 2 Henszlmann, E. : Die Grabungen des Erzbischofs von Kalocsa Dr. Ludwig Haynald. Leipzig, 1873. — Foerk, E. : A kalocsai székesegyház. Magyarország Műemlékei. IV. Budapest, 1915. 43—70. 3 F o e r k, E. : i. m. 43—47. 4 W i n k 1 e r, P. : A kalocsai érseki főszékesegyház 1010-től napjainkig. Kalocsa, 1929. 20—22.
