Vass Erika: A Hunyad megyei református szorványmagyarság (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

A HUNYAD MEGYEI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉGEK - Kitid

LA szülei 1922-ben keltek egybe, majd 1925-ben építették fel a házukat édesanyja hozományából. Édesapja 1926-ban Budapestről hozatott cséplőgépet, Németországból pedig Hanomag traktort. LA pontosan nem emlékezett, hogy szüleinek mennyi földje volt, de az biztos, hogy a református egyház földjeit ők bérelték („tartottuk az egyház eklázsiáját", az eklézsia szót a templom földjeként használta). Édesapja a cséplőgéppel egészen Hátszegig járt csépelni, 3 állandó alkalmazottja volt. Nagy istállót építettek, egy csomó marhájuk, lovuk, ökrük volt. A gépekhez benzinért hetente Hátszegre mentek lovaskocsival, a búzát Vajdahunyadon adták el a piacon. A földeken krumplit, búzát, a magasabb, hűvösebb helyeken rozst termeltek. LA-nak édesapja egy távoli magyarbrettyei rokona lett a keresztapja. LA-nak egy testvére született, de kétnaposan meghalt. LA-ék otthon magyarul beszéltek, de az utcán a gyerekek között hamar megtanult románul is. A helyi iskolában románul folyt a tanítás, de otthon édesanyja megtanította magyarul írni-olvasni. Második osztályos korában édesapja egy magyar könyvet vett neki, a Dörmögő Dömötört, azt olvasta legelőször magyarul. Később aztán még több könyvet kapott, édesapja is szeretett olvasni, és ha volt valami dolga Déván, akkor a piacon vagy üzletben vásárolt könyveket is, illetve a Bácsiban, Harón lakó rokonokkal cserélgették egymás között a magyar olvasnivalót. Rákosdi nagymamáját Buninak szólította, ami a román nyelvből jön, ez is a kétnyelvűségre utal, amiről a rákosdi fejezetben írok. Sajnos nem maradtak meg régi fényképek, csak annyi derült ki, hogy egyszer a harói nagynénjétől az aradi vértanúk képét kapta ajándékba, az egyik szobában pedig édesapja huszárképe látható. A református templomban minden családnak megvolt a maga padja, de hogy mi alapján osztották be egymás között a padokat, LA nem tudta megmondani. Ahogy bementek a templomba, bal felől ültek az asszonyok, jobb felől a férfiak. A gyermekek a szüleikkel ültek, nem volt külön helyük. A román iskolában természetesen az ortodox vallás elveit tanították, de amikor hazaért az iskolából, édesanyjával átvették a leckét, és ő elmagyarázta neki, mi az, ami abból helyes és mi az, ami másképp van a reformátusoknál. LA 14 évesen, áldozócsütörtökön konfirmált, ekkorra egy kaláni német varrónővel készíttettek neki fehér ruhát. Emlékezete szerint gyermekkorában havonta egyszer jött pap Brettyéről, amikor az meghalt, Bácsihoz csatolták a települést. Úrvacsorához a bort az üzletben vették, a kenyeret pedig otthon sütötték. Előbb a férfiak, utána az asszonyok mentek ki, de csak négyen-öten, hiszen nagyon kicsi 137