Vass Erika: A Hunyad megyei református szorványmagyarság (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
A HUNYAD MEGYEI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉGEK - Kitid
volt a gyülekezet. Itt is megvolt az a szokás, hogy ha nem volt tiszta az asszony (vagyis menstruált), akkor nem ment templomba és nem járult úrvacsorához. Édesanyja tanította így, de a bácsi pap felesége igyekezett arra rávenni, hogy ilyen alkalomkor nyugodtan menjen el a templomba, csak úrvacsorát ne vegyen. 13 évesen az első kenyérsütésére azért került sor, mert tisztátalanul az édesanyja nem süthette meg úrvacsorához a kenyeret. A református templomban már gyermekkorában sem volt harang, mert az I. világháborúban elvitték beolvasztani ágyúnak. Miután lebontották a templomot, édesapjáék a saját gazdasági melléképületükben helyezték biztonságba a templom berendezését. 1960-ban leégett a nagyrápolti templom, utána oda vitték el a bútorokat és a harmóniumot. Lánykorában LA gyakran járt Lozsádra, Haróba és Bácsiba, hogy az ottani unokatestvéreivel - a nagynénik kíséretében - elmenjenek a bálba (pl. szívbál, szüreti bál). Haróba Déváról jött a zenekar, és foxtrottot, tangót is táncoltak, nemcsak csárdást. A bálák mellett színi előadásokat is rendeztek, ezekre is ellátogatott LA, hiszen az ő falujában ilyen események nem voltak. A román-magyar együttélés békés voltát mutatja, hogy karácsony estéjén 2-4 csoport (csoportonként 5-6) román gyermek vacsora előtt hozzájuk is betért kántálni, amiért pénzt adtak nekik. Szilveszter estéjén édesapja segítségével LA és román barátnői együtt próbálták megtudakolni, vajon milyen férjük lesz: édesapja 8-10 tányért borított le egy asztalon, és mindegyik alá egy-egy tárgyat tett. Ezek közül kellett egyet-egyet húzniuk a lányoknak, majd még kétszer megismételni a húzást. A só fukar, a kukorica szegény, a tükör szép, az üveg iszákos, a búza gazdag férjet jelentett. 26 2 Szilveszter éjfélkor az ortodox templomban harangoztak, az emberek az utcán koccintottak egymással. Újév napján az asszonyok egy hagymát kettévágtak, leveleire bontották szét, 12 levélbe sót tettek, és másnap reggel megnézték, mi lett velük. Ahol megmaradt a só, az száraz hónapot jelzett, ahol félig só - félig víz volt, az változékony hónapot jelentett, ahol pedig teljesen elolvadt a só, az csapadékra utalt. Ezt mind a románok, mind LA édesanyja megcsinálták. LA és szülei is halottak napján a temetőbe vittek pománát: fánkot, diót, almát, és akikkel a temetőben vagy útközben találkoztak, azokat megkínálták. "" A Kisbarcsán élő, Bácsiban született KB ezekre a tárgyakra emlékezett: ,A fésűt tették be a csuprok alá az asztalon. Ha a fésűt emelte fel, akkor nagy fogú lesz a férj. Hogy ha pedig hajat tettek be, szőrös lesz a férj- Aztán ha kormot, fekete lesz. Ha gyűrűt, akkor szép férj lesz, ha kenyeret, akkor gazdag. Aztán mentünk és emeltük fel a csuprot: na, keverték az öregek. Keverte össze-vissza." A Lozsád melletti román faluban. Magurán 3 tányért borítottak le, a só gazdag kérőt, a fésű csúnya, a szén pedig barna házastársat jelentett. Lup 1904:134. 138
