Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - Foreword

A szántóföldek legnagyobb része a múlt században az országút alatt volt, a határ alsó részén, 'léhát a helyi viszonyokhoz képest távol a falutól és a szállásoktól. Művelésük ezért egész napos munkát kívánt, vagyis csak egy egész napra volt érdemes kimenni szántani, kapálni stb., mert a nagy távolság miatt a kimenetel és a hazajövetel sok időt vett igénybe. Ezért az öregek emlékezete szerint valamikor a learatott gabonát se hordták haza, hanem kint a földeken csináltak szérűt, ott nyomtatták el. A szemet aztán kocsival hazahordták, de a szalma ott maradt a földeken, ott kazlazták. A rétek nagy része ugyancsak távol volt a falutól a határ legdélibb részén, a mai Pécs-Szigetvári vasútvonal környékén. A rétek művelésénél is tehát éppen olyan nehézségek voltak, mint a szántóföld művelésénél. Ezért ezeket a réteket régen csak egyszer kaszálták évente, utána legelő lett, de voltak rétek a falu és a szállások közelében is, ezeket legtöbbször nem kaszálták, hanem a kezesjószággal legeltették le. A legelők általában a falu közelébe estek. Cserkúton a falu keleti felén, a szállásokon kívül mindjárt a legelő kezdődött a közeli dombokon, melyet „Ganának" neveztek. De volt legelő a falu alatt is. Szőllősön és Töttösön is a szállások közelébe estek a legelők. Sző Hősön mindjárt a falu alatt és a falu nyugati felén a szállásokon kívül volt a legelő. Itt is voltak azonban távolabbi legelők a falu alatt, melyek jórészét azóta felszántották. A szőlők mindenütt a faluk felett voltak félkörben. A szállások közvetlen mellettük helyezkedtek el, sokszor csak egy sövény választotta el őket egymástól. Voltak a falu alatt is szőlők, különösen a múlt század közepén, ezek nagy része azonban kipusztult. Az erdők a Mecsek oldalán terültek el, viszonylag közel a szállásokhoz, különösen Szöllősön. Ennek elsősorban az erdei legeltetés miatt volt jelentősége. 1 la megvizsgáljuk, hogy a szállásoknak milyen kapcsolata volt a művelési ágakkal, illetve a szállások kialakulását és helyének megválasztását a gazdálkodáson belül mi indokolja, azt látjuk, hogy ez a kérdés nem egyszerű. A szántóföldek a határnak egészen más részén terültek el, mint a szállások, így azok művelése és használata kapcsán nem alakulhatott ki megosztott település. A kettő közti nagy távolság és azok az adatok, melyek a termények aratás utáni helybeni feldolgozására (nyomtatás, cséplés) utalnak, világosan mutatják, hogy a XVIII. században és a XIX. század elején is a szálláskertekben még itt Hegyalján sem végeztek szemnyerési munkákat és a mezőgazdasági terményeket sem itt tartották. Ez csak akkor következett be, mikor az első gabona konjunktúra idején megnövekedett a szántóföldi termelés és a szemnyerési munkákra már nem feleltek meg a szántóföldi alkalmi szérűk, melyeknek helye a vetésforgó évenkénti változása miatt állandóan változott. A megnövekedett gabonamennyiség nyomtatását és cséplését már nem tudták az alkalmi szérűkön elvégezni, távol a háztól, mert ezek a munkák most már több napot vettek igénybe a viszonylag nagy gabonamennyiség miatt. Ezért lassan a szállásokra viszik a szérűt, ott csépelnek és nyomtatnak, s a gabona elraktározása is ott történik a pajtában. Nincs sok kapcsolata a szállásoknak a szőlőkkel és a szőlőműveléssel sem, bár területileg gyakran egymás szomszédságában voltak. Akkoriban majd minden szőlőben volt pince, a szőlőművelés és borkezelés szerszámait ebben tartották. A szőlők közelsége a szállások szempontjából csak két esetben jelentett előnyt. Az egyik az volt, hogy a szál17