Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Ízelítő a szokások és hiedelmek kultúrájából
A Tokaj-H egy alján meglévő Bacchus-kultusz eredete igen bizonytalan. A hagyományos szüreti szokások elemei keveredtek az antikvitás óta ismeretes Dionűszosz-kultuszával, valamint a német, francia hasonló ünnepek elemeivel. A rómaiak évente december 17 és 23. között tartották a szaturnáliákat, vagy ahogy később nevezték a bacchanáliákat. Ezeken az ünnepeken megajándékozták egymást a résztvevők, akik jelmezeket és álarcokat viseltek vidám felvonulásaikon. Ezek az ünnepek gyakran féktelen tivornyázásokká alakultak. A kereszténység idején a farsangi időszakban zajlottak a hasonló színes karneváli felvonulások. A magyar Bacchus-kultusz alakításában a diákok által előadott 17. századi iskoladrámák hatásai is felismerhetőek. A vásári időszak vidám előadásai a felföldi mezővárosokban gyakran kapcsolódtak a szüreti mulatságokhoz is. Az ünnep jelentőségét érzékelteti, hogy a sárospataki kollégium 24 nap szabadságot adott diákjainak a szüreti időszakban. Eredetileg Tokaj-Hegyalján is a farsangi időszakban jelentek meg a Bacchus-kultusz elemei. Ezek azonban a szüret idejének rögzülését követően, a szüreti szokások kifejlődésével áthúzódtak az október-novemberi időszakra. Főleg Erdőbényén, Mádon alakultak ki ezek a szokások, de idővel a többi felföldi mezővárosban is megismerték ezeket. Erdőbényén ismert volt egy Bacchus köszöntő vers is: „Gergely, József ha érkezik, Minden munkás örvendezik, Kapát veszen a vállára, Ügy megy en szőlőmunkára, Rajta tehát szőlőmunkára, Rajta tehát szőlőműves, Asd a tövet, nyissad és mesd\" Egyes helyeken külön népi eredetű szokások kapcsolódtak az ünnepekhez, mint Erdőbényén a bodnártánc, Mádon a török menyecske rablás, a mádi zsidó, Tokajban és Tarcalon a szüreti báli hagyomány. A bálon a leggyakoribb táncok a csárdás, a körmagyar és a palotás voltak. Az osztónak nevezett tánc azt a cél szolgálta, hogy senki ne áruljon a lányok közül petrezselymet, azaz mindenki párral táncoljon. A jellegzetes erdőbényei bodnártánc a bodnárok báljának eseménye volt. Ennek első leírását az 1870-es évekből ismerjük. y yA bodnártáncz-ot bodnárlegények, csupán férfiak járták. Nemzeti színű szalagokba csavart abroncsot hozva kezükbe, jöttek a tánczterem közepére s azzal minden alakot csinálva, szintén egy sajátságos dallam kíséreténél lejtettek egy különös tánczkeveréket. Utoljára körbe álltak, magasra tartván, összejogŐzva az abroncsot. E körben aztán, közülük a legjobb tánczos, egy kisebb abronccsal kezében jelent meg. Ennek az ab148. Erdőbényei kapáscímer 114
