Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Ízelítő a szokások és hiedelmek kultúrájából

roncsnak a belső oldalára egy ováldad kicsi deszkalap volt erősítve, amelyre egy vagy két telt pohár bort tettek, a melyeknek sértetlenül kellett maradniok, a míg ez első tánczos a legnagyobb gyorsasággal, az abroncsot jobbkezének mutató és középső ujjain ide-oda, de mindig körbe forgatta...". Az erdőbényei bodnártánc egyes figuráinak elemzése igazolta, hogy a hordókészítés utánzásának valamennyi fontosabb részlete szerepel benne. A többszöri átbújások után a fűrészelést utánozzák, aztán az abroncs felverését. Ez a tánc feltehetőleg német eredetű és a mesterség egyéb tudásanyagához hasonlóan jelzi a német hatást. Hegyalján az 1800-as évektől szüret végén hagyományos ünnepi felvonulást rendezett a tállyai és mádi katolikus Fáklyás Társulat és a református Kapás Céh. Ezen a felvonuláson a lakodalmi alakoskodáshoz hasonló jelmezes szereplők, beöltözve vonultak fel, mint asszonynak öltözött férfi, török figura, vándor zsidó, vőfély, vagy a jellegzetes huszárnak öltöztetett Bacchus és egy kocsikeréken körbeforgó két táncoló figura (maskara). TokajHegyalján Bacchust soha nem a római isten, hanem nemzetiszínű hordón ülő magyar huszár formájában ábrázolták és Baksus néven nevezték. Az erdőbényei felvonulásokon rúdra erősítve, a templomi zászlókhoz hasonlóan vitték ünnepélyesen a szőlőmegmunkáló szerszámokat ábrázoló kapáscímert. Szent Vince és Szent Egyed kultusza a középkori francia-vallon kapcsolatokkal függ össze. A Szent Vince kultusz Sárospatakon megjelenik a „Szemice" szőlőhegy népiesen torzult nevében is. A Felföldön Szent Egyed tisztelete a 13. századi francia vallon betelepítéssel magyarázható, a mai Luxemburg és Felső-Mosel vidékéről. A szőlőhegyi és szőlőművelési vallásos jámborság a mindennapi munkához kapcsolódott. A szőlőművelés sikere nagymértékben függött a természet, az időjárás hatásaitól. Az ellenreformáció magyarországi hatásával magyarázható Szent Donát szőlővédőszent kultusza, akit az egyház és a földesurak támogatásával kezdtek a szőlőhegyi alsóbb néprétegek, így a felföldi mezővárosok polgárai is tisztelni. Kultusza német hatásra és közvetítéssel terjedt el a 18. század elején Magyarországon. fi 115