T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
GYURA Sándor: A zsidóság emlékezete Mádon
„- Hát azok a kis szatócsüzletek azok csak létfenntartást biztosították nekik. Már akik ilyen nagyobb borkereskedők volt - azok közt voltak borkereskedők, fakereskedők, vagy pl. egy terménykereskedő, vagy egy tüzépes.... egy Sicherman nevű fakereskedő volt - azoknak jobban tellett, meg a családját is másképp... Meg ezek segítették oszt a kicsiket. Hát hogy oszt őnekik a tartalék pénzük az mennyi volt, azt nem lehetett tudni. Élték a mindennapi életüket, rendesen jártak..." A módosabb, nagyobb üzlettel és tőkével rendelkező kereskedők asszimiláltabb, polgárosultabb életet éltek, mint a kis szatócsboltosok. A zsidóság egy részének csak szőlőbirtoka volt, de a kereskedők egy része is bírt szőlővel. „- Az egyszerűbb zsidóknak - akiknek voit egy üzlete - ilyennél is előfordult olyan, hogy volt egy hold szőlője, vagy 800 öl szőlője és azt dolgoztatta. Mert mindegyik dolgoztatta a szőlőit. Olyan se emlékszem, hogy a zsidó maga szőlőt kapált volna. Napszámosokat alkalmazott, ugyanúgy, mint az itt lévő keresztény szőlőtulajdonosok. " Az iparosok között is megtalálható volt a vásározó vándoriparos, és a 4-5 segéddel dolgozó is. Általában - mint ahogy országosan is jellemző volt - a ruházati és az élelmiszeriparban dolgoztak: szabók, pékek, hentesek, szódások voltak. 6 A település iparosait az Iparoskör és az Önkéntes Tűzoltó Egyesület (1895-től) tömörítette. Ezek keretében szervezték a kulturális életüket. 17 Ide azonban a zsidó iparosok nemigen jártak, kivéve egy szabómestert, Weinfeld Arnoldot. Örá emlékeztek egyedüliként, aki a többségi társadalom mindennapi életében is részt vett, és aki a zsidó iparosok közül a legkevésbé tartotta a vallást, „de azér' ő is egyszer-kétszer elment a templomba". „ - Na, ő benne volt a mádi társadalmi életben. Volt itt egy katolikus pap, egy igen híres szónok volt. A szabad idejében mindég elment a múhelyébe beszélgetni vele, hogy... Olyat is tudok vagy három alkalommal, hogy ő is elment a paphoz. Egyébként a 67-es gyalogezredben szolgált az első világháborúban apámmal együtt. " „- A 14-es háborúban őrmester volt. Ez volt tűzoltóparancsnok, meg minden. Úgy hogy nem voltak ők kitagadva, nem igaz az, hogy ők ki voltak tagadva. Csak hát ugye amelyik húzódott valahova... nem az emberek közé.... hát persze, hogy az nem.... De mondom, ennél volt esténkint egy összejövetel... mán oda a műhelybe jártak az emberek... a parasztok... szóval a baráti kör. Ott ment a szórakozás." „-... és ugyanakkor a színdarabok betanulásánál is bekapcsolódtak. Ez a Weinfeld is - aki zsidó volt - hozta magával az olyan zsidókat is, akik ebbe a szórakozásba, mulatságba részvettek. A Weinfeld az maga is tevőlegesen aktív szereplő volt. Játszottuk a Huszárkisasszonyt, akkor... abban is szerepelt ez a Weinfeld. [...} Azért azok annyira nem aktivizálták magukat, de ez a Wein feld kifejezetten főszerepet vitt, és mindig vállalt szerepet is. A többiek úgy körülötte segédkeztek. A Weinfeld az a tűzoltó egységet is összehozta. " A módosabb polgári életmódot követték az ún. „úri" zsidók, akik közé tartozott Blassberger doktor, Vichter Hugó adóügyi jegyző, Fischer tanító, Neumann Miklós kezelő, valamint a földbirtokos Zimmerman család. Ez utóbbira úgy emlékeznek, hogy : 16. Lásd RÁNKI György 1987-88. 260. 17. BENCSIK János 1987-88. 101.
