T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

GYURA Sándor: A zsidóság emlékezete Mádon

„- Azok nem tartották a vallást, csak a nagy ünnepeket, [.,.] Elgyöttek a vőjei. Református volt az egyik, a másik katolikus." „- Mer' ugye ezek ezek az intelligenciába tartoztak. Hát azért nem tartották a kóserságot. Mán ők azért voltak annyira felvilágosodva, hogy meg lehet enni disznóhúst, nem csak a.... No meg nagy pénzt kellett azért fizetni a sakternak, amiért vágatták.... Már az egyháznak... csirkét, libát.... Nagy pénzt kellett fizetni. Hát ugye ezek már disznót is öltek... már úgy aki ilyen földbirtokos volt. ők már nem tartották. Elmentek ők bizonyos időközönként a templomba is, mert nem tagadta meg a vallását egyik se... " Vagyis ők már a zsidó vallás neológ ágát követték, és a lányaikat már keresztényekhez adták. A Zimmerman család két szűkebb birtokos családból állt. Házaik egymás mellé épültek a főutca térré kiszélesedő központi részén, amelyeket ma is mindig a családról elnevezve emlegetnek. „- Volt szalon, ebédlő, hálószoba, gyerekszoba... így sorba végig. És akkor végén volt a konyha, és úgy... nem kellett menni az udvarra, hanem végig úgy hurcolták a szobákon keresztül az ennivalót [...] Jégverem is volt, mivel nem volt hűtő. Arról télen gondoskodtak, a Bodrogról hozták a jeget " „- ...ha mondjuk egy jómódú zsidó asszony felöltözött, egy Crossmanné, Vikter Hugóné, egy Neumann Miklósné, az bármelyik mádi úriasszonnyal felvette a vetélkedést öltözködésben... mondjuk a Kéller tábornok feleségével vagy az lllésházy feleségével, vagy egy Kise h 1er kisasszonnyal. Vagy ott volt a Biasberger Vilmos felesége, egy eléggé kövér asszony volt, de szépen járt. " Beszélgetőtársaim egy zsidó bábára és orvosra emlékeztek. Blassberger doktorral volt talán a legközvetlenebb a kapcsolat, mert sokszor őt hívták még a legszegényebbek is, ha orvosra volt szükségük. Sajátos személyiségnek számított Mádnak, és mindenkin segített, ha volt pénze, ha nem. „- Na elég az hozzá... még az apja is itt volt orvos, és úgy... [...} az iparosokkai barátkozott az orvos. Bement a kocsmába is meginni azt a féldecit velők. Az azt mondta, mikor voltak azok az őszi rosszidők. » Szeszt kell innil« - azt mondja. De a késtől, a késtől úgy félt.... Kötve volt a hasa, mer' azt mondta, hogy nem biztos a kés. Mer' olyan sérve volt. Amúgy belgyógyásznak nagyon jó orvos volt. Volt egy fia meg egy lánya. A fia a negyvenes években pap lett. " „- ...minden alkalommal megkérdezte édesanyám, hogy » Mennyivel tartozom doktor úr?« »Mi van Szemánicska, van pézi?« »Hat nincsen, de azért illik megkérdezni.« »Azt mondja Semmivel se.« Hát látta a helyzetet." Vichter Hugó az elöljáróságon dolgozott és a város vezetőségéhez tartozott, Fischer tanító pedig az állami iskolában is tanított, nem csak a hájderben. A vallási életükről, rituális szokásaikról a zsidóság befelé forduló életmódja miatt adatközlőim csak esetlegesen szereztek felületes ismereteket. Néhány vallási szokásról az utcán láthattak, hallhattak. Ilyen volt a temetés. Ez volt az egyetlen emberi élet fordulóihoz tartozó esemény, amit viszonylag részletesen láthattak, ha nem is értették pontosan, hogy mi miért történt. Persze erről is azok tudtak a legtöbbet mondani, akik a közvetlen szomszédjuk voltak egy zsidó családnak. „- Temetést azt láttam nemegyszer, mint kölyök. Mászkáltunk a gáton, lestük, hogy a zsidókat nem úgy temetik, mint minálunk. Mert volt Szent Mihály lova... vállu-