Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
KLAMÁR Zoltán: Tanyatípusok és tanyai életmód Magyarkanizsa környékén
zá tartozó birtok felét. Hatan voltak testvérek, és az örökséget kalapból húzták. Kinek mi jutott. 1950-ben, három apró gyermekkel költöztek ki a tanyára. Ekkor még népes tanyasor húzódott, itt állt Goszi István, Sóti Mihály, Sóti József, Sóti Mátyás, Sóti Illés, (kérges) Ágoston Ferenc, (kérges) Ágoston Mátyás, Barát Imre, Rajcs József, Váradi Lukács, Barát János, Barát István, Bicskei Gyula, Csibi István, Kucora József, Dencs Mihály, Kazi Szilveszter, Vajda József, Filák István, Vörös Ferenc tanyája. Volt néhány nagygazda tanya is, ilyen volt a Dobó- és a Rudics-tanya. Nagy Lajostól, a férje testvérétől megvették a ház és a birtok másik felét, így már 2 hold saját földön gazdálkodhattak, ám a tanya körüli 2 holdból mindössze 1 hold volt szántó, a többi szikes gyep. Mivel sem lovuk, sem pedig gazdasági eszközeik nem voltak, így a férj kubikolni járt Verbászra. Később Csókán kubikolt két évet, de ott már saját kocsival, lóval hordta Macahalmáról a téglát az épülő húsárugyár építőhelyére. Míg a férj kubikon volt, felesége a tanyán gazdálkodott, baromfit nevelt. 150 liba és 300 pulyka képezte az állatállományt. A liba, pulyka bejárta a fél járást, hajtani kellett, hogy megéljen. Ez a gyermekek dolga volt. Emellett felesbe volt 1 hold paprikaföld, amit Mária kapált, és neki kellett leszedni, fűzni, ugyanis a gazda a földet, a palántát és a lovas munkát adta. Később 3 hold szántót béreltek feliből. Búza, kukorica, árpa mellett paprikával és dohánnyal is foglalkoztak. A szikesen jól termett a dohány. Néha annyi haszon lett rajta, hogy meghozta a beültetett föld árát. Amíg a kombájnok ki nem szorították a kézi betakarítást, addig a férj rendszeresen eljárt búzát aratni és csépelni. A gyermekek a tanyáról jártak a járáson keresztül Vojvoda Zimonjicra iskolába, majd mikor ott megszűnt a tanítás, akkor bekerültek Kanizsára a Fruzsa iskolába. Ahhoz, hogy az iskola és a tanya közti távolságot megtegyék, napi 10-12 km-t gyalogoltak. A nincstelenként tanyára kiköltözött házaspárnak megfeszített munkával sikerült az örökölt törpebirtokot gyarapítani. A tanya körüli 2 holdhoz még 5 holdat vettek Velebiten, Kishomokon 2 holdat és Kanizsán a hosszú dűlőben még 2 holdat. Neveltek csikót, volt, amikor 3 is volt egyszerre. Később tehenet és juhokat is vettek. Az állatok az év nagy részében a szikes legelőn voltak. Télire az érpárt füvét kaszálták, gyűjtötték takarmánynak. A tanyaház és a melléképületek vert falúak voltak. A ház hagyományos szoba, konyha, kamra osztású, magas hombáros padlású. Nagyné még ma is a hagyományos paraszti értékrendet tartja mérvadónak: mindenfajta tevékenységnek egy célt kell szolgálnia, a földvagyon gyarapítását. A család élettörténetét mesélve mindig azokat az eseményeket domborította ki, melyek a földvásárlást közvetve, vagy közvetlenül elősegítették. Számára az volt a legfontosabb, hogy három gyermek mellett sikerült megszerezni a tanya teljes tulajdonjogát és, hogy az eltelt évek alatt folyamatosan gyarapodott a gazdaság. Arra a kérdésre, hogy milyen volt az élet kint a járásszéli tanyákon, a következőképpen válaszolt: „Tudja milyen élet volt ott? Szeretet élet! Az egész sor mind összejárt esténként kártyázni, meg beszélgetni. Fosztottuk a tollat, meg nyirkáltuk a rongyot, oszt megszövettük rongypokrócnak. A járásszélen szeretet vót, meg béke. Kimentünk, oszt a gyógykútná mostunk, mer' olyan meleg vót a vize, hogy nem
