Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KLAMÁR Zoltán: Tanyatípusok és tanyai életmód Magyarkanizsa környékén

köllött melegíteni. Ott annyi tanya vót, má mind elpusztították. Mindenki megélt, de tudja-e mé? Nem vót igényes a nép, mint most!" Az ott megszokott szomszédolások, közös beszélgetések, ünnepségek ma is hiányoznak neki. Beszélgetésünk alkalmával többször kitért, irigy, rosszindulatú városi szomszédai viselt dolgaira. A tanyasor összetartását, társadalmi életét a mai napig hiányolja. 1972-ben, mivel mindkettőjük egészségi állapota megromlott, kénytelenek voltak a tanyát odahagyva Kanizsára költözni. Ekkorra már azonban volt annyi pénzük, hogy a birtokot és a tanyát nem kellett eladni a városi ház megvételekor. Amikor beköltöztek, elsősorban azt sajnálta, hogy a városban már nem tarthatnak anynyi állatot, mint egykor a tanyán tették. Igazából még ma is, 28 évvel a városba költözés után azon sopánkodik, hogy három gyermeke közül egyiknek sem kellett a tanya, és ezért a hetvenes évek végén el kellett adniuk. A gyerekek ugyanis a kanizsai iparban kerestek munkalehetőséget, és így szüleik földszerző törekvése hiábavalónak bizonyult. A Nagy-tanya tehát elnéptelenedett, a szülők által képviselt szerző életfelfogás nem öröklődött át a következő nemzedékre. Összefoglalás A tanyatípusok és a tanyai életmód kialakulásának fontos tényezője a természeti környezet. A Horgos környéki homokvidék tanyái kertkultúrásak, túlnyomó többségükben szőlőt és gyümölcsöst művelnek a táj lakói - ugyanakkor szükségleteiknek megfelelően egyéb mezőgazdasági növényekkel is foglalkoznak. Erre volt példa a Szélpál-tanya gazdasági üzemszervezete. Ezen a tanyán az állattartás sohasem került előtérbe a kultúrnövények termesztésével szemben, tehát az ágazat kiegészítő tevékenységként volt és van jelen a kint lakók életében. A gazdaság modernizációja nem következett be az elmúlt évtizedek során, sőt, inkább konzerválódtak a hagyományos művelési módok és eszközök. A tanyán lakók élettörténetei ugyan a hagyományos értékrend tiszteletben tartását sugallják, ugyanakkor a családi munkaszervezeten belül mégis döntő fontosságú változások következtek be. A hagyományban törést okozott, hogy a hetvenes évek elején állami munkába állt a leendő családfő, és ettől kezdve a tanya gazdasági életének szervezése háttérbe szorult. Már nem a szükséges gazdasági munkák határozták meg a tanyai élet rendjét, hanem a munkahelyi kötöttségek, így a tanya körüli teendők háttérbe, a létfenntartó tevékenységnek számító, munkába való eljárás után a második helyre szorultak. Szemléletváltást jelez az is, hogy a havi fizetést nem a földművelési eszközök modernizációjára, hanem a tanyai élet minőségi javítására fordították. Ugyanakkor a hagyományt első generációsként megtörő Szélpál János akaratlanul is egy újrafogalmazódó hagyomány alapjait rakta le, hiszen az ő fia is a tanyai gazdaságon kívül keresett állandó munkahelyet magának. így minden bizonnyal hosszabb időre állandósul a gazdaság alaphelyzete, és válik kiegészítő gazdasági tevékenységgé a tanyai gazdálkodás. Függetlenül attól, hogy számos hagyományos értékrendi és szokáselemet megőriztek, a családcentrikus gazdálkodás alapjaiban változott meg, habár még napjainkban is három generáció él a vizsgált tanyán.