Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
BALÁZS Géza: Normatudatok és normaváltozások
van egy stabil hagyomány (a szó etimológiája szerint is - amit ránk hagytak), amelyet az egyén hagyománykövetőként elsajátít. A hagyomány, a norma a társadalmi viselkedésben kap fontos szerepet. A norma előírások sorozata, amely megszabja, hogy adott helyzetben hogyan kell viselkedni. A lehetőségek az ajánlottól a kötelezőig terjednek. Fennáll a „másokhoz igazodni" hagyománykövető, illetve a „magam törvényei szerint élni" hagyománnyal szakító viselkedésstratégia. 3 Más kifejezésekkel: a megtartó hagyomány (amely biztonságot nyújt), a megkötő hagyomány (amely nem engedi érvényesülni az individuumot). Paradoxon, de tapasztalataink szerint igaz: mindkettőre szüksége van a harmonikus embernek. DURKHEIM-től kiindulva az 1960-as évek közepéig a szociológiában és a szociálpszichológiában olyan normafelfogás uralkodott, amely a normát objektív létezőként kezelte. 4 Az egyénnek csak az volt a választási lehetősége, hogy elfogadta vagy elutasította a normákat. Ezt a felfogást normatív paradigmának nevezzük. A normatív paradigma körébe sorolhatók a népszokások százai, amelyek a kapcsolattartó és egyéb viselkedési formákat (normákat) kívánják fenntartani. Például charivari-macskazene. 5 Az 1960-as évektől, a pragmatika térhódításával előtérbe került az ún. interpretatív paradigma, amelyben a hangsúly a résztvevők közös normaértelmező teljesítményére, különösen annak szabályaira esik. Hiába azonban a kettősség, ez csak szemléleti keret, mert - miként CSEPELI György is írja - „mindkét esetben teljesül a szociális interakciók alapvető funkciója: a társas viselkedés rendezettsége, előreláthatósága, a bomlási tendenciákkal szemben való védettsége". 6 A kétféle normaparadigmát a következőképpen jellemezhetjük: normatív paradigma interpretatív paradigma norma szabály statikus dinamikus eleve adott keretfeltétel közösen kialakított viselkedésmód 1. táblázat Kétféle normaparadigma Ez a tudománytörténeti és talán tudományrendszertani kérdés azért alapvetően fontos, mert a magyarországi rendszerváltozást (1988/1990) követő évtizedben több ízben is előtérbe került a „normakérdés"; sőt tudományos és politikai viták célpontjává is lett. A magyar nyelvészetben „nyelvi norma-vita"-ként tarthatjuk számon, amelynek főbb kérdésfölvetései: a) Mi a nyelvi norma? Létezik-e nyelvi norma? b) Mi a köznyelvi norma? c) Egy norma helyett (a demokratizmus szellemében) ne legyen-e inkább több norma? d) Nem többközpontú-e a magyar nyelv? 3. Például PÁPAY Zsuzsa 1989. 52. 4. CSEPELI György 1997. 165. 5. KOTICS József 1999. 8-36. 6. CSEPELI Györgyi 997. 165.
