Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)
Miklósi-Sikes Csaba: A kalotaszegi falvak népi építészetéről
- ANTAL András Körösfő népi építészetével foglalkozik. 7 A kalotaszegi népi építészeti kutatás elhanyagolt voltára utal, hogy az 1979-ben megjelent Magyar Néprajzi Lexikon címszavai között meg sem említi, 8 nem szólva az erdélyi román kutatásról, ahol nemes egyszerűséggel, tudomást sem vesznek a vidék (népi) építőművészetének magyar vonatkozásairól. 9 A tájegység kutatói - szakágaktól függően - más kiterjedéssel határokban jelölték meg Kalotaszeg néprajzi határait. Másként látja a nyelvész, a néprajzkutató és másként egy magamfajta építész, aki számára bebizonyosodott, hogy a tájegység népi építészetének emlékei messze túllépték a hagyományos értelembe vett Kalotaszeg határait, s főleg Szilágyság irányában egészen Menyő térségéig nyúlik. 10 Kutatásaim az 1970-es években kezdtem el STARMÜLLER Géza kolozsvári építész támogatásával; a témával behatóbban az 1980-as évek második felében foglalkoztam. 7. írásai a Kalotaszeg hasábjain jelentek meg. (Lásd a mellékelt bibliográfiát)! 8. Magyar Néprajzi Lexikon. 1979. II. kötet. Kalotaszeg. 737-752. 9. A román kutatás csak az 1960-as években kezdett komolyabban foglalkozni a vidék falvaival, azok építészetével, s akkor nemes egyszerűséggel több részre osztják a zömmel magyarok lakta Kalotaszeg területet. A Kolozsváron kiadott Erdélyi Néprajzi Múzeum 1968-1970 évi Év/íönyvében, két terjedelmes tanulmány is foglalkozik a vidék népi építészetével. MURESAN P és OSIANU R, szerzőpáros szerint, (Adatok Kalotaszeg településeinek és népi építészetének megismeréséhez Bibliográfia) Kalotaszeg csak Felszegből, illetve a „vonzásteréhez" tartozó 22 településből áll. közöttük több olyan mócvidéki faluból, amelyek soha nem tartozott Kalotaszeghez. Irományukban a valóságtól teljesen elszakadt következtetésekre jutnak, köztük az egyik - amely mi mást, mint a vidék etnikai arculatát kívánja bemutatni - nem kevesebbet állít, mint azt, hogy „a magyarság itt történt megtelepedésekor, már nagyszámú román lakosságot talált a vidéken... és ezt azzal kívánják igazolni, hogy lám egy sor olyan falu van a vidéken, melyek nem szerepelnek az 1332-1337-es pápai tizedjegyzékben, és ez azért van, mivel ezekben még akkor is az ősi, színtiszta ortodoxok éltek. (Kiemelés tőlem - M. S. CS.) Arról, hogy ezek a falvak a 16-17. század folyamán, az ún. pásztorszállásokból alakultak ki, illetve arról, hogy a románság a magyar lakosság pusztulásával vonulhatott be erre a területre, még a lehetőség szintjén sem veszik figyelembe. Szerintük, a „vidéknek román lakosságának túlnyomó többségét" igazolják azok az 1461 évből való adóösszeírások, amelyben 9 olyan falu is található, amely a román lakosságra jellemző (így!) juhadót fizetnek, majd innen egyenesen az 1760-as 1900, illetve 1930-as évek statisztikai adataira ugranak, „megfeledkezve" a románság tudatos betelepítéséről (Lásd: JAKÓ Zsigmond: A gyalui vártartomány urbáriumai, Kolozsvár. 1940), a török-tatár pusztításokról, Rákóczi vesztes fenesi csatájáról, Trianont követő elvándorlásról, hogy csak a kirívó példákat említsem. TOSA loan: Adatok a Kolozsvári dombhát településeinek és népi építkezésének megismeréséhez. (Bibliográfia) ugyanabban az évkönyvben, rögtön az előbbi írás után következik. TOSA egy soha nem hallott tájegységgel, a Kolozsvári dombhát-\a\ ajándékozza meg a néprajztudományt, mely magában foglalja a kalotaszegi Alszeget és Nádasmentét, s Bánffyhunyad-Dés-Zsibó-Csucsa-Bánffyhunyad azaz a Kis- és Nagyszamos, a Meszes-hegység és Nádas-patak által körülzárt vidéket. Mondanom sem kell, Tosa ugyancsak a pápai tizedjegyzékre hivatkozik, azt bizonygatva, hogy 1200-as évek közepén Erdélyben a magyarság még nem jutott el a nemzeti állam megalakulásáig sem. Csak mellékesen jegyzem meg, mindkét írás kizárólag a vidék román lakosságának építkezéseiről mond általánosságokat. 10. MIKLÓSI-SIKES Csaba: A szilágysági falvak építészetéről. In: Népi Építészeti Tanácskozás. VIII. Békés, 1992. 18-38. Ua. Erdélyi Gyopár. Kolozsvár 1996. VI/1., 2., 3., 4., 5. számok.
